A britek és más országok történelmében is sokszor kaptak valamilyen melléknevet az uralkodók. Így például „Hitvalló” Eduárd (1003–1066) vagy I. „Földnélküli” János (1166–1216). Elképzelhető tehát, hogy III. Károly a „Zöld” melléknevet kapja majd az utókortól: walesi hercegként a környezetvédelem, az organikus mezőgazdaság szószólója volt, amikor ezek a témák még nem voltak divatosak, és a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságát is az elsőként ismerte fel – legalábbis a brit királyi családban. Emiatt a rokonságban, de a rendkívül kritikus brit sajtó nagy részében is kissé excentrikusnak tartották, aki a trónra való hosszú várakozás alatt ráért ilyen ezoterikus ügyekkel foglalkozni.

A jelenlegi uralkodó 1948. november 14-én született Erzsébet hercegnő, a későbbi II. Erzsébet és Fülöp edinburgh-i herceg gyerekeként Charles Philip Arthur George néven. A szülei szakítottak a hagyománnyal, hogy a királyi gyermekeket magántanítók oktatják; Károly iskolába járt, majd a cambridge-i egyetemen tanult 1967–1970 között. Ezt követően a hagyományoknak megfelelően a hadsereg kötelékébe lépett; először a légierőnél, majd a haditengerészetnél szolgált. Utána

a világ „legkeresettebb” agglegénye lett, és a „keresés” nyertese Lady Diana Spencer lett – legalábbis kezdetben így látszott.

1981-es esküvőjük mindenképpen az évtized legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye volt, és rövidesen két fiúgyermekük született, Vilmos és Harry. A nagyvilág előtt egy ideig a tökéletes családot jelenítették meg, de hamarosan kiderült, hogy egyikük sem maradéktalanul boldog. A bulvársajtó évekig a házaspár először titkolt, később pedig még csak nem is nagyon rejtegetett hűtlenségeiből élt. A megromlott kapcsolatnak 1996-ban válás vetett véget. Ahogy Lady Diana megfogalmazta nagy port felvert könyvében: „Hárman voltunk a házasságban; kicsit zsúfolt volt.” A hercegné 1997. augusztus végén Párizsban gépkocsibaleset áldozata lett. A halála után a brit királyi család és személy szerint Károly népszerűsége mélypontra esett vissza; a „szívek királynőjének” temetése egyfajta bírálatot jelentett a királyi család feltételezett közömbösségét illetően.

Károly azonban a jelek szerint megtalálta az „igazit” Camilla Parker Bowles személyében. II. Erzsébet egy ideig nem nézte jó szemmel a viszonyt, de 2005-ben engedélyt adott a házasságra, amit a brit közvélemény is fokozatosan elfogadott. A következő időszakban, különösen a 2010-es években, a walesi herceg egyre több feladatot vett át édesanyjától, aki már keveset utazott, és a Nemzetközösség csúcstalálkozóin is inkább Károly herceg képviselte a brit trónt. III. Károly mellett, hogy az Egyesült Királyság uralkodója, tizennégy másik ország királya is, beleértve Ausztráliát, Új-Zélandot, Kanadát és Jamaicát is.

Károly walesi hercegként számos jótékonysági alapítvány létrehozásában segédkezett, csaknem másfél tucatnak a névleges vezetője és körülbelül nyolcszáznak a támogatója. A jótékonykodáson túl III. Károly évtizedek óta az egyik legismertebb szorgalmazója a történelmi emlékhelyek megőrzésének, a hagyománykövető várostervezésnek, illetve az épített örökség ápolásának.

Hogy a londoni Nemzeti Galéria új Sainsbury-szárnya nem modernista monstrum, hanem a környezetébe illeszkedő, tradicionalista épület lett (1991), az az ő határozott beavatkozásának köszönhető.

Szabad idejében különben szeret festeni is – szakértői vélemények szerint a vízfestményei tehetséges amatőrre vallanak (ez volt a hobbija Winston Churchillnek is).

III. Károlyról beszélve természetesen nem lehet a magyar vonatkozásokat kihagyni a vázlatos élettörténetből. Egyik szépanyja gróf kisrédei Rhédey Klaudia Zsuzsanna, de erdélyi kötődése sokkal személyesebb is a felmenőknél. Károly egyik erdélyi útján „első látásra” megszerette Zalánpatakot és a körülötte elterülő csodálatos tájat. 2006-ban birtokot vett a településen több házzal, és az ingatlan kezelését és fejlesztését a területet egykor birtokló család egyik mai leszármazottjára, gróf Kálnoky Tiborra bízta. A vendégházat bárki kibérelheti pár napra – az eddig is meglehetősen borsos ára feltehetően feljebb megy, hiszen mégis más a brit király, nem pedig „csak” a walesi herceg házában megszállni. III. Károly persze aligha a zalánpataki vendégház jövedelméből fog élni: ötvenhat vidéki, tizenkét városi házának és hét palotájának az eszmei értékét húszmilliárd fontra becsülik, a brit királyi család éves bevétele pedig több százmillió fontra rúg. A zalánpatakiak elragadtatva beszélnek a brit uralkodóról, aki, amikor meglátogatta a falut, mindenkihez volt egy jó szava, kedves gesztusa, sőt a helyi székely köményes pálinkát is megkóstolta, noha a tokányt már csak távolról gusztálta – Károly csak mértékletesen eszik húst és halat, és általában tartózkodik a fűszeres ételektől.   

III. Károly a jelek szerint édesanyjától, II. Erzsébettől

nem csupán a trónt örökli, hanem édesanyja legendás kötelességtudatát és szolgálatkészségét

az Egyesült Királyság és tágabb értelemben a Nemzetközösség érdekében. III. Károlynak egyben szüksége lesz az évtizedek alatt felhalmozott diplomáciai és politikai érzékére és tapasztalatára, hogy ugyancsak családi hagyományként jelképesen és ténylegesen is megtestesítse az Egyesült Királyság egységét a napi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális hullámveréseken felülemelkedve, és biztosítsa azt az értékállandóságot, a folyamatosságot, sőt azt a nemzedékeken átívelő stabilitást, ami nélkül a nemzetek hosszabb távon nem létezhetnek.

 

A szerző történész, az ELTE tanára, korábbi dublini nagykövet