A kötet, mint Bába Iván, Gyurcsík Iván, Kiss Gy. Csaba az előszóban is hangsúlyozza, egyfajta reflexió Erhard Busek és Emil Brix 2018-as, magyarul Közép-Európa újragondolása: Miért Közép-Európában dől el Európa jövője? címmel 2019-ben megjelent könyvére, melyet szintén a Miszlivetz Ferenc vezette kőszegi intézet gondozott. Mielőtt a magyar szerzők művének méltatására rátérünk, érdemes a volt osztrák alkancellárnak és a bécsi Diplomáciai Akadémia igazgatójának könyvét röviden ismertetni, már csak a „magyar szemmel” való megközelítés jobb megértése érdekében is. Újragondolás – írják az osztrák szerzők. Esetükben ez egészen személyesen értendő, hiszen harminc évvel korábban, a rendszerváltozás előestéjén Projekt Mitteleuropa („A Közép-Európa-projekt”) címmel könyvet írtak arról, hogy osztrák nézőpontból mit gondolnak a térség múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Az akkori Közép-Európával kapcsolatos életérzés, értelmiségi attitűd összefűzte a szellem magyar, szlovák, cseh, lengyel embereit, olykor kiegészülve egy-egy horvát, szlovén, osztrák, sőt olasz kortársukkal, és átívelt országhatárokon, politikai rendszereken, sőt, akkor még az országokon belüli politikai nézetkülönbségeken is. Nálunk e közép-európai együttgondolkodásnak talán legfontosabb fóruma a Módos Péter szerkesztette Európai Utas című folyóirat (1990–2009) volt. Busek és Brix a kilencvenes évek elején többször megfordult nálunk, és közös művük annak idején is élénk visszhangra talált. Bába Iván és Kiss Gy. Csaba szintén részt vett az akkori eszmecserében, így akár egy hosszabb elemzést is megérne, miként változott nemcsak a Közép-Európáról való gondolkodás, hanem az egymás gondolataira való reflektálás módja is. Az elmúlt harminc év fejleményei, a politikai közgondolkodás és a szerzők pályafutásának alakulása nyilvánvalóan befolyásolta a térségünkről szóló eszmecserét – sajnos nem feltétlenül a jó irányba.

Busek és Brix könyve kétségkívül nagyszabású, fontos vállalkozás, de sajnos, különösen az egykori alkancellár tollából származó szakaszok nem nélkülözik a térségünkkel és Magyarországgal kapcsolatos nyugati felszínességeket. Nem mintha a hazai közélet vagy a jelenlegi kormány bármely lépése ne lenne vitatható, de sajnos, olyan fontos kérdésekben, mint a migráció, az antiszemitizmus vagy az Európai Unió iránti elkötelezettség, az osztrák szerzőknek számos esetben nem sikerült jobban a mélyére nézni a társadalomtörténeti és politikai folyamatoknak ahhoz, hogy az „újragondolás” valóban reális előfeltételezéseken nyugodhassék. Mindazonáltal tiszteletre méltó Busek és Brix szándéka, és az sem kétséges, hogy könyvük számos lényeges kérdést vet fel térségünk jelenlegi állapotával és jövőbeni lehetőségeivel kapcsolatban.

Bába Ivánnak, Gyurcsík Ivánnak és Kiss Gy. Csabának is személyes ügye Közép-Európa. Nem árulok zsákba macskát: előbbi kettőhöz évtizedes baráti, kollegiális viszony fűz. Kiss Gy. Csaba művelődéstörténeti munkássága nélkül pedig egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartok bármiféle hazai Közép-Európa-diskurzust vagy akár a térséget érintő politikai gondolkodást. A három szerzőt is szoros személyes szálak fűzik össze, ugyanakkor kiindulópontjuk – a sok hasonlóság ellenére – más és más. A Bába Iván által jegyzett fejezetekben nemcsak a felvidéki gyökerek, hanem a rendszerváltás lelkesítő és kiábrándító élményei, a külügyi államtitkárság és a varsói nagyköveti szolgálat megannyi tapasztalata is megjelenik, ami egyfajta személyes számvetéssé avatja a könyv általa írt részeit. A kommunizmus bukásáról írt kiváló összefoglalója a szellemi, értelmiségi-irodalmi háttérre, az 56-os, 68-as forradalmak vagy a Charta 77 mozgalom tapasztalataira, mély lelki, intellektuális és politikai indítékaira fűzi fel a rendszerváltozás történéseit, ahelyett, hogy azokat csupán a nagyhatalmak és a felvilágosult reformkommunisták alkudozásaiként mutatná be, amint gyakran teszik mások. Nem vitatja ugyanakkor egyes, főleg másodvonalbeli reformkommunisták ideológiamentes, erkölcsi alapú elkötelezettségét sem a válságból való kilábalás iránt. Aláhúzza Mihail Gorbacsov és a nyugati hatalmak jelentőségét is, s ennek kapcsán üdítő józansággal kifogásolja azt a fajta kapitalizmuskritikát, ami a manapság divatos Kelet-révületben megjelenik, mondván: nem lennénk igazságosak a rendszerváltoztatókkal, ha mai tudásunkat kérnénk számon rajtuk. Az Európai Unióhoz fűződő viszonyról szóló fejezet nagy erénye, hogy az intézményi kérdésekről, köztük a legaktuálisabb, a Brexit térségünket érintő következményeiről szóló leírás mellett mindig látható marad a történeti, szellemi horizont, az a kulturális háttér, amely a nemzeti és európai identitást nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő és feltételező tényezőként mutatja be, s mindezt összefüggésbe hozza a közép-európai nemzetek évszázados történelmi tapasztalatával.

Gyurcsík Iván szintén hozza magával azt az életre szóló csomagot, amit a trianoni Magyarország határain kívüli, felvidéki származás jelent, de ami korántsem valami sértettség vagy dac, sokkal inkább annak az erőnek a forrása, ami Gyurcsíkot jogászként, diplomataként a kisebbségi lét körülményeinek javítása, a megfelelő politikai, államigazgatási feltételek megteremtése irányába hajtja – nemzeti, regionális, európai és globális keretek között. A szerző meghatározónak tartja, hogy térségünkben a többségi nemzetek és a nemzeti kisebbségek közösen élték meg a kommunizmus bukását, ugyanakkor nem rejti véka alá: az élmény pozitív hatása nem tartott sokáig. Lefegyverző józansággal ír a kisebbségvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek hatékonyságának korlátairól, és ugyanez a hangvétel jellemzi a regionális együttműködés fórumairól szóló leírását is. Az utóbbiak kétségtelenül nagy erénye szerinte, hogy ezek az országok, ha változó összetételben és hatékonysággal is, nem valamely nagyhatalom és különösen nem a Szovjetunió nyomására, hanem önként álltak össze. A regionális együttműködés szervezeti sokrétűsége, fejti ki Gyurcsík, tükrözi Közép-Európa sokszínűségét, sokféle kreativitását, rokonszenves szertelenségét, annak minden pozitív és negatív következményével.

A Kiss Gy. Csaba által írt történeti, szellemtörténeti és emlékezetpolitikai fókuszú fejezetek a tudományos ismeretterjesztés igazi gyöngyszemei. A szerzőt nyilvánvalóan az a cél vezeti, hogy a magyar olvasókban tudatosítsa a közép-európai közös identitás elemeit ott is, ahol a nemzeti hagyományok – és persze a tudatos politikai szándékok – inkább a különbségeket és az ellentéteket domborították ki. A kötet fontos missziója ugyanakkor – főleg, ha idegen nyelven, nyelveken is megjelenik –, hogy ugyanezt az üzenetet közvetítheti a nemzeti villongásokban érintett, illetve a térségi marakodásokat gyakran értetlenül szemlélő nyugati olvasóknak is. Nem véletlenül volt Magyarország 2013/14-es V4-es elnökségének idején Kiss Gy. Csaba tanulmányainak angol nyelvű kiadása oly fontos kezdeményezés – és népszerű olvasmány.

Nem kétséges, hogy a kötet – még ha részben korábbi írások átszerkesztett változatait tartalmazza is – mérföldkő a térségünkről folyó eszmecsere folyamatában. Fontos időről időre ilyenformán összefoglalni, rendszerezni gondolatainkat, perspektívát nyitva a jövőre. Ez utóbbival kapcsolatban a magyar szerzők felteszik azt a kérdést, ami Busek és Brix számára is fontos, éspedig, hogy vajon valóban Közép-Európában dől-e el Európa jövője. A „magyar szemmel” adott válasz jóval differenciáltabb, mint az osztrák szakértőké: Bába, Gyurcsík és Kiss Gy. álláspontja szerint az integráció sikere nem csupán „az újak” felzárkózási igyekezetétől, hanem „a régiek” szemléletváltási hajlandóságától is függ. Ezt a diskurzust talán jobban segítette volna, ha Busek és Brix állításaira a magyar szerzők nemcsak itt-ott vagy nagy általánosságban, hanem következetesen, minden egyes fejezetben reagáltak volna. Különösen igaz ez például a visegrádi együttműködés vagy az Európai Unió egészének jövőjére vonatkozó javaslatokkal kapcsolatban. Mindez azonban ma sem késő: Európa mai törésvonalait elnézve a probléma még jó ideig velünk marad, így a két kötetről való beszélgetések, esetleg közös tanácskozások megfelelő alkalmat teremthetnek arra, hogy a kontinensünk jövőjével kapcsolatos felelősség kérdését minél élesebben láthassuk – és ne csak magyar szemmel.

Borítókép: Bába Iván - Gyurcsík Iván - Kiss Gy. Csaba: Közép-Európa magyar szemmel. Felsőbbfokú  Tanulmányok Intézete, Kőszeg, 2020, 186 oldal.