A bazár általában a rezsimet támogató, konzervatív kereskedői immár kilátástalannak tartják helyzetüket: decemberben az iráni riál mélypontra zuhant a dollárral szemben, az infláció pedig magasabb, mint negyvenszázalékos. A lakosság vásárlóereje jelentősen lecsökkent, a kormányzat hatósági árakkal, adóemeléssel és a valuta alacsonyabb értéken való megvásárlásával próbál úrrá lenni a helyzeten. A kereskedők azonban jobbnak látják bezárni üzleteiket. A 2025. júniusi tizenkét napos háborút követően egy amerikai dollárért nyolcszázötvenezer iráni riált adtak, decemberben már csaknem másfél milliót. A gazdasági számítások előrejelezhetetlenné váltak.

Tüntetések helyszínei a térképen (forrás: Mohammed Qays, CC BY-SA/Wikimédia)

  

Hatósági árak, vízválság, szankciók

Irán az elmúlt években – a nemzetközi pénzügyi körök kritikája ellenére – párhuzamosan több valutaárfolyamot tartott fenn. Pezeskián elnök szerint évi tizennyolcmilliárd dollárba kerül az, hogy az alapvető élelmiszerekre vonatkozóan alacsonyabb szinten tartsák az árfolyamot, de ez elsősorban nem az átlagembereknek, hanem a kereskedőknek kedvez, egyúttal növeli a korrupciót, és ezért az államfő az egyik intézkedésként ennek eltörlését jelentette be. A valutaválság és az infláció mellett néhány hete Teherán lakosságának súlyos vízválsággal kellett szembenéznie, amely a klimatikus változások mellett a probléma nem megfelelő kezelésére vezethető vissza. A gazdasági problémákat pedig felerősítette, hogy mivel Irán nem tett eleget a 2015-ös atomalku feltételeinek, 2025 szeptemberében a brit, a francia és a német kormány az USA támogatásával az eredeti helyzetet visszaállító záradékra, a snapback (visszakapcsoló) mechanizmusra való hivatkozással visszaállította a tíz éve felfüggesztett ENSZ-szankciókat, amit persze Oroszország és Kína ellenzett.

Politikai követelések

A tüntetések hamar átterjedtek más társadalmi csoportokra, így mindenekelőtt az egyetemi diákságra, illetve Irán etnikai sokszínűségéből adódóan a kisebbségi területekre is. Több mint harminc városban és kisebb településen zajlanak a megmozdulások. A követelések pedig hamar túlmentek a gazdasági reformok követelésén, politikai célokat is megfogalmaztak. Már 2022 óta megszokhattuk a „halál Khámenei ajatollahra” jelszót. A tüntetők személyesen a Legfőbb Vezetőt, Ali Khámeneit kárhoztatják, sőt, olykor az utolsó sah fiát éltetik. Tiltakoznak a tizenkét napos háborút követően újraindult katonai költekezés ellen is.

Előzmények

A rendszerellenes demonstrációk nem új keletűek. 2009-ben a „zöld forradalom” rázta meg az országot, majd 2022 őszén indultak és több hónapig tartottak a „fejkendős tüntetések”, miután a huszonkét éves Mahsza Amini kurd nőt Teheránban az erkölcsrendészet állítólag halálra verte. Ám a decemberi protestálások előtt 2025-ben a kamionsofőrök is felvonultak Bandar Abbász városában több bért követelve.

Újdonság

A 2025. júniusi amerikai és izraeli katonai beavatkozás miatt azonban a rezsim a túlélésre összpontosítva próbálja megfékezni a belső zavargásokat. Válaszai a szokásos elemeket tartalmazták – egy meglepetéssel. Pezeskián elnök legitimnek nevezte a tüntetők követeléseit, gazdasági kiigazításokat és kereskedőkkel való párbeszédet ígért. Továbbá elfogadta a Nemzeti Bank elnökének lemondását, és egy korábbi gazdasági minisztert nevezett ki a helyére. A hideg időre való tekintettel az egyetemi oktatást az online térbe helyezték át, a bankokban munkaszüneti napot hirdettek. Miközben az elmúlt napokban korlátozottan börtönöztek be tüntetőket, ugyanakkor elkerülhetetlen volt az összecsapás, amelynek következtében a mai napig tizenhárman vesztették életüket. 

Geopolitikai kontextus: Venezuela után Irán?

Pezeskián elnök egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy Irán háborúban áll Izraellel, Európával és az Egyesült Államokkal is. A tüntetések kirobbanásakor Netanjahu izraeli miniszterelnök Mar-a-Lagóban Trump elnökkel együtt, akihez újraválasztása óta immáron ötödjére látogatott el, egyértelmű fenyegetést fogalmazott meg Iránnal szemben. Az izraeli kormányfő szerint Irán veszélyes léptékben fejleszti nukleáris és ballisztikus rakétaprogramját, amelyet katonai úton kell megakadályozni. Netanjahu részéről az iráni veszélyre való hivatkozás azt a célt szolgálta, hogy elterelje a figyelmet a gázai tűzszünet második szakaszának életbe lépéséről. A külső fenyegetés a jelen pillanatban azonban önmagában nem jön rosszul az iráni rezsimnek, hiszen az a nemzeti érzelmekre hat, a tizenkét napos háború is nemzeti összefogást eredményezett.

A tüntetések kezdetekor Donald Trump amerikai elnök kijelentette, hogyha a rezsim a tüntetők közé lő, az Egyesült Államok katonailag támogatni fogja az elégedetlenkedőket. Mindez az elmúlt napok venezuelai beavatkozásának fényében tűnik érdekesnek. Az irániak azonban nem keltek fel a rezsimmel szemben 2025 júniusában sem, annak ellenére, hogy az izraeli vezetés a nukleáris létesítményekkel szembeni támadások közepette bátorította azt. Ha lesz amerikai támadás, akkor az valószínűsíthetően nem kedvez a tüntetőknek, mert az iráni lakosság azt nem fogja vállalni, hogy egy külföldi katonai beavatkozást támogasson saját hazájával szemben. Ennek nem mond ellent az sem, hogy alkalmasint Moszad-ügynökök sora vegyül a tüntetők közé, akik a sah rendszerét propagálják. A rezsim pedig – mint az elmúlt évtizedekben többször is – eltereli a figyelmet a belső problémákról, és azt hangoztatja, hogy Izrael és az Egyesült Államok destabilizálja az országot. Mindenesetre a rezsim súlyos válságban van, belsőleg is, külsőleg is. Megtanulhatta azt is, hogy külső beavatkozás esetén valódi segítséget nem kap sem Oroszországtól, sem Kínától, vagyis csak magára számíthat.

 

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem, Corvinus Institute for Advanced Studies és a Globális Tanulmányok Intézetének professzora, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója

 

Nyitókép: Rezsimpárti felvonulás a Koránt és az iszlám szentségeket „meggyalázó” tüntetések ellen, de gazdasági reformokért január 2-án Hamadanban (fotó: Mehr News Agency, CC BY 4.0/Wikimédia)