A kérdésre, amelyet konferenciánk szervezői feltettek számunkra: „Hogyan segítheti Magyarország Izrael imidzsének javítását?” kicsit nehéz reagálnom, ugyanis nem szoktam gondolkodni róla. Nekünk lenne a feladatunk Izrael imázsát javítani? Valószínűleg Izraelben is viszonylag korlátozott számban vannak, akik azon törik a fejüket, hogy hogyan javítsák Magyarország imázsát.

Minden tisztelet azoké, akik ezt teszik Izraelben. És persze azoké, akik Magyarországon törik a fejüket Izrael imidzsjavításán! Ezek az emberek megkülönböztetett szerepet játszanak a két ország kapcsolatában, úgyhogy mindenki hálás lehet nekik, akiknek fontos ez a kapcsolat – így jómagam is.

Oroszlánrészt nekik köszönhető, hogy

a magyar–izraeli kapcsolatok valóban aranykorukat élik.

(Félreértés ne essék, a kapcsolatok javításából én is kiveszem a részem itthon és külhonban – például Washingtonban járva még a Covid előtt én is találkoztam Izrael oda akkreditált nagykövetével, és egyeztettem zsidó szervezetek vezetőivel is.)

Izrael nemcsak fontos gazdasági partnere Magyarországnak, hanem az utóbbi időben kiemelkedően fontos védelmi ipari partnerünkké is előlépett. Ez pedig azért nagyon lényeges, mert

a védelmi ipart is felölelő stratégiai partnerséghez nagyon erős bizalmi viszonyra van szükség.

Ez a bizalmi viszony az, ami az utóbbi időben történelmi rekordokat dönt. Ami a mostani váratlan helyzetben különösen fontos. Jó, hogy ez így van.

A bizalmi viszonynak nem egyetlen, de nagyon fontos tényezője, hogy Magyarországon él Európa egyik legerősebb zsidó közössége.

Vannak olyan feltételezések, hogy Európa második-harmadik legnagyobb zsidó közössége a magyar, sőt az ország méretéhez képest akár a legnagyobb is. Ezekkel a becslésekkel azonban óvatosan kell bánni, ugyanis demokráciánk egyik sarokköve, hogy senki sem köteles megosztani vallására, nemzeti identitására vagy származására vonatkozó adatokat.

Ez mindenkire igaz, a vészkorszak tragédiája miatt azonban a zsidóság tekintetében ennek az aranyszabálynak a betartása különösen fontos. Bárki beszélhet az identitásáról, de senkit sem szabad erre rákényszeríteni, még a kényszer látszólag puha eszközeivel sem. (A mostani események tükrében ennek a tételnek a jogossága, fontossága szomorú igazolást, megerősítést nyert sajnos – újra – Európában, amit senki sem gondolt volna nemrég.)

Így aztán valójában senki sem tudja pontosan, hogy mekkora a magyarországi zsidó közösség – és ez így van jól, így rendjén való. (A számbavételt sohasem követték jó események.) Ez a közösség ugyanis nem elsősorban a méreteinél fogva fontos. És nem is azért, mert összeköt minket Izraellel – ami járulékos nyereség.

Hanem elsősorban azért fontos mindnyájunk számára, mert Magyarországot és a magyar nemzetet enélkül a közösség nélkül éppúgy nem lehet elképzelni, mint mondjuk reformátusság vagy katolikusság nélkül – csak hogy a legnagyobb felekezeteket, illetve felekezeti kultúrákat említsem. És ahogy a magyar reformátusságnak és a magyar katolikusságnak is mind a vallási, mind a kulturális öröksége nélkülözhetetlen Magyarország számára: pontosan ugyanez a helyzet a magyar zsidósággal is. (Ennek a gyökérnek a mélységét tárták fel a budai Várban, ahol kiástak egy középkori mikvét, azaz fürdőt és egy zsinagóga alapjait.)

Nélkületek nem lennénk azok, akik vagyunk! Jó, hogy köztünk vagytok!

Visszatérve azonban Izraelre: a magyar zsidó közösségnek köszönhetően rengeteg olyan magyar van, akinek barátai vagy rokonai élnek a Szentföldön. Nagyon sok magyar él Izraelben, nem is beszélve a magyar származásúakról, akik közül nagyon sokan büszkén ápolják ennek a származásuknak a hagyományát. (Magyar állampolgárok is voltak a túszok között.)

Ebből a szempontból Izrael egy kicsit hasonlít a hazánkkal szomszédos országokra. Nézzük meg ennek a biztonságpolitikai vonatkozását! A szomszédaink közül Ukrajna néz szembe hasonlóan agresszív támadással, mint Izrael. Mit jelent ez a kárpátaljai magyarok számára? Azt, hogy az orosz fegyverek őket is gyilkolják a frontokon. Ezért amikor Ukrajna biztonsága sérül, akkor a magyar érdek is alapvetően sérül.

Ez pontosan így van Izrael esetében is. Izrael kicsit olyan, mintha a nyolcadik szomszédunk lenne. Átlagon felüli mértékben fontos számunkra a biztonsága!

Felületes publicisták hajlamosak a két miniszterelnök jó személyes kapcsolatára leegyszerűsíteni a magyar−izraeli barátságot. Persze tagadhatatlan, hogy a jó személyes kapcsolatnak és a sok szempontból hasonló politikai nézeteknek megvan a maguk hozzáadott értéke a magyar–izraeli együttműködésben.

Ez azonban csak egy plusz ahhoz képest, ami kormányoktól függetlenül is összekapcsolja a magyar és az izraeli érdekeket.

Voltak persze Izrael története során olyan magyar kormányok, amelyek ezt nem tartották tiszteletben, és Izrael-ellenes erőket támogattak. Miért tették ezt? Azért, mert ez volt a valós vagy inkább a vélt szovjet érdek. Hát persze hogy ezeknek a magyar kormányoknak keveset számított Izrael biztonsága, amikor a magyar érdek általában véve is keveset számított – legalábbis, ha ütközött a szovjet törekvésekkel.

Ma is vannak, akik ellenérzéseket táplálnak a kormány Izrael biztonsága iránti elkötelezettségével szemben… Lelkük rajta! Nem állítom, hogy köztük mindenki – sőt, biztos vagyok benne, hogy nem mindenki –, de tetemes részük olyan nézetet képvisel, amelyet Magyarországon ténylegesen üldöznek; mi sem rejtjük ugyanis véka alá, hogy ezzel a nézettel szemben zéró toleranciát gyakorlunk. Úgy hívják, hogy antiszemitizmus.

A magyar kormány külpolitikájával szemben általában véve bárki kedvére gyakorolhat kritikát. Az antiszemitizmus azonban vörös vonal. A zsidó népnek és Izraelnek a létezéshez való jogát elvitatni vagy a méltóságát sérteni a mi országunkban jogellenes és büntetőjogilag üldözött, és ha Isten is úgy akarja, akkor mindörökre az is marad.

Ez külpolitikánknak is – de elsősorban belpolitikánknak – nagyon fontos sarokköve. Azonban semmi köze nincs Izrael országimázsához.

Legyen tehát világos:

Magyarország nem Izrael-imázst épít, hanem Izrael biztonságához fűződő, saját legitim érdekét érvényesíti kitartó következetességgel.

És itt nemcsak jogászkodásként használtam a „legitim érdek” kifejezést. Álláspontunkkal ugyanis semmilyen értelemben nem emeljük magunkat mások fölé. Nem állunk ki semmi mellett, ami ne lenne a nemzetközi jog szempontjából teljesen tiszta és egyértelmű.

A helyzet az, hogy Izraelt megtámadták, és ezért joga van megvédeni magát, és a mi érdekünk – mindabból kifolyólag, amit eddig ecseteltem – az, hogy éljen is ezzel a jogával. Védje meg magát, és védje meg polgárait. Erre Izraelnek megvan a joga és megvannak a képességei.

A mi álláspontunk az, hogy nemcsak elismerni kell Izrael jogát az önvédelemre, de – legalább ennyire fontos, hogy – nem szabad Izraelt akadályozni ennek a jogának az érvényesítésében. Ebben való akadályozása ugyanis nemzetközi jogot sért.

Jó, de akkor mi a helyzet a szentföldi békefolyamattal – kérdezheti valaki?

No, itt kell világosan látni és világosan beszélni.

A védekezés a terrorizmussal szemben és a békefolyamat: nem keverendő össze, hanem két külön dolog. Aki a kettőt tudatosan összekeveri, az az egyiket el akarja lehetetleníteni.

Minden olyan álláspont elfogadhatatlan számunkra – ugyanis durván sérti a nemzetközi jogot és az emberiességet –, amelyik azt mondja, hogy a Hamász Izrael elleni támadására a legjobb válasz, ha létrejön a kétállami megoldás, és a palesztinok elérnek mindent, amit akarnak.

Erre nagyon határozottan nemet kell mondani! Ez a megközelítés ugyanis a terrorizmus jutalmazása. A terrorizmust nem jutalmazni kell, hanem leverni.

Persze mindent meg kell tenni a polgári áldozatok elkerülése érdekében – ez is a nemzetközi jog alapvetése. De azt is világosan látni kell, hogy arra, ami Gázában történik a Hamász kényszerítette rá Izraelt. Akik véghez vitték az október eleji támadást Gázából, azok pontosan tudták, hogy a velük szemben való védekezésnek rengeteg polgári áldozata lesz. És amikor kórházakba meg más humanitárius intézményekbe rejtenek el legitim katonai célpontokat, élő pajzsként használva saját népüket, akkor pontosan tudják, hogy ennek áldozatai lesznek.

Az izraelieket segíteni kell a polgári áldozatok elkerülésében és a humanitárius katasztrófa elhárításában, és nem akadályozni a biztonságuk helyreállításában.

És ha a biztonság helyreállt, akkor lehet folytatni a Szentföldön kialakult történelmi feszültség politikai rendezéséért tett erőfeszítéseket. Biztos vagyok benne, hogy ennek érdekében mindkét fél – Izrael is és a Hamásztól megszabadított Palesztin Hatóság is – minden tőle telhetőt meg fog tenni. És abban is biztos vagyok, hogy a béketeremtők erőfeszítéseinek sikeréért sokan fogunk könyörögni itt, Magyarországon is, közös Urunkhoz.

 

Nyitókép: Tel Aviv-i installáció a csaknem ötszáz kilométeres gázai alagútrendszerben fogva tartott több mint száz izraeli túszról