Múlt hónapban négy napra Prágába utaztunk feleségemmel. Nagy lehetőség volt számomra, hogy ne csak a szakmámmal kapcsolatos konferenciákra menjek külföldre, tehát igazi kikapcsolódásnak ígérkezett egy szép, közép-európai városban. Több baráttól kaptunk tanácsot, hogy mit nézünk meg biztosan ottlétünk alatt. Erre ez a kis idő nyilván nem volt elegendő. Mindazonáltal a sok szép és érdekes látnivaló mellett akadt egy kevésbé szívderítő, ám tanulságos élményünk is. Ezzel a tapasztalatunkkal szeretném figyelmeztetni saját fővárosunkat, miben kerüljük Prága példáját. (Még ha az utcák tisztaságában és a rend biztosításában például nagyon is lehetne követni.)

Épp a prágai utunk után egy héttel volt alkalmam meghallgatni egy kiváló előadást Fodor István közgazdásztól, ami fényt vetett arra, amit tudatossá szeretnék tenni mindenki számára Budapesten. Fodor előadása arra vonta figyelmünket, miként nyomulnak a multinacionális cégek fővárosunkban. Mikor az Országútban (október 7.) írtam a nyelvrontásról, nem vettem „észre”, számításba a szándékosságot. Most, a prágai tapasztalatok és a Fodor-előadás szemet nyitogató feltárásai alapján talán én is erőteljesebben tudom figyelmeztetni honfitársaimat, hogy jobban figyeljünk oda, miként történik a nyelvrontás körülöttünk, és ez mennyire szándékos, és nem csupán a részünkről való figyelmetlenség vagy hanyagság eredménye.
Fodor István egyik példája arra utalt, hogy amikor nagy külföldi cégek beszállnak Budapest és egyéb városaink felújításába vagy itteni építkezésekbe, ezt bizonyos feltételekkel teszik. Egyik ilyen feltételük, amit szerződésben szoktak rögzíteni, hogy a földszint az épületekben nekik jár. Tehát az itt keletkezett helyiségeket ők hasznosíthatják, akár bérbeadással, akár saját irodáik, üzleteik számára. Ennek az a következménye, hogy a cégnevek és a foglalkozások angol nyelven jelennek meg, nem pedig magyarul. Ezt példákkal meg is állapítottam múltkori cikkemben, az Alkotás utcai sétámmal a MOM bevásárlóközpont környékén.

Prágában ez a fejlemény teljesen uralja a város népszerű utcáit és tereit. Például a híres és gyönyörű Vencel tér üzletei és kirakatai majdnem kizárólag angol feliratokkal rendelkeznek. Cseh nyelven kiírásokkal alig találkozhat az ember. Vagy ha van cseh felirat, az eltörpül az angol mellett. Még a belga sörvállalatok belvárosi térhódítása (cseh sörökkel is) sem változtat az általános angolosításon. Tehát a globalizáció rohama e téren nagy iramban halad előre.

Hogyan lehet ezt elkerülni Magyarországon? Elsősorban népünk felvilágosításával, hogy ez szándékos folyamat, amit tudatosan kell kezelnünk. Egyéni alapon csak annyit tehetünk, hogy ha betévedünk irodákba vagy üzletekbe, egyszerűen rákérdezünk, miért nincs magyarul is kiírva tevékenységük vagy foglalkozásuk. De ennél sokkal hatásosabb lenne, ha maguk a magyar partnerek a közös építkezéseknél megszabnák: jól van, tiétek az alsó vagy földszint, de a cég híresztelése/kiírása magyarul kell hogy megjelenjen, és csak mellette vagy alatta angol fordításban. Sőt, ennél tovább mehetünk egy lépéssel, és állami törvényhozással előírhatjuk, hogy minden utcára néző intézmény, szervezet vagy üzlet elsősorban magyarul hirdesse magát.

Miért fontos az ilyen előírás? Mert tégláról téglára, kis lépésekben halad az angolosítás. Ezeket a kis lépéseket már a téglák lerakása előtt szükséges lenne megelőzni! Saját ütemében kell lépést tartanunk ezzel a törekvéssel – hiszen legfontosabb megtartó értékünk magyar nyelvünk.

(Ada, Ohio és Budapest)