Négy év börtönbüntetésre – ténylegesen két év nyomkövető viselésére és két év felfüggesztett fogházbüntetésre –, illetve százezer eurónyi bírságra ítélte a párizsi bíróság a 2018 óta Nemzeti Tömörülés, korábban Nemzeti Front néven működő politikai formáció egykori vezetőjét, nemzetgyűlési képviselőjét és frakcióvezetőjét, a 2027-es elnökválasztások már bejelentett jelöltjét. Emellett azonban azonnali hatállyal öt évre eltiltotta a választásokon való részvételtől. Ez utóbbi okozta a legnagyobb megrökönyödést. Azonkívül, hogy jelenleg a legnépszerűbb és a 2027-es választások egyik esélyes politikusát zárja ki a határozat a megmérettetésből, az indoklással kapcsolatban megjelentek kritikus hangok. A bíróság ugyanis két könnyen félreérthető érvvel támasztotta alá döntését.

A Nemzeti Tömörülés választási plakátjai („Igazságot a franciáknak” és „Bardella miniszterelnök”) lergasztva („Köszönjük, nem”) Haut-Rhinben 2024 nyarán (fotó: Jam Willem Doormemba / Wikimedia)

 

Bűnismétlés veszélye

Aki bármit hajlandó megtenni pártja túlélése érdekében, fejtették ki a bírák, az ezt megismételheti akár az elnöki posztért való küzdelemben, akár azt elnyerve. Így az az ellenérv, hogy Le Pen már nem uniós parlamenti képviselő, és nem is tudna visszaesni, az asszisztensek után járó támogatással visszaélni, nem áll. Ráadásul, mondta ki a bíróság, Marine Le Pen úgy védekezett, hogy teljeséggel tagadta a tényállást, amivel ellentmondott az uniós és a francia jognak, korábbi bírósági határozatoknak, és így a politikai tisztséggel járó demokratikus felelősség meg nem értéséről tett bizonyságot.

Súlyos közrendzavarás kockázata

A sajtóban megjelenő elemzésekkel szemben a bíróság másik érve nem azzal függött össze, hogy Marine Le Pen elnökjelöltsége bármilyen oknál fogva zavargásokhoz vezetne, hanem a bíróság a politikus által elkövetett korrupció következményeire gondolt, s alá kívánta húzni, hogy ilyen tett a közvélemény politikai életbe vetett bizalmát ássa alá, és súlyosan károsíthatja a demokratikus intézmények elfogadottságát is.

Az eljárás története

Még 2014-ben ismeretlen személy följelentette az akkor még Nemzeti Front európai parlamenti képviselőit az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF), mely szerint azok az asszisztensekre fordítható összegeket nem megfelelően, hanem pártcélokra használták fel. Az első vizsgálatok után, 2015 márciusában az Európai Parlament akkori szocialista elnöke, Martin Schulz szintén az OLAF-hoz fordult, 2016 őszén pedig az Európai Parlament a francia bíróságon indított pert az ügyben. Ugyanekkor bukott bele az esélyes republikánus elnökjelölt, François Fillon abba, hogy feleségét fiktív nemzetgyűlési asszisztensként alkalmazta. A 2017-es elnökválasztási kampány kellős közepén indította meg a párizsi ügyészség a nyomozást Marine Le Pen és társai ellen hűtlen kezelés és sikkasztás vádjával. Majd a bíróság megkezdte az eljárást az immár megválasztott nemzetgyűlési képviselő Le Pen és társai ellen. A politikusnő viszont az Európai Unió Bíróságához fordult, mert a vádakon kívül azt is kétségbe vonta, hogy a francia bíróságnak joghatósága volna az ügyben. A luxembourgi bíróság 2019-ben végleg elutasította a keresetét.

Minthogy a francia eljárásra joggal került sor, a pert kitűzhették volna már 2021-ben, néhány hónappal a 2022-es elnökválasztás előtt, aminek, mint már akkor elhangzott, lehetett volna az eredménye a megválaszthatatlanság is, de ezt csak hosszas vizsgálatok után, 2024. szeptember 30-án és november 27-én folytatták le. Miközben még folyt az eljárás, az Európai Bizottság az OLAF-határozatra hivatkozva 2023 júliusában behajtotta Le Penen a jogellenesen felhasznált összeget (mintegy százhúszmillió forintot). Az elsőfokú bírósági döntés végül 2025. március 31-én született meg.

Ítélet vitatott elemekkel

Felmerült, hogy a bíróság alaptalanul vette figyelembe azt a tényt, hogy a vizsgált 2004 és 2017 közötti időszak után jóval szigorúbb lett az európai képviselőkre vonatkozó szabályozás, illetve mennyiben voltak az OLAF és a francia bírók által összegyűjtött bizonyítékok kétségbevonhatatlanok. Nem mentség, de elgondolkodtató, hogy az Európai Parlamentben bevett gyakorlat volt a képviselői asszisztenseket a delegáló párt feladatainak ellátására használni, azok nemegyszer meg sem jelentek Brüsszelben vagy Strasbourgban. Vádolták ezzel a francia MoDem vezetését is, élen a jelenlegi miniszterelnökkel, François Bayrou-val, habár 2024-ben bizonyíték hiányában felmentették, de a szélsőbaloldali francia pártot (La France Insoumise, ’Lázadó Franciaország’) is 2022-ben, mondván, Jean-Luc Mélenchon asszisztensei nem látták el hivatalosan meghatározott feladatukat. Az eljárás még nem zárult le. Volt hasonló litván és olasz eset is.

Csakhogy a Nemzeti Tömörülés (2018 előtt Nemzeti Front) nem volt ártatlan. Az anyagi gondokkal küzdő párt az európai parlamenti mandátumokra pénzkereseti lehetőségként is tekintett. Az elnökválasztási kampányokhoz nem kapott francia banki hitelt, és így külföldről vett föl kölcsönt. A pártot 2011 óta vezető Marine Le Pen 2014-ben arra kérte az európai parlamenti mandátumot szerzett párttársait, hogy az asszisztensekre költhető összegek fölött részben ő maga rendelkezhessen.

Marine Le Pen 2017-es moszkvai látogatásán ismerkedik az Uszpenszkij-székesegyházzal (forrás: Kremlin.ru / Wikimedia)

  

Többen felvetették, hogy a bíróság a 2016 decembere óta hatályos, a képviselőkre jóval szigorúbb Sapin II jogszabályt alkalmazta. Csakhogy, mint a Club des Juristes francia jogászegyesület is rámutatott, az ítélet a Code Pénalon, a francia büntető törvénykönyvön alapult, csupán említette a Sapin II-őt, amely a szocialista François Hollande elnök időszakában született, miután az általa kinevezett baloldali kormány költségvetési minisztere, Jérôme Cahuzac adócsalási botrányba keveredett. Marine Le Pen akkor nemcsak nem ellenezte ezt a törvényt, hanem éppen ellenkezőleg, az elítélt politikusok „élethosszig tartó megválaszthatatlansága” mellett érvelt.

Reakciók az ítéletre

François Mitterrand szocialista és Nicolas Sarkozy republikánus elnök egykori tanácsadója, a befolyásos közíró, Jacques Attali szerint a bírósági ítélet a büntetlen fellebbezés lehetőségét szüntette meg Le Pen megválaszthatatlanságát azonnali hatállyal kimondva. A centrista François Bayrou miniszterelnök zavarba ejtőnek mondta a bírói döntést. Hasonlóan nyilatkozott az egykori kormányfő és a 2027-es elnökválasztásokra készülő népszerű politikus, Édouard Philippe, a mérsékelt jobboldali Republikánus párt (LR) több tagja, köztük Bruno Retailleau belügyminiszter is. A szenátus nagy tekintélyű elnöke, Gérard Larcher is hangsúlyozta, hogy ha a törvények nem védelmezik megfelelően a választói szabadságot, a törvényt meg lehet változtatni. A kormányoldal balszárnya Gabriel Attal vezetésével viszont az igazságszolgáltatás függetlenségének fontosságát hangsúlyozta. A szocialisták és a zöldek pedig erőteljesen támadták a Nemzeti Tömörülést a bírói döntés kétségbevonásáért.

Több tekintélyes jogász és politológus azonban a döntés negatív következményei miatt adott hangot aggodalmának. Jean-Éric Schoettl, az Alkotmánytanács egykori főtitkára sajnálatát fejezte ki, hogy a bíróság nem vette figyelembe a testület néhány nappal korábbi, a megválaszthatatlanságról is szóló ítéletét, amely kimondja, hogy bár a választhatóság ideiglenes érvénytelenítése önmagában nem alkotmányellenes, nem lehet aránytalan hatással sem a jelenlegi mandátumra, sem a polgárok választási szabadságára.

Földrengés a Nemzeti Tömörülésben

Le Penék egyáltalán nem számoltak azzal, hogy a bíróság azonnali hatállyal megfosztja a majdnem negyvenszázalékos támogatottsággal rendelkező politikusnőt a megválaszthatóságtól. Bár a döntés megfellebbezhető, jelentősen csökkenti az esélyét a 2027-es elnökválasztáson való indulására.

Televíziós beszédében Le Pen már március 31-én kijelentette, hogy nem adja fel, és mindent megtesz azért, hogy 2027-ben megválasztható legyen, és élesen bírálta a bírókat, kijelentve, hogy „politikai döntést hoztak”, és „ami történt, az a demokrácia megcsúfolása”. Környezete azt is közölte, hogy a politikusnő nem hajlandó elnöki kegyelmet kérni, de az ügyet az Alkotmánytanács vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztheti. Első lépésként azonban Le Pen fellebbezett. De vajon megszületik-e időben az új határozat? Az illetékes fellebbviteli bíróság közölte, hogy legkésőbb 2026 nyarán meghozza a másodfokú ítéletet.

Csakhogy semmi garancia nincs arra, hogy Le Pen visszanyeri a megválaszthatóságát. A Nemzeti Tömörülésnek, meglehet, hogy jelenlegi elnökét, a huszonkilenc éves Jordan Bardellát kell indítania. A fiatalember Franciaország harmadik legnépszerűbb politikusa, és a közvélemény-kutatások szerint március 31. után a párton belül és országosan is a választók inkább őt támogatnák, mint mentorát, Marine Le Pent. Igaz, a politikusnő ezeket az eredményeket a jobboldali milliárdos, Pierre-Édouard Stérin manipulációjának tulajdonította. Az egyik legtekintélyesebb francia közvélemény-kutató, az IFOP május 5-én közzétett felemérése szerint Bardellának nagyobb (ötvenkét százalék) esélye lenne a 2027-es elnökválasztás megnyerésére, mint Le Pennek (negyvennyolc). A politikusnő szerint az eredmény nem fedi a valóságot, és a cél ezzel a közvélemény-kutatással a belső feszültségek gerjesztése a Nemzeti Tömörülésen belül, illetve a mérsékelt jobboldal, a republikánusok, Bruno Retailleau hatalomra juttatása. Az IFOP cáfolta a vádakat.

Jogállam többpárti demokráciában

Mindazonáltal hiába nagy a felháborodás, különösen Le Pen részéről, bárki is a Nemzeti Tömörülés jelöltje, jelenleg ugyanolyan eséllyel indulhat a 2027-es elnökválasztáson, mint az elsőfokú bírósági döntés előtt. Ezt mutatja az is, hogy a Nemzeti Tömörülésnek március 31. óta húszezer fővel sikerült növelnie a tagságát. Jóllehet többen szívesen indulnának a radikális jobboldal élén, mint például Éric Zemmour vagy Le Pen unokahúga, Marion Maréchal, jelenleg Bardella és Le Pen népszerűségével egyik sem veszi fel a versenyt.

Az ítélet nyomán valóban összetettebbé vált az amúgy is bonyolult francia belpolitikai helyzet, de nagy változást nem eredményezett. Az ítélettől függetlenül a jelenlegi Bayrou-kormány aligha éli túl az őszt, és az a kérdés, hogy Macron kivel folytatja a kormányzást már március 31-e előtt is felmerült. Ha esetleg előrehozott választásra kerül sor, ami 2025 nyarától lehetséges, akkor a kialakult parlamenti arány jelentősen meg fogja határozni a 2027-es elnökválasztás kimenetelét, amit még megelőz a 2026-os önkormányzati voksolás is. Macron azonban mereven elzárkózik attól, hogy újra feloszlassa a nemzetgyűlést, és aligha látszik lehetséges forgatókönyvnek, hogy a Nemzeti Tömörülést kérje fel kormányozni. Elemzők többsége továbbra is inkább a mérsékelt jobbközép vagy centrista erők túlélését prognosztizálja, és nem a radikális jobb győzelmét, mindazonáltal lényeges elmozdulás a közvélemény-kutatásokban nem tapasztalható.

Bárhogyan alakulnak is a politikai erőviszonyok, az biztos, hogy a március 31-i bírósági döntés ráirányította a francia közélet figyelmét az igazságszolgáltatás szerepére és felelősségére. Marine Le Pen elítélése kapcsán egyesek politikai megfontolásból született aránytalan és akár kontraproduktív döntésről beszélnek, mások viszont kiemelik, hogy a bírók jogszerűen és következetesen jártak el. Ráadásul a franciák túlnyomó többsége, hatvanegy százaléka konkrétan nem vonja kétségbe Le Pen bűnösségét, a korrupció vádját. A bíróság mindenekelőtt a közpénzek felhasználásával kapcsolatos visszaélést szankcionálta, ahogy ezt nemcsak Le Pen, hanem számos más politikus esetében is megtette. A döntés inkább azt tanúsítja, hogy így működik a jogállam a többpárti demokráciában, bármennyire fájdalmas is sokaknak, a leleplezett vezetők nem maradnak büntetlenek. A politikai motiváltság kérdése kapcsán pedig érdemes rámutatni, hogy egy hónap távlatában vizsgálva Marine Le Pen népszerűsége és 2027-es elnökválasztási esélyei nem csökkentek, ahogy a Nemzeti Tömörülés támogatottsága sem.

 

A szerző történész, a Habsburg Ottó Alapítvány tudományos igazgatóhelyettese

Nyitókép: Laurent de La Hyre: Az igazságosság és a béke csókot vált (1654); a Fronde, a francia polgárhárború (1648-1653) végét ünneplő festmény a Zsoltárok 85:11-re utal (forrás: Cleveland Museum of Art / Wikimedia)