A 2010-es kasmíri muszlim zavargások idején a világszerte ismert, 1996-ban Booker-díjat nyert indiai írónő, Arundhati Roy azt találta mondani, hogy a terület „sosem tartozott szervesen Indiához”, szakadjon el. India elevenjébe vágott. 1947-ben a távozó britek Indiára és Pakisztánra, illetve Kelet-Bengáliára, utróbb Kelet-Pakisztánra (ezt lett azután Banglades) osztották fel gyarmatukat, hogy elkülönítsék az egymással folyton összetűző hindu és iszlám lakosságot. Erre megindult a történelem legnagyobb, több mint tizenötmillió embert megmozgató lakosságcseréje, melyben csaknem egymillióan odavesztek, ami mindkét hívő közösségben mély sebeket ütött, és a két államot egymás ellenségéve tette. Ráadásul, ahogy lenni szokott, a területmegosztás nem sikerült igazságosan: Pakisztán igényt tart Kasmír és Dzsammu államra (ahogyan egy részére Kína is), az ott élő kétharmados iszlám többségre hivatkozva. Az ottani muszlimokban az elszakadás vágyát szítja, dzsihádista fegyvereseket küld oda vagy támogat, akikkel a nyolcvanas évek óta India állandó harcban áll. Narendra Modi hindu nacionalista kormánya végül 2019-ben felszámolta az egyetlen iszlám többségű államot, és szövetségi területként közvetlenül maga alá rendelte azt. Jellemző, hogy a többségi nyelvet, a kasmírit csak 2020 óta ismeri el az India állam hivatalosan. De legalább mára elismeri.
Az apró dolgok istenének (1992, magyarul 2018) és A Felhőtlen Boldogság Minisztériumának (2017, magyarul 2017) szerzőjével szemben, akit a Salman Rushdie-féle mágikus realizmus kiváló követőjének-művelőjének tartanak, a kasmíri elszakadást pártoló kijelentéseiért 2010-ben az akkor hatalmon lévő Kongresszuspárt nem kívánta érvényesíteni az 1967-es terrorizmusellenes törvény lázításra vonatkozó rendelkezéseit, hiába követelte ezt az ellenzéki Néppárt. Az ügy bíróság elé jutott, de az végül nem folytatta le a tárgyalást. Az idei választáson a Néppárt nem kapott elegendő többséget, koalícióra kényszerült. Sokan arra számítottak, hogy az önkényeskedésre hajlamos Narendra Modit ez megfékezi. Azzal, hogy Roy tizennégy évvel ezelőtti kijelentéseit elővette, ügyészségre vitelét engedélyezte, az ellenkezőjét üzeni. Bármilyen ma Nyugaton divatos haladár, kultúrmarxista, környezetvédő, globalizáció-, kolonializmus-, ipar-, Amerika- és Izrael- és urambocsá, nemzetellenes sületlenségeket hirdet is a gyarmatosítás nyelvén, angolul író szerző, magabiztos hatalom nem hét év börtönnel fenyegetve bánik el vele. Hanem, mondjuk, vitatja nézeteit. Csak remélhetjük, nem esik Roynak bántódása.
Kétszáz vezető indiai értelmiségi mindenesetre a szólásszabadságra hivatkozva nyílt levélben követelte az eljárás megszüntetését. Jogászi vélemény szerint a vád aligha állja meg a helyét, Roy soha nem uszított terrorcselekményre, de az üzenet világos: az értelmiség vagy beáll a sorba, vagy ne számítson különbre a Modi-kormánytól ezután se.
Nyitókép: Arundathi Roy felolvas A Felhőtlen Boldogság Minisztériumának könyvbemutatóján 2018-ban
