Ma reggel SMS-t kaptam: jön a csomagom. Feladó: Big Nothing Llc. (Persze nem ez a valódi neve, de a valóságban körülbelül ennyit tud felmutatni.) Szállító: Aranyfutár Szolgálat (ez is kamu név, minek személyeskedjünk). Fizetendő összeg: tizenkilencezer forint, bankkártyával is ki lehet egyenlíteni.

Tizenkilenc rongyért már nemcsak kávét iszom, jéggel, fagyival és tejszínhabbal – szóval elgondolkodtam. Mi lehet ez? Tricikli a keresztgyereknek? Izzadásgátló hátizsák? Vadonatúj szúrás nélküli vércukormérő, amit állítólag a NASA is használ?

Kotorászni kezdtem az emlékezetemben. Mi a csudát rendeltem én ennyi pénzért? A kovidfene óta magam is rászoktam az internetes vásárlásra, szóval jobb ellenőrizni. Nem találtam ilyen összegű rendelést, a Big Nothing cégtől pedig egyáltalán nem rendeltem soha semmit. Előzőleg nem kaptam tőlük semmilyen visszaigazoló e-mailt, sem SMS értesítést. Csak most az üzenetet:

készítsd a tárcád, haver, jövünk a zsetonért!

No, álljunk meg egy pillanatra.

Beleolvastam néhány fórumba a Big Nothing Llc. kapcsán. Ugyanaz a történet száz meg száz változatban. Csomag jön, nem rendeltem, átveszem, kifizetem, kibontom, bosszankodom. Reklamálni? Hova, kinek? A cégnek nincs ügyfélszolgálata, nincs székhelye, legfeljebb egy sehova nem vezető email-cím lelhető fel, az is csak akkor, ha sokat nyomoznak utána.

Tudom, nehéz a mai világban követni, hogy miket összerendel az ember, ha éjjel félálomban görgeti a közösségi oldalt, vagy vadászik a különféle akciókra – rá lehet függeni (elnézést a pongyolaságért) a távvásárlásokra, ahogy Peggy Bundyval, a Rém rendes család női főszereplőjével is történt, ha emlékszünk e kedves tévésorozatra. De könyörgöm: ha nem vagy biztos abban, hogy rendeltél valamit, akkor mi a francért veszed át? Hogy jól érezze magát a semmiből pénzt csináló, álneves konténerbetyár? Hogy a futár lecsippanthassa a csomagot, és már vigye is tőled a pénzed – te meg öt perc múlva kibontsd a dobozt, csakhogy meglásd: grillsütő helyett kaptál egy nagyobb hamutartót, túrabakancs helyett fél pár papucsot, bőrdzseki helyett egy szottyadt konyhakötényt?

A rendszer nem bonyolult.

Te fizetsz, ők röhögnek.

Utána meg panaszkodhatsz naphosszat a szomszédnak, a Facebooknak, a mennyezetnek, a hatóságnak – csak a pénzed nem jön vissza soha. A futár a vállát vonogatja, a kamu cég nem elérhető, a hivatalok meg… nos, ők sem foglalkoznak az ügyeddel.

Úgyhogy visszaigazolt vásárlásaim ellenőrzése után jeleztem az Aranyfutár kiszállítójának, hogy ne fáradjon el a címemre, mert nem veszem át a csomagot. Nincs az a grillsütő, zokniszett, vércukormérő, amit titokban és öntudatlanul rendeltem volna. Nem veszek át semmit, amit nem várok, amit nem rendeltem.

Ha ők szeretik a semmit házhoz szállítani – legyen. De nálam maximum a mutatóujjuk edzésben tartásáért csengethetnek.

Mert Big Nothing és Aranyfutár nélkül is túl tudom élni.

*

Elnézést kérek minden internetes kereskedőtől, aki nem kamuzik – a legtöbben becsületesek, legyen szó akár nagy ázsiai üzletekről, akár hazai forgalmazókról. Az utóbbi öt évben, amióta rávettem magam az online vásárlásra, mindössze kétszer kaptam mást, mint amit rendeltem – és mindkétszer korrekt módon járt el az eladó: újabb csomagban elküldték azt, amit valójában vásároltam, a korábbi tévesen kiküldött terméket pedig nem kérték vissza (tegyem hozzá: nagyjából ezerforintos tételekről volt szó). Javaslom kedves olvasóinknak, hogy tartsák nyilván a rendeléseiket, akár egy kockás füzetben – így előzve meg a kamu szállítmányos átverést. A füzet olcsóbb, golyóstollal együtt is.