Nem lehet állítani, hogy a honi kulturális közélet állóvíz volna, hiszen egymást érik az indulatokat kiváltó történések. Mégis régen keltett akkora hullámokat egy esemény, mint most a Libri tulajdonosváltozása. Ez érthető, hiszen a könyv nem pusztán árucikk, sokkal több annál. Egyáltalán nem mindegy, mely művek kapják meg az esélyt, hogy az olvasók elé kerüljenek, és melyek nem. És itt mindjárt tetten is érhetjük, mi az, ami eddig félrement a Libri körüli vitában, és mi az, amit a nagy horderejű változás apropóján érdemes mindnyájunk hasznára megvitatnunk.

A tulajdonosváltásra reflektáló írások kilencven százaléka a Libri könyvkiadói tevékenységével foglalkozik. Holott ez a legkisebb súlyú tétel.

A teljes magyar könyvkiadó szakma, valamint az olvasók szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy a magyar könyvpiacon meghatározó befolyással rendelkező Libri eddig milyen nagykereskedelmi és kiskereskedelmi gyakorlatot folytatott, és ebben lesz-e változás.

A jelenlegi helyzet megértéséhez szükséges egy kis visszapillantás. A rendszerváltás után a pártállami kontroll alól fölszabadult magyar könyvpiac három pillérre támaszkodva kezdett fejlődni: a részben privatizált, részben újonnan alapított kiadókra, a részben privatizált, részben újonnan alapított nagykereskedésekre és a részben privatizált, részben újonnan létesített könyvesboltokra. Ez a három ág többé-kevésbé elkülönült egymástól.

A kiadók közül a privatizált régiek szerezték meg a legerősebb pozíciókat, de több száz új is alakult, amelyek közül néhány megerősödött, komoly szereplővé vált. A kiadók jellemzően bizományba adták át a könyveiket a nagykereskedőknek, akik azt továbbadták a boltoknak.

A nagykereskedelmi árrés az 1990-es évek elején jellemzően 40 százalék volt, ez fokozatosan 50 százalékra ment föl, és ott nagyjából megállapodott.

A nagykereskedések részben a régi állami rendszer romjain éledtek újjá, részben teljesen új szereplők jelentek meg, akik közül nem egy aluljárós kempingasztalos eladók kiszolgálásával kezdte a működését. A nagyobb bolthálózatok maguk is tartottak nagykereskedést.

A könyvesbolthálózat a rendszerváltás után gyökeresen átalakult, rengeteg független kis bolt bezárt, és a forgalom súlypontja a bevásárlóközpontok nagy boltjaira tevődött át. Ezek tőkeigényét viszont csak a nagy cégek tudták kielégíteni. Ez a forgalomkoncentráció alapozta meg a három nagy bolthálózat, a Líra, a Libri és az Alexandra domináns szerepét. Amelyet tovább erősített, hogy az első kettő sikeres kiadókat vásárolt, a harmadik pedig maga hozott létre könyvkiadót.

Időközben több, a három nagytól független nagykereskedés csődbe ment, majd pedig az Alexandra omlott össze,

és a nagyok ketten maradtak. Jelenleg az a helyzet, hogy a Líra és a Libri meghatározó a könyvkiadásban, de ami ennél fontosabb, ellenőrzi a nagykereskedelemnek körülbelül a 80, a forgalomnak körülbelül a 90 százalékát. Ami azt jelenti, hogy amelyik kötet nem jelenik meg legalább az egyiknél, az gyakorlatilag nincs a piacon.
Amikor a vita a Libri körül kipattant, a legtöbben a kiadók sorsával foglalkoztak. Természetesen hiba volna alábecsülni annak a portfóliónak az értékét, amivel egy könyvkiadó szerződések, informális és formális kapcsolatok révén rendelkezik. A Libri Csoport jelenleg a Libri, Helikon, Park, Jelenkor, Kolibri, Disney és Star Wars kiadók tulajdonosa, ez komoly anyagi és eszmei érték. Még sincs különösebb akadálya, hogy bármelyik szerző más kiadóhoz menjen át. Könyvet kiadni sokan tudnak.

A nagykereskedéssel már egészen más a helyzet. Tudni kell, hogy a könyv előállításának darabára meghatározóan függ a példányszámtól, minél több példányt sikerül eladni, annál kevesebb jut egyre-egyre az általános költségekből, és a fajlagos nyomdaköltség is annál alacsonyabb. Mármost rentábilis példányszámot a két nagy nélkül elérni nem lehet, különösen, hogy azok az internetes értékesítésben is dominánsak.

A Líra (és amíg volt, az Alexandra) politikája ebből a független kiadók szempontjából engedékenynek mondható. Gyakorlatilag minden értékelhető független kiadótól fogadnak bizományos árut, és általában megadják az 50 százalék körüli árrést. A kiadói rendszerükben az átadott könyvek forgalma napra pontosan nyomon követhető, a fogyást határidőben fizetik.

A Libri nagykereskedelmi politikája jelenleg egészen más. A kevés címet egy-két ezer példányban készítő független kiadókkal nem szívesen állnak szóba, tőlük könyvet csak közvetítőn át fogadnak. Az árrésük amúgy is magas, amire a közvetítő rendszerint 5 százalékos árrése jön rá, így a kiadónak a fogyasztói ár 35–40 százaléka marad, ami csak külső, többnyire pályázati támogatással tartható fenn. Ami annyit jelent, hogy a Nemzeti Kulturális Alap kiadói támogatásainak nem csekély hányada a Libri magas árrését finanszírozza.

Támogatás nélkül a kis kiadók az előtt a dilemma előtt állnak, hogy vagy a Libri nélkül hozzák forgalomba a könyvüket, de akkor az alacsony példányszám miatt lesz drága az előállítás, vagy beviszik a Libribe, akkor meg a magas árrés viszi el a hasznot.

A legtöbb könyv sorsa azonban nem a nagykereskedésben dől el, hanem a boltok polcain. Amelyik kötet borítójával előre, szemmagasságban vagy az úgynevezett piramisokon várja a vevőt, az meg is találja. Amelyiket viszont valahol lent, térdmagasság alatt, gerinccel kifelé besorolják a többi közé, azt csak az veszi meg, aki direkt azért a könyvért tért be a boltba, és az eladó segít neki megtalálni. Hogy ez mennyire így van, azt az úgynevezett polcpénz rendszere bizonyítja: a jó helyekért, a bejárathoz közeli gúlákért a kiadóknak sokszor komoly pénzeket kell fizetniük – már amelyik ezt megengedheti magának.

Mi sem természetesebb, mint hogy

a két nagy, a Líra (Magvető, Corvina, General Press, Athenaeum, Manó Könyvek, Partvonal, Rózsavölgyi) és a Libri a saját kiadványait részesíti előnyben,

azokat sorolja a jó helyekre – így azokkal ér el magas példányszámot. Ez viszont tovább erősíti a koncentrációt. Csoda, hogy elhivatott független kiadók ma még talpon vannak. Hogy holnap is talpon legyenek, az nagyban függ attól, változik-e a Libri kereskedelmi gyakorlata.

 

A nyitóképen: Érdeklődők a Libri Könyvpalotában 2015. október 10-én, a harmadik Olvasás Éjszakáján. Az esemény elsődleges célja, hogy a könyves kultúrát, az olvasást mint örömforrást mutassa be.