Sem istenhívők, sem ateisták nem tudnak még korunkban sem „megnyugtató”, csupán a tudományból levezethető választ adni néhány kérdésre. Sok mindent tudunk például a földi élet keletkezéséről, ám azt nem, hogy isteni közbeavatkozás nélkül az miképpen lett volna lehetséges. Az őslevest szimuláló, e szimulációt mesterséges villámokkal megsorozó bohóckodások rendre kudarcba fulladnak. Ezen túl
az emberi fejlődésben két olyan hirtelen, előzmények nélküli hirtelen ugrás, minőségi változás is volt, melyre egyelőre nincs tudományos magyarázat.
Ismertebb a Kr. e. nyolc-tízezer évvel ezelőtti neolit forradalom, amikor hirtelen, előzmények nélkül elindult a mezőgazdaság, elkezdődött a letelepedés, virágzásnak indult a kultúra, megjelentek az első városok. A második, legalább ilyen jelentős és legalább ennyire ismeretlen előzményű a Kr. e. hetvenezer és harmincezer között (egyesek szerint már Kr. e. százezertől) lezajlott kognitív forradalom. Ennek során
fajunk agyának szerkezete „egyik pillanatról a másikra” jelentősen megváltozott, képesek lettünk elvont fogalmakat, absztrakciókat is elgondolni,
valamint nem utolsósorban leírni társainknak, azaz megjelent az elvont gondolkodás, valamint a tervezés.
Ha még messzebb nyúlunk a a múltnak kútjának mélységes mélyére, még ott van az a dilemma is, hogy nem ismerjük, mi volt a beindítója az (egyébként egy katolikus pap, Georges Lemaître által felfedezett) ősrobbanásnak. Egyebekben érdemes Baumann Miklós professzor e tárgyban keletkezett könyvét és a videómegosztókon fellelhető előadásait megismerni.
Mindezekre a hívők, éppen a hitükből kiindulva ismerni vélnek egy választ, ugyanakkor a harcos ateisták mindezidáig nem tudtak a maguk számára megnyugtató, Isten személyét kizáró felelettel szolgálni. Magyarán, ha a hiten keresztüli választ abszurd módon kizárjuk, sem a hívők, de az ateisták sem tudnak ezen, éppen az Univerzum életének, az életnek és a Homo Sapiens-ek életének kezdetét firtató kérdésekre választ adni.
Csak azért gondolkoztam el mindezen, mert a minap elindult a tízévenként esedékes népszámlálás Magyarországon, a koronavírus-járvány miatt egy év késéssel. Ennek során az ateisták, meggyőződéses istentagadók számára három lehetőség is rendelkezésre áll, hogy ebbéli meggyőződésüket megvallják.
A népszavazási íven választhatják azt, hogy nincs vallásuk, meg is tagadhatják a választ, illetve a világnézetről szóló kérdésnél beikszelhetik azt is, hogy ők bizony ateisták.
A Magyar Ateista Társaság – már az is abszurd, hogy valaminek a tagadására társaság jön létre, de persze virágozzék minden virág – nehezményezi, hogy nincs még egy további rubrika is a népszámlálási íven az ateizmust megvallani kívánók számára. Ők ugyanis sértőnek találják azt, hogy az ateista világnézet a „vallás” kategórián belül kapott helyet. Ez a Magyar Ateista Társaság álláspontja szerint még akkor is sértő, ha a „valláson” belüli ateizmusmegvalláson kívül további két opciója is van istentagadó polgártársainknak a „hitük” megvallására.
A Magyar Ateista Társaság közösségi gyűjtést is indított, hogy minél többen vallják magukat ateistának a népszavazáson – azon az íven, amely szerintük helytelenül, rossz helyen tünteti fel őket. Cikkem írásakor kétmillió forintnál tart a gyűjtés, amelyből óriásplakátot szeretnének állítani, matricákat, valamint tv-reklámot kívánnak készíteni az ateista világnézet vállalásának népszerűsítésére. Felhívásukban úgy fogalmaznak, „ideje, hogy megmutassuk, nem tagadhatják el az identitásunkat”. (Kiemelés tőlem – G. B.)
Ezen kívül a Magyar Ateista Társaság az MTVA-nak írt nyílt levelében „jelentette be igényét”, hogy a kulturális, tudományos, világnézeti és vallási sokszínűség bemutatása során „a magyarországi ateista, agnosztikus és vallástalan közösségek is szót és műsoridőt kapjanak”. Az ateistákat képviselő szervezet társadalmi célú hirdetések sugárzására kér lehetőséget a közmédiától, amelyben majd – ahogy ők fogalmaznak –, „a magyarországi ateista, agnosztikus, vallástalan embereket arra buzdítjuk, világnézetüket vállalják a népszámlálás során”. (Kiemelés tőlem – G. B.)
Az ateista szervezet megszólalásaiból jól látszik,
tudják önmagukról, hogy belső meggyőződésük valóban, ahogy írják: világnézet, sőt sok tekintetben vallás. Mely fundamentalizmusban és harcosságban sokszor felülmúlja a hagyományos vallások szélsőségeseit.
Érthetetlen, miért akarják mégis lerázni magukról, mint eb a vizet, azt, hogy ők egy világnézetet képviselnek istentagadásukkal.
Vagy valóban megilletik őket mindazon jogosítványok – például a közmédiában való megjelenés is –, melyek a világnézetek képviselőit megilletik, vagy lehet az ellen tiltakozni, hogy a világnézetek között került megjelenítésre az íven az „ateista” lehetőség. A kettő egyszerre azonban nem megy.
Ha kicsit a bölcselet felől közelítünk a témához, posztmodern korunk furcsa velejárója, hogy valakik társaságot alapítanak arra, hogy azt hirdessék, hogy valamilyen hiányossággal bírnak. Nem tilos ateistának lenni, de arra szervezetet alapítani, hogy büszkén a homlokukra írják: nincs kapcsolatom az Örökkévalóval, és nem olyan vagyok, mint amazok ott, akiknek meg van, legalábbis bizarr.
Társaságba szervezni valaminek az antitézisét vallókat igazán rendkívüli tett.
Arra buzdítani másokat, hogy azzal kérkedjenek, azt kiáltsák bele a világba, hogy miben nem hisznek, igazán groteszk, még ha – ismét hangsúlyozom – nem tilos, és természetesen jó is, hogy nem tilos. Kampányt indítani a témában, közben a világnézet nevében azt állítani, hogy ez nem egyfajta világnézet, igazán abszurd cselekedet, mintha valaki arra alapítana klubot, hogy nem szereti a képviselőfánkot. Illik különös korunkhoz.
