Koncz Levente: IGEN
A kérdésre az élet önként adja meg a választ: szükség van rájuk, hiszen szülők sokasága kívánja gyermekeit ezekben az iskolákban taníttatni. Felnőtt immár egy nemzedék, amely sikeres életpályájának alapja az ilyen gimnáziumokban szerzett tudás, amit gyermekeiknek is tovább akarnak adni.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok a valóban több sebből vérző magyar oktatás legsikeresebben működő intézményei közé tartoznak. A legismertebb érv ellenük: a korai szelektivitást erősítik, ezért megszüntetendők. Akik ezt követelik, azok kevés kivétellel maguk is ilyen iskolába járatják a saját gyerekeiket (a kevés kivétel pedig a még szelektívebb magániskolákba). Ne azt nézzük tehát, amit mondanak, hanem amit tesznek: ők is tudják, hogy a magyar oktatási rendszer javításához nem a sikeres ágak erőszakos lemetszésén, hanem a kevésbé jól működő részek fejlesztésén át vezet az út.
Szükségük van ezekre az iskolákra a tehetséges gyermekeknek, akik hozzájuk hasonlóan érdeklődő és motivált osztálytársak körében, képességeiknek megfelelő ütemben és követelmények elé állítva haladhatnak a tanulásban. Általános iskoláink jelentős része (tisztelet a kivételeknek) sajnos nem alkalmas arra, hogy a rátermett, jól terhelhető, tehetséges gyermekeknek ezt a lehetőséget megadja életüknek ebben az igen fogékony szakaszában.
Kiváló teret adnak ezek az iskolák a nívós pedagógiai munka számára is, ahol elhivatott, szakmájukat kiemelkedő színvonalon űző tanárok kibontakoztathatják és a gyermekek javára gyümölcsöztethetik képességeiket, tudásukat, s közben mentorai is a mellettük felnövekvő fiatalabb tanárgenerációnak.
Az esélyegyenlőséget nem úgy kívánatos biztosítani, hogy attól is elzárjuk a jól működő tehetséggondozást, akinek ma része lehet benne. Az általános iskolákra, az ott dolgozó tanárok megbecsülésére, utánpótlásuk megbízható garantálására a mainál sokkal nagyobb figyelmet, jóval több erőforrást kell szánni, ezáltal a gyengébben teljesítő intézményeket lehet a jobbak színvonalára felemelni, s nem fordítva.
Berényi Eszter: NEM
Ezen iskolák ellen gyakori vád, hogy „lefölözik” az általános iskolák felső tagozatait, elsősorban a társadalmi háttér alapján. Minél koraibb ugyanis egy szelekció, annál kevésbé az egyéni teljesítményt, s annál inkább az otthonról hozott tudást méri. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumba járó gyerekek kétharmadának az édesanyja diplomás, míg a teljes népesség esetében ez az arány harminc százalék. Mivel a szülőre van bízva a jelentkezés és a hosszas felkészülés támogatása, a többedik generációs értelmiségi szülők nagyobb eséllyel küldik gyermeküket ilyen iskolákba, mint a falusi kisegzisztenciák vagy pláne a közmunkából tengődők. Megszámlálhatatlan tehetség kallódik el ezen a szelekciós ponton.
A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat a közoktatási rendszer részeiként érdemes szemlélnünk. Márpedig a magyar oktatási rendszer, részben éppen az erős szelektivitása miatt is, nemzetközi összehasonlításban rosszul teljesít. A PISA-méréseken nálunk nemcsak az átlagos teljesítmények alacsonyak, hanem a legmagasabb szinten teljesítők – ide várnánk a hat- és nyolc évfolyamos gimnáziumi tanulókat – aránya is. Ugyanezek a mérések számtalan példát hoznak arra, hogy a társadalmi hátrányok kompenzálására nagy hangsúlyt fektető, későn szelektáló iskolarendszerekkel mindenki jól jár.
A szülők sokszor azért keresik a hat- és nyolcosztályos iskolákat, mert menekülnek a rossznak tartott felső tagozatok elől. Voltaképpen tehát nem hat- és nyolcosztályos, hanem jó képzésre van szükségük. Minél szélesebb rétegekre kiterjedő, rendszerszintű fejlesztések valósulnak meg egy rendszerben, annál jobb lesz: mindenkinek.
Nem az iskolatípussal van tehát probléma, hanem azzal az iskolarendszerrel, amely megengedi, hogy ilyen korai életszakaszban ennyire eltérő időpontokban és eltérő iskolatípusokba lehessen belépni. Amire nincs „szükségünk”, az a középiskolába kerülés lépcsőzetes rendszere. Az egész társadalom érdekeit szolgáló, egységes – akár négy, akár hat évig tartó középiskolával – , jó minőségű, egyszerre gyerek- és tanárbarát,
a XXI. század derekának szükségleteire felkészítő közoktatásra viszont égető szükségünk lenne.
Borítókép: Max Fischer
