A XIX. század utolsó harmadában és a XX. század elején a modern történettudomány kedvenc kutatási témájává vált II. Rákóczi Ferenc élete és kora, amit előkészített Mikes Kelemen Törökországi leveleinek és II. Rákóczi Ferenc Emlékiratok című művének újbóli kiadása, hozzájárulva a fejedelem utáni érdeklődés felkeltéséhez. Ekkoriban tették közzé kutatásaikat Thaly Kálmán és Márki Sándor, akik Rákóczit a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakjának tekintették.
Egy másik nézőpontot képviselt Szekfű Gyula a Száműzött Rákóczi című, 1913-ban megjelent munkájában. Szekfű megpróbálta kettéválasztani a Rákóczi-kultuszt és a Rákóczi-szabadságharc, valamint a franciaországi és a rodostói emigráció valós történetét. Ez azonban a kortársak szemében a fejedelem nagyságának megkérdőjelezésével volt egyenlő egy olyan történeti korszakban, amikor
Rákóczi neve egyet jelentett az 1867. évi kiegyezés revíziójával, sőt elvetésével.
Az 1880-as évektől zajlott a Rákóczi és bujdosótársai újratemetésére való felkészülés, és a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának méltó megünneplésére való készület, amelynek Bécs-ellenes politikai felhangja egyértelmű volt. Az 1903. évi emlékezések egyik nagyszabású eseménye volt az ereklyekiállítás, s országszerte szobortervek készültek, hogy Rákóczinak helye legyen a rohamosan fejlődő magyar köztéri kultúrában. A vezérlő és erdélyi fejedelem hamvainak 1906. évi hazahozatala és újratemetése a kassai Szent Erzsébet-dómban meghatározó nemzeti esemény volt, amely nem csupán kegyeleti, hanem határozott politikai aktusnak számított a függetlenségi, 48-as politika társadalmasításában.
Ebben, miként már az elmúlt évtizedek Rákóczi-emlékezéseiben is, Thaly Kálmánnak volt meghatározó szerepe. Kincses Katalin kutatásai és remek történeti munkái világítottak rá arra, hogy
Thaly egy olyan erős Rákóczi-kultuszt épített fel, amely egyedülálló a magyar történelemben és a történelmi tudat alakításában.
Még az is felmerült, hogy II. Rákóczi Ferencet szentté kellene avatni. Ezt bizonyítja Zboray Miklós országgyűlési követnek 1903-ban a Vérmezőn elhangzott mondata: „Avassuk szentté Rákóczi nagy nevét, a melyben benne van a költészet, a fenség, a lángolás és minden, a mi bennünk magyar, amit mi dicsőnek tartunk.” Ezt azonban a magyar katolikus püspöki kar Rákóczi közismert magánéleti vargabetűi miatt elvetette.
A Rákóczi-kultusz tartalmát érdemben befolyásolták a XX. század magyar politikai fordulatai. A Horthy-rendszerben, amikor a Monarchia felbomlása után már nem volt szükség a Bécs-ellenesség demonstrálására, Rákóczi egyre inkább a Kárpát-medencei magyar együvé tartozás szimbóluma lett. Az 1950-es években a politika és az azt kiszolgáló történettudomány a művelt arisztokratából népvezért formált.
Ez ellen a magyar történetírás az 1970-es évek végétől lépett fel, amiben nagy szerepe volt Bánkúti Imrének, Köpeczi Bélának, R. Várkonyi Ágnesnek és Czigány Istvánnak. Ezzel az 1980-as években II. Rákóczi Ferenc történeti képe a helyére került.
Rákóczi emlékvilágát a Kádár-korszak óvatosan kezelte, mert az eszköz lehetett volna a magyar nemzeti öntudat erősítésére,
és ebből a csehszlovákiai és a kárpátaljai (akkor szovjet fennhatóság alatt álló) emlékhelyek sem maradhattak volna ki.
A rendszerváltozás szele hozta létre a Rákóczi Szövetséget 1989-ben, amiben meghatározó szerepe volt a felvidéki magyaroknak. A szövetség fokozatosan a határon túli magyarság támogatásának, iskolái felkarolójaként lett az egyik legfontosabb nemzeti intézmény. II. Rákóczi Ferenc emlékvilága ezáltal a magyar nemzeti összetartozás megjelenítésének meghatározó lelki kisugárzó ereje és gyakorlati megvalósítója lett. Ehhez a kormányzati politika szellemi és gyakorlati támogatást is kíván adni.
Magyarország országgyűlése 2018 novemberében a 2019. évet, erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulóját II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánította. A Nagyságos fejedelem szobrainak száma abban az évben és az azt megelőzőben hattal növekedett. Ekkor avatták fel Beregszászon a fejedelem lovas szobrát. Erre Munkácson már több mint egy évszázaddal korábban is sor kerülhetett volna, de a trianoni békeszerződés ezt megakadályozta.
Beregszász a Rákóczi-szabadságharc egyik meghatározó helyszíne volt, nem véletlenül viseli a város neves oktatási intézménye a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nevet. Vári és Tarpa után itt bontották ki a Lengyelországban tartózkodó Rákóczi két zászlaját, melyekre a következő mondatok voltak hímezve latinul: „Istennel a hazáért és a szabadságért!”, „Isten az igaz ügyet nem hagyja el!”. Itt olvasták fel a brezáni kiáltványt 1703. május 22-én, aminek az aznapi vásár miatt gyorsan híre ment a környező településeken is.
Bereg vármegye Magyarország leghosszabb szabadságharcának gazdasági központja volt, és az a terület, ahol a legtöbb kuruc katonát állították ki Rákóczi seregébe. Ennek emlékét őrzi a Győrfi Lajos készítette bronz lovas szobor Beregszászon, melynek súlya 1,2 tonna, és talapzattal együtt több mint hat méter magas. A neves kunsági szobrász a fejedelem arcvonásait Mányoki Ádám híres Rákóczi-portréját felhasználva alkotta meg. Az ünnepélyes szoboravatásra 2019. december 17-én került sor, amelyen beszédet mondott Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, továbbá Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter. A szónokok a szobrot nemcsak a szabadság jelképének, hanem az összetartozás szimbólumának is tekintik.
A beregszásziak akkor azt remélték, hogy a Budapest téren felállított szobor nemcsak a város jelképe lesz, hanem zarándokhellyé is válik. A koronavírus-világjárvány és az orosz–ukrán háború ezt sajnos egyelőre megakadályozta. Az idei ünnepséget csak szűk körben lehetett megrendezni. Bízunk abban, hogy 2023-ban a szabadságharc kezdetének 320. évfordulóját már méltóképpen ünnepelhetjük Beregszászon, és egy többnapos rendezvénysorozattal emlékezhetünk meg a fejedelemről. A XXI. század elején nemcsak Ukrajna minden lakója – köztük a kárpátaljai magyarok –, hanem
II. Rákóczi Ferenc emlékezete is a háború kárvallottja lett.
2018-ban a magyar kormány 8,5 millió eurós támogatásának is köszönhetően megkezdték a felvidéki Borsi kastélyának, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyének felújítását, amely 2021 nyara óta eredeti pompájában várja a látogatókat. A magyarországi emlékhelyek közül a sárospataki vár a legkiemelkedőbb, a vár ódon, de jól felújított falai adnak otthont a Rákóczi-kiállításnak. A Nagyfejedelem emlékezetét őrzik és kultuszát erősítik ma is a kuruc nóták, mint a Rákóczi-nóta, a Rákóczi kesergője és a Rákóczi-induló. II. Rákóczi Ferenc arcképe korábban a kétpengősön és a papír ötvenforintoson szerepelt, napjainkban az ötszázforintoson látható. 2015 óta március 27-e, a fejedelem születésnapja nemzeti emléknap lett.
II. Rákóczi Ferenc emléke nem csupán a magyar történelem része, hanem egész térségünké. Ennek ápolását vállalja már több évtizede Kónya Péter, az eperjesi egyetem történésze, rektora. Neki köszönhetően Kelet-Szlovákiában a kuruc korra a népeket összekapcsoló történeti korként tekintenek. Ennek bizonyítéka, hogy 2022. március 28-án
Késmárkon Ján Ferenčák polgármester kezdeményezésére felavatták Thököly Imre lovas szobrát,
szintén Györfi Sándor alkotását. A kuruckor nagy íve Thökölytől Rákócziig egy olyan korszak volt, amelyben a királyságunk szuverenitásáért való küzdelem magyarok, szlovákok, szepességi németek, ruszinok és huculok; katolikusok, evangélikusok, reformátusok, görögkatolikusok és ortodoxok közös ügye volt, ami máig megszívlelendő kárpáti gondolat.
