Akkoriban itt olcsón lehetett jó minőségű gyerekcipőt vásárolni. Míg ők válogatnak – gondoltam –, megnézem érdekes történetű templomukat. Felhívtam a plébánost, mondaná meg, hogyan jutok el a gyártól a plébániáig.

Bérházak a Hősök terénél (Fortepan, adományozó Kende János)

 

Meglepő választ kaptam: – A cipőgyár bejáratánál indulj el a Lenin úton. Balra a Sallai Imre vagy a Ságvári Endre utcán lehet lefordulni. Ez már a Tyereskova Lakásszövetkezet területe, két-három emeletes bérházakkal. Onnan ne jobbra kanyarodj, mert arra a

Münnich Ferenc, a Landler Jenő és a Szamuely Tibor utca van, hanem balra gyere, a Vöröshadsereg utcán,

amíg a Martos Flóra nevét viselő iskola mellett „keresztezi egymást” Kun Béla és Kállai Éva. Onnan már látható a Nógrádi Sándor partizánvezér útja, de mielőtt odaérnél, megpillantod az ország egyetlen Szent Tamás-templomát.

Templom épült Martfűn, az egyetlen hazai városban, ahol korábban nem volt (a képek Tamási József atya gyűjteményéből)

 

Leesett az állam. 2011-ben még valóságos kommunista skanzen volt ez a község, ahol egyedüliként a több ezer hazai település között

ideológiai okokból a rendszerváltozásig nem épülhetett templom.

Tamási József atyát 1983-ban nevezték ki Tiszaföldvár és Martfű plébánosának. Élete fő műve, hogy megszületett a hitetlenek apostolának, Tamásnak első magyarországi temploma.

József atya fő műve, a hitetlenek apostolának, Tamásnak első magyarországi temploma

 

A minap találkoztam a nyugdíjas plébánossal. Büszkén adta át a templom építésének történetét feldolgozó új könyvét, melynek címe: Szent Tamás-templom Martfűn – Emberek, sorsok, dokumentumok. Benne a 122. oldalon az Új Emberben 2011-ben megjelent martfűi írásom és fotóm, ahogyan József atya egy kerítésoszlopnak támaszkodik, keze mellett egy Szamuely-utcatáblával. Kérdeztem tőle mostani találkozásunkkor, van-e még Szamuely és társai utcacsokor a településen. Megnyugtatott:

Orgonafasor lett a Lenin útból,

és a többi élharcos tömeggyilkos neve is a múlt ködébe vész immár.

 

Nyitókép: a martfűi Művelődési Központ 1977-ben (Fortepan, adományozó Kende János)