A magát Kínai Köztársaságként definiáló huszonhárommilliós demokrácia hosszú évtizedek óta feszült kapcsolatban áll a Kínai Népköztársasággal, hiszen az utóbbi renegát tartománynak tekinti Tajvant, és minden eszközzel a két országrész egyesítésére törekszik, ennek elérésére pedig a fegyveres megoldást sem zárja ki. Mindeközben a fejlett világ, élén az Egyesült Államokkal ellenez minden olyan erőszakos lépést, amely a status quo, azaz a jelenlegi helyzet megváltozását idézné elő. A jelenlegi kínai vezetés, azaz Hszi Csin-ping elnök-pártfőtitkár hatalomra kerülése óta a Tajvani-szorosban fokozatosan nő a feszültség, amely valójában a Kína és az USA közötti erősödő szembenállás egyik – talán legfontosabb – manifesztációja. A helyzet a jövőben még aggasztóbbá válhat, hiszen a tajvani lakosság körében egyre erősödik az önállóság hivatalos kinyilvánítására irányuló igény. Csakhogy ez szinte bizonyosan fegyveres összecsapáshoz vezetne Kína és Tajvan között, amit Washington sem nézhetne tétlenül.
A hétvégi választások eredménye is ebbe az irányba mutat, hiszen a győztes elnökjelölt, Laj Csing-te a függetlenséget zászlajára tűző Demokratikus Haladás Párt politikusa.
A voksolás vegyes eredménnyel zárult, a három nagy versengő párt egyike sem ért el átütő sikert, ugyanakkor semelyikük sem szenvedett komoly vereséget. A már nyolc éve hatalmon lévő Demokratikus Haladás Párt számára természetesen nagy eredmény, hogy Tajvan demokratikus történelmében először egy harmadik ciklusra is elnyerték az elnöki pozíciót, így a nyolc éve kormányzó Caj Jing-ven elnök asszonyt a májusi beiktatásakor eddigi alelnöke válthatja a poszton. Ugyanakkor nem sikerült parlamenti többséget elérniük, és a politikai helyzetet jól jellemzi, hogy Laj csupán a szavazatok 40 százalékával nyert, míg ellenfelei, így a Kuomintang színeiben induló Hou Jü-ih 33,5 százalékot, a Tajvani Néppárt jelöltje, Ko Ven-je pedig 26,5 százalékot kapott. Ez azért is probléma, mert így Peking azzal érvelhet, hogy a hamarosan felálló új tajvani vezetés valójában nem is képviseli a népesség egészét, hiszen a szavazók közel 60 százaléka nem Lajra adta le a voksát. Márpedig a népi Kína, élén Hszi pártfőtitkárral egyre türelmetlenebb a két országrész egyesítése kapcsán. Tekintve, hogy Hszi az elmúlt években egyfajta „putyinizálódáson” ment keresztül, azaz egyre inkább kizárja a kritikus hangokat, félő, hogy Tajvanban is az ukrajnaihoz hasonló konfliktus bontakozhat ki a következő években.
Márpedig Tajvan kritikus fontosságú politikai, geopolitikai és gazdasági szempontból is. A világ egyik legfejlettebb demokráciájává nőtte ki magát, értékrendje a széles értelemben vett Nyugathoz köti, és így az USA természetes szövetségese. Elhelyezkedése miatt pedig a Kína feltartóztatására irányuló amerikai törekvések egyik legfontosabb eleme. Ha ugyanis Peking képes lenne uralma alá hajtani a szigetet, azzal megnyílna előtte a Csendes-óceán, és egyúttal képes lenne kontrollálni Japán és Dél-Korea tengeri ellátási útvonalait. Mindemellett a rendkívül fejlett tajvani gazdaság háborús konfliktusba sodródása beláthatatlan következményekkel járna az egész világ, így Európa és benne hazánk számára is. Tajvan ugyanis számos technológia, de különösen a félvezetők és mikrocsipek terén a világ élvonalába tartozik. A legfejlettebb mikrocsipek esetén a tajvani cégek globális piaci részesedése megközelíti a 90 százalékot.
Egy fegyveres összecsapás – vagy akár csak annak rémképe – megakasztaná a fél világ ellátási láncait, és ma már egy porszívót sem lehet legyártani ezen alkatrészek nélkül.
Márpedig Peking árgus szemekkel figyelte a kampányt és a választásokat, és már jelezte is, hogy nem elégedett az eredménnyel, hiszen kínai szemszögből a Népköztársasággal szorosabb kapcsolatokat és kevésbé konfrontatív politikát szorgalmazó Kuomintang elnökjelöltje lett volna a kedvezőbb győztes. Mindennek fényében a következő hetekben nem lenne meglepő, ha Peking katonai erőfitogtatással, hadgyakorlatokkal és zavarórepülésekkel reagálna a tajvani választók döntésére. Csak remélhetjük, hogy a sziget körüli politikai áramlatok békés mederben maradnak a jövőben.
A szerző nemzetközikapcsolatok-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa
Nyitókép: A Demokratikus Haladás Párt győzelmét ünnepli Tajvanon
