Kína tavaly kilencvenöt gigawattnyi széntüzelésű erőmű építését kezdte meg, ami majdnem azonos Európa teljes szénalapú energiakapacitásával, míg Indiában az éves széntermelés elérte az egymilliárd tonnát. Blair ezt a tendenciát különösen aggasztónak tartja, mivel a szénalapú áramtermelés fajlagosan a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátással jár, és a fejlődő országokban még mindig ez a meghatározó technológia.
A gazdag nyugati országok, amelyek jólétük megteremtése érdekében évtizedekig szennyezték a világot,
nem vitathatják el a gazdasági fejlődés jogát a fejlődőktől, amelyek nem is hagyják, hogy a fosszilis energia drágításával vagy az ahhoz való hozzáférés korlátozásával elvegyék tőlük ezt a lehetőséget. Gyakran e szembenállás miatt torkollnak meddő vitákba a nemzetközi klímakonferenciák.
Tony Blair 2021-ben a Megemlékezés Vasárnapján (Forrás: Number 10, CC BY 2.0 Wikimedia Commmons)
Nem tartja reálisnak Blair az energiafogyasztás korlátozását sem. A legfontosabb ipari alapanyagok, például
az acél és a cement iránti kereslet robbanásszerűen nő;
az előrejelzések szerint 2050-re az urbanizáció negyven százalékkal növeli az acél- és ötvennel a cementigényt. Ezek előállítása rendkívül energiaigényes és jelentős szén-dioxid-emisszióval jár.
Cementgyár Etiópiában (Forrás: Gavin Houtheusen/Department for International Development, CC BY 2.0 Wikimedia Commons)
A klímaváltozás hatásainak érdemi kezelése lehetetlen
a zöldtechnológiai innovációk aktívabb támogatása és olcsóbb finanszírozása
nélkül. A nukleáris energia, a fenntartható légi üzemanyagok, az alacsony emissziójú acél- és cement-előállításnak globálisan finanszírozhatóvá kell válnia.
Nyitókép: A Cholla szénerőmű Arizonában (Forrás: snowpeak, CC BY 2.0 Wikimedia Commons)
