Egyetemi éveim május elsejei felvonulásait – a névsorolvasás végeztével – általában sikerült megúsznom. De egy alkalommal – szerencsétlenségemre – kezembe nyomták az egyetem nevét hirdető transzparens egyik szárát, amit nem engedhettem el és így nem léphettem le.
Megadva magam sorsomnak, akaratlanul is figyelmes lettem a mögöttem vonuló professzorok között Szigeti József filozófus, esztéta szavaira, aki egyik kollégájának ilyen vallomást tett: „Tudod, kérlek szépen,
engem a marxizmus igazságára bécsi ösztöndíjasként a szovjet páncélosok dübörgése döbbentett rá.”
A három beszélgetőtárs egyaránt tehetséges, de – amennyire bátyám elbeszéléséből érzékelhettem – merőben különböző neveltetésű és etikai hátterű fiatalember. Kortársak. 1921-ben és 1918-ban születtek. Szigeti József Rákospalotán (kispolgári családban), Király István református lelkész gyermeke, Rosdy László pedig ötgyermekes pedagógus, gimnáziumi igazgató fia. Az az útkereső korosztály, amelyiket a korszak nagy próba elé állított.
Nem áll szándékomban valamiféle társadalomrajz, vagy akár csak általánosítás, csupán három fiatalember 1944-es döntését mesélem.
Kétszer is megtörtént a hatvanas években, hogy Szigeti Bécsben járva felhívta telefonon a bátyámat: jó volna találkozni, beszélgetni. Mindkétszer megállapodtak, hogy hol és mikor. Szigeti azonban magyarázat nélkül nem jelent meg. Miért telefonált? Miért nem ment el mégsem? Kísértette a múlt?
Király István 1949-ben lett egyetemi tanár, irodalomtörténész. Fő műve Ady Endréhez kapcsolódik. A tanítvány-költő Tábor Ádám írta róla az ÉS-ben, hogy életművében „összekapcsolódik a diktatúra … folyamatos kiszolgálása és önnön … nacionalista attitűdje.”
Hármuk közül Rosdy László nem vállalta a dübörgő szovjet tankok árnyékában kiépülő diktatúra szolgálatát. Annak ellenére sem, hogy professzora, Szekfű Gyula, akitől történetszemléletben sokat tanult, 1945-ben a kibontakozás reményében vállalta, hogy moszkvai nagykövet legyen. Szigeti József – nem kis ijedelmünkre – hiába kereste fel édesanyámat 1950-ben, hogy rávegye: hívja haza a fiát.
Kritikus véleménye volt a Horthy-korszak társadalompolitikájáról. Elutasította a nemzetiszocialista rendszert. De ez természetesen nem tette elfogadhatóvá számára a szovjet diktatúrát.
Pedig Szigeti már 1944-ben egyetemi tanári karrierről gondolkodott, és ezzel biztatta társait. Bátyám azonban nem vállalta azt az árat, ami ezért lelkiismeretét terhelte volna. Bécsben maradt, egy szabad országban. De akkor is Bécsben maradt, amikor magasabb pozícióba az NSZK-ba hívták. Bécsben maradt, közel a hazájához.
Akkoriban igen sokan kerültek válaszút elé. Sokan hoztak tisztességes döntést, ha meg is szenvedtek érte.
