Tavaly még széles körű egyetértés volt abban, hogy a vírus laboratóriumi eredete tudománytalan szamárság, akárcsak az UFO-k vagy a Loch Ness-i szörny. Matt Ridley is úgy okoskodott, hogy Természetanyánk jobb génszerkesztő, mint amilyenek mi valaha lehetünk: ilyen tökéletes fertőzést és terjedést laborban soha nem tudnánk előállítani.

Ma már másként látjuk. Még Anthony Fauci, korábban Trump, most Biden egészségügyi főtanácsadója is azt mondja: „nincs meggyőződve” arról, hogy a vírus nem laboratóriumból származik. Májusban tizennyolc vezető virológus, köztük olyan is, aki dolgozott a vuhani intézetben, a Science hasábjain követelte e hipotézis komolyan vételét. Erre az újságírók is kezdtek felocsúdni, hogy tán mégsem trumpi összeesküvés-elmélet a laborból kiszabadulás gondolata. A CNN ugyanakkor korábban arról számolt be, hogy a Biden-kormányzat leállította a kérdés külügyminisztériumi vizsgálatát, amelyet Mike Pompeo korábbi külügyminiszter kezdeményezett, aki nem felelőtlen ötleteléseiről volt híres. Mára – Ridley erről még nem számolhatott be – Biden elrendelte, hogy a titkosszolgálat kilencven napon belül derítse ki az igazságot.

Mindannyian felfigyeltünk arra, hogy a WHO idén februárban tudósokat küldött Vuhanba, hogy nézzenek körül a laboratóriumban. Arról már nemigen számoltak be a lapok – írja Ridley –, hogy a tudósok csak szigorú kísérettel mehetnek bárhova – az ötven év fölötti magyarok emlékezhetnek még erre a rendőrállami módszerre –, és maguk semmilyen vizsgálatot, kutatást nem végezhettek, csak a kínai kollégák beszámolóit hallgathatták meg. Február 9-én az intézet vezetése sajtótájékoztatót tartott a WHO küldöttségével együtt: a nyugati tudósok illedelmesen végigülték a tanulmányi útjukat lezáró, inkább fejtágításnak nevezhető értekezletet, és meglepődve hallhatták, hogy az intézet a maga álláspontját a WHO következtetéseként állítja be.

A laborból kiszabadulás elmélete, közölték a kínaiak, „teljességgel valószerűtlen”, nem is vizsgálják tovább, ahogy a háromórás látogatás során a labor kutatói már kijelentették. Ezzel szemben a kínaiak szorgalmazta elmélet, hogy ugyanis a vírus fagyasztott nyúl- vagy borzhúson keresztül érkezett Vuhanba Dél-Kínából vagy Délkelet-Ázsiából, valószerűnek látszik, holott ennek igazolására semmilyen bizonyítékot nem hoztak fel.

Az átlátszó színjáték után, még Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz WHO-főnök is – aki, Ridley ezt nem említi, Covid-ügyben Kína cinkosának számít –néhány nap múlva visszakozni kényszerült: „Minden hipotézis vizsgálatára nyitottak vagyunk, valamennyit számításba kell venni.” A WHO-csoportot vezető dr. Peter Ben Embarek utóbb azt nyilatkozta: „A sajtótájékoztatóval Kína nem aratott PR-győzelmet.”  A február 10-én közzétett közös WHO–Kína tanulmánnyal kapcsolatban azután a brit, az amerikai és tizenkét más – Ridley nem sorolja fel, de nem árt tudni: ausztrál, kanadai, cseh¸ dán, észt, izraeli, japán, litván, norvég, dél-koreai és szlovén – kormány közös nyilatkozatban fejezte ki aggályait.

Mindez nemhogy végleg süllyesztőbe küldte volna, hanem inkább felélesztette a laborból kiszabadulás elméletét. Naponta jelennek meg cikkek a világsajtóban vizsgálatot követelve. Nicholas Wade a The New York Times és a Nature tudományos újságírója a Bulletin of Atomic Sciences-beli hosszú tanulmányában egyértelműen a vuhani laboratóriumot hibáztatja. Ugyanakkor részletesen ecseteli általában a nemzetközi virológusközösség, és különösen a funkciónyerő mutációkkal (a fertőzőképesség-növeléssel) foglalkozó kutatók felelősségét.

A baj az volt – írja Ridley –, hogy az újságírók tavaly két elméletet összekevertek: a vírus olyan laboratóriumból szabadulhatott ki, amely vagy járványmegakadályozási kutatásokat végzett, vagy biológiai fegyverként használható kegyetlen vírust akart kifejleszteni. Az utóbbi elmélet máig valószerűtlennek tűnik, az előbbi pedig sosem volt az.

Végtére az első SARS- [súlyos akut légzőszervi szindróma] vírust is a laborban kapták el a kutatók, mégpedig legalább négyszer 2003–2004-ben. Riasztó módon a négyből három esetben nincs bizonyíték arra, hogy miként: sehol egy elejtett kémcső vagy kilyukadt gumikesztyű. Úgyhogy az eseményről nem feltétlenül készült jegyzőkönyv, és a vuhani kutatók esküsznek arra, semmi ilyesmi nem történt, de a vírus mégiscsak kiszabadulhatott.

Nem csak az újságírók hibája a két elmélet összekeverése. A járvány kitörésekor két kutatócsoport cikkezett a természetes eredet mellett, a laboratóriumi eredet ellen érvelve, és mindkettő különbséget tett a kiszabadult és a mesterségesen előállított vírus között. Mindjárt 2020 februárjában dr. Peter Daszak, brit zoológus, az EcoHealth Alliance környezet- és egészségvédelmi szervezet elnöke huszonhét tudóssal együtt levelet tett közzé a világ vezető orvosi lapjában, a Lancetben, kijelentve: „Mindannyian a leghatározottabban elítéljük az összeesküvés-elméleteket, melyek azt sugallják, hogy a 2019-nCoV nem a természetből ered.” Ezt mindenki úgy értette, hogy sem laborszivárgásról, sem mesterséges vírusról nem lehet szó.

A fővonalbeli lapok ezt ismételték kötelességtudóan. Amikor Tom Cotton szenátor felvette a laborszivárgás lehetőségét, a Washington Post rögtön lecsapott rá, mondván: „…a tudósok által cáfolt konspirációelméletek hamvait legyezgeti”, ugyanezt tette a The New York Times és a demokrata feudumnak számító közszolgálati rádiócsatorna, a National Public Radio, a brit Guardian is: trumpi szemfényvesztést harsogtak, hiszen a tudósok megmondták: a Covid-19 nem laborban készült.

A brit Daszak doktor valóságos „támogatásgyűjtő vállalkozóként” vírusvadász és -elemző birodalmat épített ki, jórészt kínai laboratóriumokra alapozva. Az EcoHealth Alliance főként a Pentagontól és más amerikai egészségügyi közintézményektől évi tizennégy millió dolláros támogatást kap egy évtizede, amiből az elnök négyszázezer dolláros fizetést kap. Nem csoda, hogy elejét akarta venni mindenféle „híresztelésnek, álhírnek és összeesküvés-elméletnek”, ahogy fogalmozott kollégainak küldött e-mailjében. „Kijelentjük: nincsenek ellentétes érdekeink.” Ez annál is inkább különösen hat, mert szorosan együttműködött a gyanúba fogott vuhani laboratóriummal, támogatást is szerzett számára.

A másik cikket 2020 márciusában dr. Kristian Andersen és a Scripps Research Translational Institute-beli kollégái írták a Nature Medicine-be. A vírus mesterséges előállítása ellen hozták fel érveiket, arra összpontosítva, hogy ennek nyoma maradt volna a genomban, illetve ehhez ismert mintát használtak volna. Mindkét érv megáll, de a dolgozat nem szólt arról, hogy véletlenül szivárgott volna ki a denevérből származó természetes vírus. A Facebook, a Wikipédia és a fővonalbeli lapok „tényellenőrei” ezt is kizártnak vették. Ezért aztán hónapokig minden laborszivárgással kapcsolatos felvetést azonnal „összeesküvés-elméletnek” bélyegeztek meg.

Az a labor, amely több mint tíz éve szívósan gyűjti a patkósdenevérek koronavírusait, és a világ legnagyobb minta- és génszekvencia-állományát hozta létre, történetesen a Vuhani Virológiai Intézet. 2019-ben azzal dicsekedett, hogy adatállományában több mint száz SARS-jellegű vírus van.

Mármost ezekhez a mintákhoz nem lehet hozzáférni, mert 2019. szeptember 12-én, a járvány kitörése előtt az adatbázis internetes kapcsolatát megszakították. Az intézet igazgatója azóta sem hajlandó visszakapcsolni, mondván, hogy „többször is próbálták meghekkelni”. Hát rendben…, de éppen 2019 szeptemberében? És az adatokat nem lehet megmutatni másképpen? Dr. Daszak azt állítja, tudja, mi van az adatbázisban, semmi különös, és ezért se kérte kollégáját, hogy ossza meg azokat. Ridley ezt, úgymond, rendben lévőnek tartaná, de rákérdezett egy vezető brit tudósnál, és az annyit válaszolt: „Kommunisták, mit vársz?” Az nem világos, mitől lenne ez megnyugtató? – kérdezi a felsőházi tag cikkíró.

Mindezen vírusvadászatoknak és -kísérleteknek az volt a célja, hogy előre jelezzék és megakadályozzák a bekövetkező járványt. Jó esetben kudarcot vallottak, rossz esetben ők maguk okozták azt. A Covidot megkaphatta valaki egy denevér fertőzte állattól a húspiacon. Csakhogy a 2002–2003-as SARS-járvány alig néhány héttel azelőtt tört ki, hogy a kutatók rájöttek, a kuangtungi piacokon kapták el a vírust megfertőzött maláji pálmasodróktól. Ráadásul ez még a genomszekvenálás felfedezése előtt történt. Ma a jobb technológiával és tizennyolc hónapnyi kutatással a kínai hatóságok több mint nyolcvanezer állatot teszteltek piacokon, gazdaságokban és kinn a vadonban Kína-szerte, mégse találtak egyetlenegyet se, amely a SARS-CoV-2-őt hordozta volna (nem számítva ebbe a járvány kitörése után emberek által megfertőzött macskákat és nyérceket). A két tobzoskában fellelt vírus nem vezet sehova: túlságosan távoli a kapcsolat, közelében sincs Vuhannak, és akik a tobzoskákhoz hozzányúltak, nem betegedtek meg.

Az, hogy tavaly megtalálták a vírus közeli rokonait thaiföldi, kambodzsai és japán patkósdenevérekben, nagy izgalmat váltott ki Kínában, mert így másra lehetett hárítani a felelősséget, csakhogy a SARS-CoV-2 legközelebbi rokonát még mindig annak a patkósdenevérnek a fenekéből kaparták ki, amelyet 2013-ban találtak egy jünnani bányaaknában. A vuhani laboratórium munkatársai vették a mintát a denevér ülepéből, és gondosan visszavitték Vuhanba. Eleve azért mentek a bányába, mert az ott guanót lapátoló hat munkás a Covid-19-hez hasonló tűneteket mutatott, és közülük hárman meg is haltak. Összesen hétszer mentek el a virológusok a bányába: ezt a tényt a DRASTIC nevű amatőr kutatócsoport  tárta fel jóval azelőtt, hogy a vuhani intézet elismerte volna.

Így az egyetlen ismert kapcsolat Vuhan és a Covid-19-et okozó vírus legközelebbi rokona egyetlen ismert mintájának egyetlen ismert forrása között nem más, mint maguk a kutatók. Aligha ereszkedett le bárki más a jünnani bánya mélyére, és utazott utána több ezer kilométert, hogy eljusson éppen ebbe a nevezetes városba. Ugyanakkor ez a denevérvírus még mindig nem a SARS-CoV-2, úgyhogy a közelebbi rokona vagy valahol másutt van odakinn, vagy a kutatók révén került Vuhanba, majd kiszabadult. Ha el akarjuk kerülni a következő pandémiát, tudnunk kell, melyik – vonja le a következtetést a közismert szerző, és vonják le vele együtt sokan. Ugyanakkor más kutatók azt hangoztatják, hogy ezek a vádak, követelések rontják a tudósok – mindenképpen szükséges ­– együttműködésének esélyeit. Akárhogy is, Ridleynek abban igaza van, a hiteles tájékoztatás ilyen világjárvány esetén: jár.

Az eredeti cikket lásd itt.