•Miért akarja India Bháratra változtatni a nevét?

Nincsen azzal semmi baj, hogy Indiát Bháratnak nevezzük – hiszen maga az alkotmányunk is megengedi. A szót számos politikai párt használja népszerű hindi kifejezésként. A jelenleg Indiában kormányzó Bháratíja Dzsanatá Párt (Indiai Néppárt) a név használatával nacionalistább színt akar adni India képének, bár ennek módját széles körben vitatják. Ez önmagában azonban nem aggályos, és nem kell negatívan értékelni. Legfeljebb igazolja a fogalomhoz kapcsolódó „indiaiságot”. A Néppárt e szó jegyében kormányozza Indiát, szemben az INDIA (Indian National Developmental Inclusive Alliance – Indiai Nemzeti Fejlődési Befogadó Szövetség) néven tömörülő ellenzéki pártokkal, ami bizonyosan mesterfogás, és tanúsítja azt az egészséges demokratikus szellemet és versengést, amelyben az ország jelenleg él. Továbbá magyarázza az indiai politika feszültebbé válását, hiszen belpolitikai és nacionalista jelentéstartalmak társulnak hozzá.

•Narendra Modi miniszterelnök meghirdette az Amrit Kált (’a gyógyír korát’). Mit akart ezzel mondani?

India kívánatos fejlődési ívére utalt vele, az ország függetlenségének 2047-ben esedékes századik évfordulóját tartva szem előtt. Még 2021-ben fogalmazta meg ezt az elképzelést, azért, hogy az ország következő huszonöt évére különleges hangsúlyt helyezzen. A lényege, hogy India örökségét és fejlődését, Bhárat-identitását, s azt, hogy stabil és békés országként jelentős nyomot hagy a globális és regionális politikában mind belföldön, mind nemzetközi szinten, jelezzék és megünnepeljék.

•India ma nem a régi – mondják –, modernizálódott. Nem ellentmondás modernizálódást szorgalmazni és a régi eszméket élesztgetni?

Nem, nincs ebben semmi ellentmondás. Indiának gazdag öröksége és erős kulturális ethosza van. A modernizációnak nem kell feltétlenül a kultúránk és az eszméink rovására megvalósulnia. India kiváló példa arra, hogy egy nemzet hogyan fejlődik értékei megőrzése mellett. Ez a soknemzetiségű, sokvallású és soknyelvű ország az erejét az „egység a sokféleségben” ethoszából meríti. India felemelkedik, és egyre erőteljesebben befolyásolja a világ geopolitikai folyamatait. A világpolitikát jelentős részben India nagyhatalommá válása fogja foglalkoztatni.

•A hindu mítoszok és eszmék feltehetőleg élnek és hatnak, de vajon csak azért, mert egy párt felkarolja őket? A Néppárt vallási-tudati megújulást akar uralni? Hogy viszonyul az ellenzék ehhez a megújuláshoz?

Ha a történelmet nézzük, igaza van, évtizedeken át a Kongresszuspárt uralta az indiai politikát, most és alighanem az elkövetkező években a Néppárt uralja. Nacionalista, jobboldali irányba vitte az országot. Ez azonban nem feltétlenül negatív fejlemény. Indiában az emberek a Néppártra szavaztak, az pedig él a népi felhatalmazás adta lehetőséggel, és megvalósítja elképzeléseit India többségének érdekében.

Ezért hipotetikus azt gondolni, hogy a szövetségi rendszer eltorzult, ahogyan a nyugati média gyakran beállítja. India föderális rendszerének egyik fő jellemzője, hogy az indiaiak erős központi-szövetségi kormányra szavaznak, miközben a tagállamokban a regionális pártokból álló erős kormányokat támogatnak. Az persze világos, hogy a Néppárt – jó szervezőképességének köszönhetően – Modi alatt immár a harmadik ciklusába kezdhet, miközben ellenzéki pártok nem voltak képesek igazi kihívás elé állítani őt. A hatékony ellenzék hiánya is erősebbnek mutatja a Néppártot. Ez új tendencia a függetlenség óta az indiai politikában. Ugyanakkor az országnak erős kormányzó és még erősebb ellenzéki pártokra van szüksége. A Kongresszuspárt jelenleg elég gyengének tűnik.

•A világ legnagyobb működő demokráciájában megfeledkeznek a fékek és ellensúlyok jelentőségéről?

A demokráciában a fékek és ellensúlyok az igazságszolgáltatáson, a törvényhozáson, az ellenzéki pártokon, a szabad sajtón és médián múlnak. Ezek minden demokrácia pillérei, és ez alól India sem kivétel. Nem hiszem, hogy Indiában az igazságszolgáltatás kompromittálódott volna, vagy hogy hiányoznának a fékek és ellensúlyok. A kormányzó pártok mindig dominánsnak tűnnek, ha nem szembesülnek hiteles politikai kihívásokkal. Az ellenzéki pártoknak egységesnek kell maradniuk, hogy erősebb politikai kihívást jelentsenek a kormánypártoknak, és fordítva. Az indiai értelmiségieknek is nyíltan ki kell állniuk, ha fenntartásaik vannak bármely politikai párttal szemben, amely megpróbálja eltorzítani a demokratikus folyamatokat, vagy megváltoztatni az indiai alkotmány alapjait. Szabadon kell írniuk, vitatkozniuk és kifejezniük véleményüket. Az igazságszolgáltatásnak is szerepet kell vállalnia abban, hogy helyes ítéletet hozzon, ha a kormányzó párt megpróbálja kiforgatni az alkotmányt. Emellett a médiának is szabadon kell működnie, hogy időben tájékoztassa és tudatosítsa az embereket. Ha ezek a pillérek működnek, nincs miért aggódnunk. De ismétlem, szerintem jelenleg nincs veszélyben az indiai demokrácia. Biztos kezekben van.

A brit-indiai kapcsolatok mindazonáltal régiek és erősek: Lindy Cameron új brit nagykövet átadja megbízólevelét Droupadi Murmu köztársasági elnöknek idén februárban

 

•Mi ennek a társadalmi háttere? Az utóbbi harminc évben India óriási eredményeket ért el: kilábal a szegénységből. Ezt a fejlődést a Néppártnak lehetett tulajdonítani?

Igen, a Néppárt ügyesen politizált. Jó szervezőképessége révén érti a középosztályi India igényeit, kiépítette a fiatalok körében a szavazóbázisát, elnyerte a hindu lakosság bizalmát is, nemzeti mozgalmat indított a maga érdekében. Saját nacionalizmusa is mind erőteljesebb. Ezzel szemben az immár kétszáz éves Kongresszuspárt nem elég szervezett. Ráadásul a dinasztikus-családi szempontot tartja szem előtt: csak a Gandhi család örökségében hisz. Nem lép fel a választók érdekeiért, és figyelmen kívül hagyja, hogy a többség mit gondol.

•A piacpártiság nem mond ellent a nacionalizmusnak?

Az indiai politika alapvetése: bármilyen párt alakít kormányt, piacpárti populista politikát folytat, amely sok tekintetben szembemegy a nyugati elképzelésekkel. A Néppárt azonban újdonságként összekapcsolta a piacpárti populista politikát India nemzetbiztonságával. Ez lehetővé tette számára, hogy sikeresen eladja magát. Eközben a Kongresszuspártnak nem sikerült minden közösséget megszólítania. Mindenkire összpontosít, de nem tudja magát a jövő politikai pártjaként megjeleníteni. Túl sokáig volt hatalmon. India többsége pedig más politikát akart, és a Néppárt ezt nyújtotta. De ami ennél is fontosabb, a Kongresszuspárt nem tudott építeni India fejlesztésének módszeres végigvitelére. Ezzel szemben a Néppárt mintegy mantrájává tette az egész India összekapcsolását biztosító infrastruktúra-fejlesztést. Modi fejlesztéspolitikája, a Gudzsarát-modell ezt jelenítette meg. És ez a Néppárt javára vált.

•India hogyan gondolkodik a BRICS-ről?

Mint az alternatív politika egyik platformjáról. India elég jó játékosnak bizonyult az ilyenfajta globális politikában. Ma már szinte minden jelentős, akár nyugati, akár nem nyugati nemzetközi szervezetnek tagja. Nem arról van szó, hogy a BRICS volna az egyik legfontosabb szervezet az indiai döntéshozók szemében. A BRICS globálisan egyedülálló platformot kínál Indiának mint nagyhatalomnak, de kapcsolatot biztosít számára a globális dél, Dél-Afrika és Brazília felé, illetve a két legfontosabb Amerika-ellenes ország, Kína és Oroszország felé. E befolyása révén India a feltörekvő gazdaságok jobb képviseletét és szavazati jogát, kedvezőbb kereskedelmi mechanizmusokat igényelt és fog igényelni a Bretton Woods-i intézményekben.

A BRICS azért fontos India számára, mert lehetővé teszi, hogy a feltörekvő gazdaságok közös, többoldalú platformján keresztül tárgyaljon a nyugati világgal. Kína valós biztonsági fenyegetést és kihívást jelent India biztonságára nézve. A többoldalú platform révén India az erősen közös helyzetnél fogva maga is síkra száll a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő országok, a globális dél számára kedvezőbb, igazságosabb és kiegyensúlyozottabb világáért.
A BRICS-ben való részvétel értékes biztosítékot jelent India számára a globális hatalommegosztás szempontjából. Azt sem szabad elfelejteni, hogy India alapító tagként kapcsolódik Kínához az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankban (AIIB) és a BRICS-ben. Ha e multilaterális fórumok (beleértve a Sanghaji Együttműködési Szervezetet is) révén kapcsolatban marad Kínával, India hatékonyabban léphet fel vele szemben. Ha nem vesz bennük részt, Kína diktálhatja a feltörekvő gazdaságok és a fejlődő világ közötti kapcsolatok feltételeit, vagyis egyedül Kína uralná a globális délt.

India ellenzi a tekintélyelvűséget. Hivatalosan is elítélte Oroszország Ukrajna elleni támadását. Ugyanakkor Oroszországgal, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjával való jó viszony segít Indiának ellensúlyoznia Kína dominanciáját, megfékezni a kínai tekintélyelvűséget és egyoldalúságot, amelyet Peking az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) révén próbál érvényesíteni az eurázsiai térségben.

•Magyarország belépett-e egyáltalán az indiai külpolitikai gondolkodás látóterébe?

Jórészt ismeretlen Indiában a magyar belpolitika, és nemigen kerül szóba. Magyarországot az indiaiak többsége elsősorban turisztikai célpontnak tekinti. A festői Budapest turisztikai vonzerőt jelent sok indiai számára. Az indiai stratégiai közösségben azonban markáns kép alakult ki az EU-tagállamoktól eltérő álláspontot képviselő Magyarország külpolitikájáról. Másként szólva Magyarországot Kína-párti országnak tekintik, és emiatt India vonakodik – az egyébként egyáltalán nem India-ellenesnek tartott – Magyarországban megbízható uniós partnert látni. India egyre nyitottabban viszonyul Európához. Ez a megfelelő időpont Magyarország számára, hogy bővítse és gazdagítsa kapcsolatait Indiával. Magyarországnak Indiát leendő nagyhatalomként kell felfognia, olyan vezető hatalomként, amely alternatív lehetőségeket nyújthat ázsiai kapcsolataiban. Magyarországnak érdeke erősebb és megbízhatóbb partnerséget kialakítani a feltörekvő Indiával.

•Lát-e változást e téren?

A diplomáciai kapcsolatok felvételéről megemlékező budapesti konferencia mindenekelőtt az uniós–indiai kapcsolatok keretében vizsgálta a magyar–indiai viszonyt. De legfőképpen amiatt volt érdekes, hogy rávilágított arra mind az indiai, mind a magyar külpolitikai gondolkodás számára, hogy India és Magyarország között jók a kapcsolatok, de ahhoz, hogy kiválóak legyenek, lépni kell. A nemzetközi viszonyok folyamatosan változnak, jobb erős kapcsolatokkal rendelkezni, semmint pusztán jókkal. Ukrajna ellenére az uniós országok egyre kedvezőbben ítélik meg Indiát mint leendő nagyhatalmat, a kapcsolatokat folyamatosan bővítik. Azok a kelet-európai országok, amelyeknek elromlott a viszonya Kínával (Litvánia, Lengyelország, Csehország), egyre inkább India felé fordulnak. India nem kényszerítő hatalom, mint Kína. Nacionalista, de nem kényszerítő. Magyarországnak ezt látnia kell. Ha Kína sérelmezné a magyar–indiai kapcsolatok erősödését, az Kína bizonytalanságát, éretlen nagyhatalmiságát jelezné. Az Ukrajna miatti bírálatok ellenére az uniós–indiai kapcsolatok nagyban megerősödtek, ami sokat elmond az indiai diplomáciáról és külügyi gyakorlatról is. India mint leendő nagyhatalom egyre erőteljesebben veszi ki a részét a nemzetközi politikából. Ezt a világ pozitívan értékeli, ami aligha mondható el Kínáról.

 

Nyitókép: Jagannath P. Panda a Magyar Külügyi Intézet tavaly novemberi India-koneferenciáján (fotó: MKI)