Míg a természet nagy rendszerei önszabályozó körfolyamatok egyensúlyán alapulnak, ahol a nitrogénmegkötő baktériumoktól a dögevő állatokig minden élőlénynek megvan a maga szerepe ezen egyensúlyok fenntartásában, a fogyasztói társadalom gazdasági modellje lineáris: a természetből nyert, s az azok feldolgozásával kapott nyers- és alapanyagokból készült termékekből a használat során a termelési folyamatokban már nem használható, ráadásul sokszor testidegen, az élő szervezetek által feldolgozhatatlan hulladékok tömege keletkezik, nem beszélve a bányászat és feldolgozás során képződő melléktermékekről.

Az ipari civilizáció ki nem mondott alapfeltételezése az, hogy a nyersanyagok és az energiahordozók korlátlanul rendelkezésre állnak, és az érdekeltségi rendszerek nem is ösztönöznek takarékoskodásra. Ellenkezőleg, a profit, a hatékonyság legfőbb gazdasági indikátora a termelés bővítésén keresztül növelhető a legegyszerűbben. Az egyéni (társasági)

haszon maximalizálására épülő (köz)gazdaság a hulladékkezelést annak minden költségével hajlamos a közösségekre, az államra hagyni.

Egyre nagyobb hangsúlyt kap a XXI. században a környezetvédelem, ezen belül is a vállalatok káros kibocsátásainak és hulladéktermelésének mérséklése. A lineáris gazdasági modell helyett előtérbe kerül a körforgásos gazdaság elve, amikor a hulladékká vált termék nem kerül ki a körforgásból, hanem az élettartama végén a gyártási szakaszba jut vissza. A körforgásos gazdaság termelési és fogyasztási modellje arra épül, hogy egyszeri fogyasztás helyett a termékek élettartamát a lehető legjobban meghosszabbítsuk.

Már a tervezés során megjelennek a fenntarthatósági szempontok, ugyanis

a termék környezetre gyakorolt hatásának nyolcvan százaléka a tervezési szakaszban dől el.

A cél a használat idejének megnövelése. A fenntartható tervezés jobb minőségű, tartós, egyszerűen javítható árukat eredményez, amelyek anyagai gazdaságosan újrahasznosíthatók. Része e modellnek a megosztásos vagy közösségi gazdaság, amelyben a felhasználók akkor juthatnak hozzá az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz, amikor épp szükségük van rá, anélkül, hogy meg kellene vásárolniuk, vagyis vásárlás helyett inkább kölcsönzünk.

Az életciklus végén újra kell hasznosítani (Pixabay)

 

Szükség esetén megjavítjuk, átalakítjuk a megvásárolt termékeket, s ha nincs már szükségünk rájuk, továbbadjuk őket. Amikor az adott termék eléri életciklusa végét, alkotórészeit, amennyire lehetséges, újra kell hasznosítani. Ezáltal kevesebb nyersanyagra lesz szükség, mérséklődik a hulladéktermelés, ráadásul az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő.

Az anyagforgalmi ciklus zárása esetén csak annyi új nyersanyagra van szükség, amennyi újra nem hasznosítható hulladék keletkezik.

Tartósabb és innovatívabb termékeket kapnának a fogyasztók, amelyek hosszabb távon javítják az életminőséget, és pénzt takarítanak meg. A hatékonyabb és fenntarthatóbb termékek hozzájárulnának az energia- és erőforrás-felhasználás csökkentéséhez, a termékek újrafelhasználása és újrahasznosítása lelassítaná a természeti erőforrások kiaknázását, csökkentené a táj és az élőhelyek megzavarását, és segítene lassítani a biológiai sokféleség csökkenését. A nyersanyagok újrahasznosítása csökkenti az Európa számára különösen kockázatos importfüggőséget. Ez főként a kritikus nyersanyagok esetében fontos szempont, amelyek elengedhetetlenek például az akkumulátorok vagy az elektromos motorok előállításánál. Már csak azért is fontos mindez, mert a leginkább erőforrás-intenzív ágazat éppen a gépjárműipar.

A leginkább erőforrás-intenzív ágazat a gépjárműipar (Pixabay)

 

Az Európai Unióban a jogalkotás terén is kiemelt szerepet kapott a körforgásos gazdaság. Az elhasználódott nyersanyagok hatékony újrahasznosítása, a másodnyersanyagok kinyerése érdekében a járművek egységes típusjóváhagyására vonatkozó követelmények szabályozási igénye az uniós jogalkotóban is felmerült, ezért 2023. július 13-án az Európai Bizottság irányelvjavaslatot tett közzé. Ennek célja a jármű minden életszakaszára szabványosított, valamint

környezetvédelmi célokat szolgáló, a tervezéstől egészen a hulladékgazdálkodásig terjedő követelmények megállapítása.

A javaslat három fő szempontra összpontosít: a járművek típusjóváhagyására vonatkozó körkörösségi követelményekre, az elhasználódott járművek kezelésére és a használt járművek exportjára.

2022. november 30-án mutatta be az Európai Bizottság a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló rendelettervezetét, amelynek célja e területen az eltérő nemzeti intézkedések egységesítése, valamint a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatás csökkentése. A javaslat egyszerre kíván hozzájárulni az alapanyagok gazdaságos helyettesítéséhez, a másodlagos nyersanyagpiac létrejöttéhez, amit a csomagolóanyagok (újra)hasznosíthatóságának biztosításával és a hulladék visszagyűjtésével lehet elérni. A szabályozás emellett csökkenteni kívánja a csomagolóanyagok használatát, amivel az uniós jogalkotó érdemben hozzá kíván járulni a körforgásos gazdaságra való átállás felgyorsításához.

Az anyagforgalmi ciklus zárása (europarl.europa.eu)

 

Kiemelt célja az Európai Uniónak az is, hogy biztosítsa a textil- és élelmiszer-ágazat környezeti fenntarthatóságát. E célt szolgálja a fenntartható és körforgásos textiltermékekre vonatkozó uniós stratégia elfogadása. A stratégia fő céljai közé tartozik, hogy csökkenjenek a kedvezőtlen környezeti hatások, s elősegítsék a körforgásos gazdaságra történő átmenetet a hulladékhierarchia jobb érvényesítése, a hulladékképződés csökkentése, az elkülönített hulladékgyűjtés hatékonyságának fokozása, az újrahasználatra való előkészítés és

az újrafeldolgozás költséghatékonyabbá tétele, valamint a kiterjesztett gyártói felelősség szerepének megerősítése által.

Magyarországon a körforgásos gazdaságra való áttérésben az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi II. törvény elfogadása jelentett kiemelt változást. A törvény indoklása szerint annak egyik fontos feladata az Európai Unió körforgásos gazdasági irányelvcsomagjának átültetése: „[Az] Európai Unió álláspontja szerint az Unió gazdasága jelentős mennyiségű potenciális másodnyersanyagtól esik el, amelyek a különböző hulladékáramokban találhatók. Minderre figyelemmel az Európai Unió úgy ítélte meg, hogy szükség van a hulladékgazdálkodással kapcsolatos uniós jogszabályok módosítására, és uniós szinten olyan egységes rendszer kialakítására, amely biztosítja a hulladékban rejlő másodnyersanyagok kiaknázását és felhasználását.”

A cél az elkülönített hulladékgyűjtés hatékonyságának fokozása (Pixabay)

 

Megjelenik a körforgásos gazdaságra való törekvés a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény preambulumában is: a jogszabályt az Országgyűlés „a használt termékek újrahasználatát, a fogyasztási láncban szereplő

anyagok termelési-fogyasztási körforgásban tartását, valamint a hulladék minél nagyobb arányú anyagában történő hasznosítását”

is szem előtt tartva alkotta meg. A 2021. évi II. törvény hozza létre a hulladékgazdálkodási koncessziós rendszert, s tartalmazza a hulladékgazdálkodás állami irányítására vonatkozó rendelkezéseket. Az új modellben az állam a koncesszor kijelölése révén szervezi meg a körforgásos gazdasággal összefüggő feladatokat, míg a valós végrehajtás a koncesszort terheli.

A zöldátmenet középpontjában az energia- és klímaátmenet mellett a körforgásos gazdaság áll. Az utóbbi területen a célok elérésének főbb sarokkövei a folyamatos fejlesztés, az alkalmazkodási kapacitások növelése, valamint a fenntartható víz- és energiagazdálkodás elősegítése.

 

A cikk a PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet GENEZIS Kiválósági Diákműhelyével együttműködésben készült.