Women’secret: Pretty, Comfortable, Sexy. Ezzel a szöveggel ékesíti a budapesti buszmegállók hirdetőtábláit az egyik nyugati fürdőruha-árusító. A fürdőruhákat igazán szép nőszemélyek mutatják be a plakátokon. De kérdem én, nem lett volna jobb szöveg „A női báj titka: szépség, kényelem, huncutság”? Ilyen angol nyelvű hirdetések zavarják a lelki világomat majdnem minden sarkon, üzleti kiírásokon vagy vendéglők és szállodák homlokzatán. Tükrözik a nagy nyugati, főleg amerikai multik arroganciáját! Ugyanez a helyzet a „Together we can!” kijelentéssel, amivel az egyik nagy telefoncég (Vodafone) zárja minden hirdetését a büszkén magyar Hír TV hirdetéshalmazában. De ez még semmi ahhoz az atrocitáshoz képest, amelyet a felújított Postapalota – most már Magyar Nemzeti Bank – hirdet a hátsó kertjében, miután szépen, gyönyörű címeres angyalokkal keretezve felújította a Magyar Királyi Posta kiírást ezen a történelmi épületen. A hátsó tér óriási betűkkel hirdeti, hogy itt a bejárat a GARAGE-hoz, tudom ez csak két betű angolosítása, de mennyire elegánsabb lenne – hangzás és látvány szempontjából egyaránt – a magyarul kiírt GARÁZS szavunk! (Bár nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a garázs szót nem Árpád apánk hozta a Kárpát-medencébe a honfoglaláskor!)

Lehet, hogy az ilyen primitív torzítások már annyira elterjedtek, hogy az átlag budapesti magyar nem is veszi észre ezeket. De én, mint nemrég hazatért visszidens magyar, állandóan bosszankodom az angol nyelvű áradat terjedésén és térhódításán. Főleg a McDonald’s, a Burger King, a Coca-Cola és a Starbucks erőszakos angolnyelv-használatán Magyarország szívében. A „Meki” tesz legtöbbet az ilyen nyelvi torzulások érdekében. Például a somlói galuskával próbál versenyezni, és ennek érdekében létrehoz egy kotyvasztást, amelyet a „Som Lolly” értelmetlen szópárosítással hirdet.

Hasonló nyelvi utánzásuk, hogy a füstölt sajtos csirke szendvicsüket „Smokey Sally”-nek nevezték el. De hát ez csak az urban food és a street food szakkifejezéseinek népszerűsítésével gazdagítja népünk szókincsét. A Starbucks ugyanezt teszi önmaga hirdetésében, amikor Starbucks Coffeenak és nem Kávénak jelenti be magát. De nemcsak a multik bűnösek a nyelvkeverés és nyelvrontás területén. A füstli virslit és felvágottakat gyártó vállalkozó úgy hirdeti magát a buszmegállóban, mint Master Good (vagyis magyarul a Jó Mester hentesáru).

Kevésbé lenne zavaró, ha a kiírásokat két nyelven is megjelentetnék. A vendéglők esetében legelterjedtebb csak a Restaurant kifejezés használata. Miért nem írjuk ki, hogy Vendéglő, és alatta vagy mellette, hogy Restaurant – például a Rudas Restaurant esetében is. Ennél igazán csak az pofátlanabb, amikor az Alkotás főúton úgy hirdeti magát egy étkezde, hogy „Gringos-Amigos: The Mexican Food Factory”. Ha már mexikói ételgyárról van szó, akkor ezt Magyarországon miért nem spanyol nyelven népszerűsíti angol helyett. Még a gondolat is bicskanyitogató hatással van rám! És ezt még lehet fokozni: a múlt évben például – remélem már tényleg csak a múltban – ismét a nagy magyar csatornán, a Hír TV-n Publi Cafének nevezte magát az egyik politikai beszélgetőfórum. Talán nem lett volna elég sznob számukra a Polgárok Kávézója?

Az Alkotás utcán tovább bandukolva ismét szemet és lelket sértő kiírásokba ütköztem. Például a MOM és a Hegyvidék környékén egymás után jelentkeznek ilyenek. Maga a Hegyvidék torz fordítása az egyik új épület oldalán azt mondja, HILLSIDE. Ugyanezen a környéken találkozunk a Mosaic Office kiírással – nem lehetett volna ezt Mozaik Irodára magyarosítani? Szintén itt van a Wáberer Medical Center, miért nem Wáberer Egészségügyi Központ? De méretüket tekintve kisebb kiírásokban is találkozunk szégyenkező magyarokkal, akik – meghunyászkodva az „előkelő” angol nyelv előtt – azt írják magukról, hogy Hair-Beauty-Academy (Haj és Szépség Akadémia), Family Shop (Családi Üzlet), Hair-Mánia (Hajmánia), H&T Market (H&T Üzlet). És ezeket mind ott találjuk egy kupacban.

Talán ennél veszélyesebbnek tartom azt, amivel az ember a közbeszédben találkozik. Például csak a szleng magyarban találkoztam az offol (letöröl, kihagy, kinyír), cringe-el (kínosnak érez) és chatel (cseveg) szavakkal. Vagy azt, ami egy rádióinterjúban hangzott el egy fiatal hölgy szájából, amikor a balatoni zenei fesztiválok népszerűségét úgy hangsúlyozta, hogy ezeken a koncerteken „más a feeling” (érzés), mert a jelenlevők között sok a „superstar és a celeb”, és hogy olyan nagy kár, hogy épp a „negyedik weekendet” (hétvégét) kellett kihagyni. Ezt a veszteséget nem is tudja „commentelni” (kiértékelni). Ugyanezen a szinten jelennek meg olyan átvett kifejezések, mint a BLACK FRIDAY (fekete péntek), amikor jól lehet shoppingolni (vásárolni). Vagy amikor a sportriporter arról ír, hogy milyen jó a team spirit (csapatszellem) a vízipólósoknál, hogy nemcsak a final fourba (a legjobb négy közé) kerülhetnek be, hanem jó esélyük van, hogy a topon (a csúcson) legyenek.

Nemcsak a köznyelvben ütközünk ilyen torzulásokba! Komoly rádió- és tévéműsorok keretén belül is nagy szerepe van az angol szavaknak. Sőt, még az akadémiai konferenciákon is állandóan széles körű népszerűséget élveznek. Itt most tempót váltok, és nem csak fordítással jelentkezem, hanem a használt angol szó vagy fogalom után a kívánatos magyar megfelelőjét teszem zárójelbe, hogy a bűnbe esők ezek után tudják, mit használjanak az idegen kifejezés helyett. Természetesen nem szótárat akarok létrehozni, csak a nyelvünkbe leginkább betolakodó szavakra utalok itt, ahogyan épp eszembe jutnak, bármiféle betűrendi vagy más besorolás nélkül: range [réndzs] (arány), trend (irány, irányzat, divat), show [só] (mutatvány, előadás, szórakoztató), monitoring (ellenőrzés, számontartás), implementáció (végrehajtás), standardok (értékelő mércék), influenszerek (befolyásolók), kommentárjai (megállapításai), manager-/menedzserstúdió (szervezőközpont), home office [hóm ofisz] (otthoni iroda), és gondolom, az olvasónak is eszébe jutnak még hasonló szavak és kifejezések. A tévéreklámok ezt még tovább fokozzák, és sokszor teljesen eltorzítják édes anyanyelvünket, amint ezt tükrözi például a „Lájkold a szívedet!” felszólítás. Mindebből tudjuk és látjuk, hogy dübörög a nyelvrontás!

Három lehetőségünk van, hogy megállíthassuk ezt a rombolást. Elsősorban fontos a személyes példamutatás baráti körünkben és családunkban. Másodsorban, hogy iskoláinkban és a média (rádió, tévé és internet) világában állandóan gyomláljuk az idegen, főleg angol behatásokat. Harmadsorban, megérett a helyzet az állami beavatkozásra ezen a téren. Eljött az idő, hogy megadóztassuk az idegen szavakat a vendéglők és szállodák homlokzatán, ha nem jelentetik meg a foglalkozás vagy szolgáltatás elnevezését magyarul is. Sőt, a hirdetésekre is ki kell szabni ilyen adót, ha csupán idegen nyelven vagy torzított formában (például „Som Lolly”) tüntetik fel a termékeket. Ennek az adónak a bevezetésével lehet majd megerősíteni magyarnyelv-oktatásunkat iskoláinkban!

A szerző amerikai magyar politológus, szociológus, történész