Zala megyében, édesapja birtokán, a becsehelyi Annamajorban nőtt föl. Gyermekkorától vonzódott az állatokhoz, különösen érdekelték a madarak. Már fiatalon elhatározta, hogy a Madártani Intézetben fog dolgozni.

1948-tól osztályidegenné nyilvánították, sikeres egyetemi felvételije ellenére nem vették fel az egyetemre, származása miatt büntették.

Földjüket elvették, az Óbudai Textilgyárban kapott munkát. Családjával együtt Tarnaleleszre telepítették ki két évre, egy szorgalmas kulák család házában egy zsidó családdal, egy katonatiszttel és egy erdélyi gróffal osztották meg fejük fölött a fedelet. Onnan újabb két év munkaszolgálatra vitték Mezőtúrra, majd a Keleti pályaudvar építkezésén lett brigádvezető.

Szalakóta (Fotó: Jánossy Balázs)

Később a Fővárosi Állatkert Akváriumában dolgozhatott, majd régi vágya is teljesült: felvették a Madártani Intézetbe. Feladatai közé tartozott többek között a madárvonulás kutatása, a madárgyűrűzés országos koordinálása és Jánossy Dénes tanácsára a baglyok táplálkozásvizsgálata bagolyköpetek segítségével. Nyugdíjazásáig végül az Állatvilág magazinnál kötetlen munkaidőben folytathatta a munkáját.

1974-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapító tagja, majd örökös tagja, s haláláig alelnöke volt.

Bárhová sodorta az élet, mindvégig a madarak szerelmese maradt. Ifjúkorától szívesen írt, szinte mindig állatos történeteket. Korai novellái sajnos a kitelepítéskor elvesztek. Első könyve a Bagolyköpet-vizsgálatok volt.

Kuvik (Fotó: Jánossy Balázs)

Rájött, hogy nagyon sok embert érdekel a természet, de alig áll rendelkezésükre ismeretterjesztő könyv. Először folyóiratokban jelentett meg cikkeket, majd elsősorban saját állatos, nem csak madaras élményeiről írt könyveket. Nem csak néhányat – több mint nyolcvanat, amelyek egyenként több tízezres példányszámban mind egy szálig elfogytak!

Kedves stílusa, visszafogott humora, hihetetlen szakmai felkészültsége méltán tette Schmidt Egont a természetvédelmi szemléletformálás nagymesterévé.

Az 1950-es években születettektől a 2010-es évek gyermekeiig számos generáció nőtt fel az ő könyvein. A fényképekkel illusztrált munkáit többnyire két természetfotós, Bécsy László és részben Kalotás Zsolt tette még vonzóbbá. Sok könyvét Budai Tibor grafikus illusztrálta. A kisebb gyerekeknek állatos mesekönyveket is írt, játékos állatkerti történetekkel. Nem csak a sokak számára kedves madarakról vagy kisemlősökről jelentek meg történetei. Fontosnak tartotta, hogy a békákról és egyéb „nemszeretem állatokról” is olvashassanak kedves történeteket, hogy azokat se bántsa senki.

Levelibéka (fotó: Jánossy Balázs)

Első ismeretterjesztő műve a Madarakról mindenkinek. Ezt követte a Kígyókról – békákról, a Kisemlőseinkről, a Miért énekel a fülemüle, a Nemszeretem állatok, az Erdőn-mezőn nyitott szemmel és így tovább. Könyvein kívül több mint háromezerötszáz cikke, novellája és egyéb közleménye jelent meg számtalan folyóiratban.

Egyedülálló, a globális természetvédelem érdekében végzett népszerűsítő munkáját számos kitüntetéssel ismerték el, közülük a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje és a Kossuth-díj a legjelentősebbek.

Sokan úgy emlékeznek Schmidt Egonra, mint aki

a Magyar Rádió Oxigén című műsorában tizenhét éven át, minden héten tanította a különféle madarak énekének, hangjának felismerését,

amelyet a televízióban az Oxigén Magazinnal folytatott.

 

Schmidt Egon átveszi a Xantus János-dííat (a családi archívumból)

Szívesen ment el iskolákba, könyvtárakba, író-olvasó találkozókra, ahol közvetlen kapcsolatba kerülhetett a gyerekekkel, akiktől sok-sok örömteli visszajelzést is kapott. Két madárhang-felismerő CD-t is készített, Tollasbál az erdőn és Tavaszi zsongás címmel. Jó néhány gyerekkönyvet fordított le németből, és saját könyveinek egy része is megjelent idegen nyelveken, például lengyelül is.

Schmidt Egon munkásságának ma különösen nagy a jelentősége, hiszen tudjuk, hogy aligha létezhetünk a természettől függetlenül. Könyveit olvasva egyre jobban megismerjük és meg is szeretjük a természetet. Valójában védeni is csak azt tudjuk, amit megismertünk és ezáltal meg is szerettünk.

Sokunk példaképévé tette Schmidt Egont szelíd hangja, kedves, humoros stílusa, hatalmas szaktudása. Hiányozni fog.

 

Nyitókép: Schmidt Egon madarakat figyel meg a Gellért-hegyen (MTI Fotó: Kollányi Péter)