Szerdahelyi Csongor főszerkesztőnk, Krómer István, a teremtésvédelem és kitekintő rovatok szerkesztője, no meg jómagam, az irodalom rovat felelőse kerekedtünk fel, képviselve a lapot, és eleget téve a sümegiek kedves meghívásának.
Kitöltötték az időnket, nem panaszkodhattunk, látnivalóban és érdekes beszélgetésekben sem volt hiány. Sümeg ugyanis gyönyörű, patinás város, olyan építészeti, egyház- és kultúrtörténeti emlékekkel, amelyekre bátran büszke lehet. Szerencsésen elkerülte valahogyan a szocialista átalakítási láz, kevés kivétellel megmaradtak régi műemlék épületei, utcáinak hangulata. És az egész látványt megkoronázza a hegytetőn a felújított sümegi vár.
Sümegi Katalin fogadta a társaságot, aki hivatala szerint tárlatvezető, ám tevékenysége ezen túlmutat, szervezőként is foglalkozott velünk. Kisvártatva csatlakozott Kende Katalin szerkesztő, aki nagyapja, a híres író, Várkonyi Nándor hagyatékának is kezelője, illetve Zöldy Pál író. Utóbbiak lapunknak is jeles szerzői.
Sümegi Katalin, a helyi műemlékek „mindentudója”
Fotó: Krómer István
Hamar kiderült, hogy van köztünk, aki már „hazajár” Sümegre. Krómer István kollégámnak is szoros kötődése van a múltból a helyhez, főszerkesztőnk pedig egyenesen árvízi mentést hajtott végre itt, véletlen belecsöppenve egy felhőszakadás okozta hirtelen özönvízbe – így ismerkedett meg Kende Katalinnal, és kérte fel szerzőnek magánföldrajz rovatunkba.
A napsütéses, friss, hideg, szeles időben, igazi derűs, téli napon kerestük fel a sümegi plébániatemplomot, ahol Kata értő szavakkal kalauzolt minket a falakat borító, csodálatos Maulbertsch-freskók között. A templom különlegessége, hogy nem „csak úgy” kifestették a nagy közép-európai művésszel, hanem az ő festői koncepciójához terveztették az épületet, amelynek megálmodója és építtetője Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és örökös főispán volt. Bár a freskók újabb restaurálása, megtisztítása, hogy színeik régi élénkségükben ragyogjanak, még várat magára, jelen állapotukban is lenyűgöztek minket.
Rövid sétával aztán meglátogattuk Zöldy Pál otthonát, némi felfrissülésre és baráti csevejre, aki az egykori nemesi kúriák egyikében lakik. Tekintettel az időjárásra nem is esett rosszul egy pohárka otellópálinka.
A püspöki palota udvarából remek kilátás nyílik a várra
Fotó: Krómer István
Ebéd után, melyet a püspöki palota kávézójában költöttünk el, Kende Katalinék otthonát kerestük fel egy kávéra és építő jellegű eszmecserére, különös tekintettel az esti beszélgetésre, ami tulajdonképpen utazásunk célja volt.
Addig azonban akadt még időnk, így míg főszerkesztőnk Zöldy Pállal interjút készített, mi, két szerkesztő egy gyorsított múzeumlátogatáson vettünk részt a püspöki palotában, természetesen Sümegi Katalin tárlatvezetésével. Gyorsítottat mondok, mert a teljes anyag megtekintése félnapos elfoglaltság legalább. A legkortársibb módon, installációkkal, interaktív elemekkel tarkítottan kialakított tárlat visszavár tehát minket.
Kende Katalinéknál, a vár tövében egy üveg Egly Pétillant Naturelt is felbontottunk
Fotó: Krómer István
Így is, mire végeztünk, már ülhettünk le a beszélgetéshez a Palota Kávézóban, ami, örömmel jelenthetem, sok érdeklődő előtt zajlott, és nagy sikerrel. Zöldy Pál moderálta, a közönség részéről is érkeztek kérdések, miközben és -után elmeséltük a lap némileg rögös indulását, beszéltünk a víziójáról, eszmeiségéről és arról, hol is helyezkedik el a mai kulturális, közéleti sajtópalettán. Sőt, hogy álszerénység vádja ne érhessen, elárulom, saját verseimet is volt alkalmam felolvasni az egybegyűlteknek.
Addigra szépen ránk is esteledett. Kocsiba ültünk, elbúcsúzván sümegi barátainktól, azzal a – gondolom, mindenki számára ismerős – érzéssel, hogy mennyivel jobb volt megérkezni, mint visszaindulni.
A nyitóképen: Krómer István, Rónai Balázs Zoltán, Kende Katalin, Szerdahelyi Csongor és a moderátor, Zöldy Pál
