A sokak gyermekkori olvasmányaiból ismerős musztáng ugyan még elkerülte ezt a sorsot, ám ez az állat nem vadló, hanem a spanyol gyarmatosítók lovainak elvadult formája, amelyből jó száz évvel ezelőtt milliósra rúgó önfenntartó állomány jött létre a prériken.
Az Eurázsia nagy részén egykor őshonos, de az ember térhódítása nyomán egyre kisebb és távolabbi területekre visszaszoruló igazi vadlófaj, az (újra)felfedezője, Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij (lengyelesen Przewalski) emlékére elnevezett Przewalski-ló (Equus przewalskii) utolsó vadon élő állományai Mongóliából tűntek el az 1960-as években.
Przewalski-lovak a hollandiai Lelystad Natuurparkban (Wikimedia Commons)
Megmaradtak viszont néhány állatkertben, s ezek tervszerű szaporításával sikerült megmenteni őket a kipusztulástól. Mi több, védett füves pusztákon, köztük a hortobágyi Pentezugban ígéretes visszavadítási kísérletek indultak, melyek eredményeképpen egykori élőhelyükhöz hasonló körülmények között már télen-nyáron emberi segítség nélkül képesek megélni, s ma itt él Európa legnagyobb, háromszáz egyedet számláló szívós és egészséges vadlóállománya.
Elérkezett az az idő, amikor
az Európában megőrzött Przewalski-vadlovakat elkezdték visszatelepíteni korábbi élőhelyeikre,
a mongol síkságra, az orosz sztyeppére, az ibériai felföldre, s legújabban Kazahsztánba. A prágai állatkert szakmai irányításával megvalósuló programban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság mellett a Fővárosi Állat- és Növénykert is részt vesz. Az állatok a Debreceni Repülőtérről a Cseh Légierő szállítógépén utaznak Kazahsztánba.
Nyitókép: Vadlovak a hortobágyi Pentezugban (fotó: Csobán Péter, a jogtulajdonos hozzájárulásával)
