Értékekből nálunk sincs hiány – ami nagy öröm és büszkeség ugyan, de ettől még nem keletkezik se látogató, se vendégéjszaka. Az örökségturizmusnak is az hát a feladata, hogy „kulturális árunkat” a turista számára is fogyasztható állapotig kell megszerveznie: bejárási utakat javasolni, ehhez kapcsolódó gasztronómiával, szállással, élménnyel, jó közlekedéssel és egyéb kapcsolódási lehetőségekkel. És ez korántsem egyszerű feladat – lám, a legtöbb magyarországi kulturális útnak nem, vagy csak szabad szemmel alig látható részben sikerült megszerveznie ezt.
És akkor Gömör.
Már sok évvel ezelőtt hallottam, majd számos helyen magam is meglátogathattam Szlovákia legrégibb tematikus örökségútját, a Gótikus utat (Gotická cesta, GC). Kiépítése sok évvel ezelőtt, az egykori Gömör-Kishont vármegye északi, ma Szlovákiához tartozó részén kezdődött el, majd később folytatódott a történelmi Szepes, később pedig a volt Sáros vármegye területén. Célja e terület épített és természeti értékeinek csokorba szedése, ezek sorában „körutak” kijelölése és kitáblázása. Tartozott hozzá egy szlovák-angol weblap is, sajnos egy átlagos útikönyv szintjét sem elérő, minimális és – magyar szemszögből – gyakran megkérdőjelezhető szövegekkel. (Érdemes talán csak azt megszámolni, a sok évszázados műemlék épületek történetének ismertetése során hányszor fordul elő a „magyar” szó a honlapon…) Ráadásul egyéb szolgáltatások, vagyis a „fogyaszthatóság” tekintetében ez a kulturális út is megrekedt magyar társainak szintjén. Így nem igazán foglalkoztunk vele: nem azért mentünk el Szepeshelyre vagy Lőcsére, mert a GC ezt javasolta, de ha már ott voltunk, konstatáltuk, hogy ez vagy az a hely a Gotická cesta része.
Ezen a kissé lehangoló helyzeten változtatott néhány éve egy lelkes önkéntesekből álló civil szervezet, a Gótikus Út Polgári Társulás (O. Z. Gotická cesta), melynek tagjai szinte kizárólag szlovák anyanyelvűek, és többségükben nem is gömöri illetőségű srácok, egyetemisták vagy fiatal pályakezdők. Céljuk nagyon egyszerű: életet akarnak lehelni a Gótikus út gömöri részébe.
Aki próbált már Szlovákiában túrázva bármelyik műemlék templomba bejutni, jól tudja, hogy ez sokszor szinte lehetetlen vállalkozás. Fokozottan igaz ez a Gömör kis falvaiban megbújó, értékes templomokra! És ha már itt tartunk: ma, amikor a tömegek Isztriára vagy Mallorcára vágynak, a határon túli települések, így Gömör helyszínei még a fekete öves érdeklődők egy részének sem csengenek ismerősen.
A művészettörténészek tán jól tudják, hol keressék a középkorból itt felejtett csetneki vagy a trecento falképeiről méltán híres martonházi templomot.
De Te, nyájas olvasóm, merre indulnál, ha úti célod Henckó, Kisperlász, Újvásár, netán Kövi vagy Ratkó középkori temploma lenne? És ha az autód navigációja oda vezetne is, továbbra is kérdés, hogyan jutsz be a szinte mindig zárt épületekbe, és hogyan nem halsz éhen délben a családoddal itt, a világ végén?
A civilek mindezekre a gondokra egy elsőre pofonegyszerű megoldást kínálnak! Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is megszervezték augusztus utolsó hétvégéjén a Gotická cesta otvorená, magyarul: Nyitva a Gótikus út programot. Minden évben más-más körutat választanak, és az ott található hét-nyolc műemlék egész napos nyitvatartásáról, bemutatásáról a polgári társulás önkéntesei gondoskodnak. A vezetések a látogatók többségére tekintettel zömmel szlovákul, kérésre angolul zajlanak, bár két éve, amikor számos határ menti magyar református templom is sorra került, a helyi lelkészek avatott, magyar nyelvű vezetésekkel is várták az érkezőket. Különösen emlékezetes volt Mudi Róbert és André János tiszteletes úr – szinte egy-egy magyar keresztyén tanúságtétellel felérő – templombemutatása Berzétén, illetve Szilicén. De ahol nem volt élő magyar szó, ott a magyar anyanyelvű látogató legtöbbször a szlovákkal és angollal azonos, igényes kialakítású Gótikus út-térképet, valamint egy-egy füzetkét kaphatott, amelyben nemcsak a műemlékek történetéről, hanem akár kutatásuk legfrissebb, idei eredményeiről is tájékozódhattunk. Ugyanez jellemző a társaság Facebook-oldalára is: a legfontosabb információkat mindig igyekeznek magyar nyelven is közzétenni.
A megnyitott műemlékek ilyenkor egyénileg vagy ingyenes kirándulóbusszal is meglátogathatók. Idén ugyan csak öt-hat magyar turista volt, de amikor többen vagyunk, a szervezők arról is gondoskodnak, hogy a magyarok egyazon buszban utazzanak, magyar nyelvű vezetéssel. Éhen se marad senki, mert a szervezők déltájra valamelyik meglátogatandó épület közelében, odaadó falubeliek segítségével mindig gondoskodnak legalább egy tányér gulyásról és italokról. Idén a Köviben „meghirdetett” gulyás mellett a gömörrákosi templom mellett olyan traktát kínáltak, hogy ember azt ki nem bírta evés nélkül!
És a helyszínek… A helyszínek külön-külön és így egyben is hihetetlenek! Gömör – kis költői túlzással – a térség Toszkánája. Az olykor siralmas képet mutató falvak többsége kiemelkedő, országos jelentőségű műemlékeket őriz, szélsőségesen változatos állapotban. Például az idei programok központi helyszíne, Kövi (szlovákul: Kameňany) evangélikus temploma miatt, ha véletlenül autóval erre tévedtem volna, nem biztos, hogy akár csak lassítani is lett volna kedvem – tekintettel az utcán rohangáló helyi kölyökcsapatra, meg a templom körüli, még itteni viszonyok között is kiemelkedően sok összeomlott, torzóban álló házra. De milyen rosszul tettem volna! Kimaradt volna ez a döbbenetes méretű, értékes gótikus templom, amelyet belül több száz négyzetméternyi freskó díszít, nem beszélve a reneszánsz átépítés meg a XVIII. és XIX. századi evangélikus egyházi művészet alkotásairól. Egészen különleges a módon az utólag behúzott reneszánsz boltozat miatt még a mai padlásszinten is hatalmas középkori freskófelületeket talált a műemléki kutatás.
Nyugodt, természetes,emberi és értékközpontú program ez – számomra ez jelenti benne a flow-t! Minden évben arra gondolva válok meg Gömörtől, hogy nem tudom elképzelni, miért nem járnak ide többen? Persze lehet, hogy ha „divatba jönne”, úgy járnánk, mint Kapolcs meg a Művészetek Völgye, ahol a kezdeti hímpor lehulltával ma már minden egészen másról szól, mint eleinte. Remélem, ez a Gótikus úttal sohasem fog megtörténni! De addig is mindenkit biztatok, merje átlépni az országhatárt, és ne a turisták számára gondosan előkészített terepen induljon, hanem lássa meg a Rima, a Bódva vagy a Gölnic völgyének rejtőzködő kincseit is.
A szerző régész.
Borítókép: Süvete Fotó: Paszternák István
