A kilencszáznégy méter magasságban épült Scudellate hegyvidéki lakói fáradságos munkával igyekeztek szűkös mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozni, ám emellett hosszú évszázadokon át inkább a szomszédos lombardiai falun, Erbonnén keresztül csempészetből éltek. Ottjártamkor a helyiek bőségesen elláttak a csempészek és a mindkét oldali vámosok közti csatározásokról szóló legendás történetekkel. Hosszú időn át a határ amúgy is vitatott volt, végső rendezésre csak a XVIII. században került sor a milánói hercegség és a svájci szövetség között.

Fölfelé haladva a kanyargós úton, a Muggio folyócska mentén erdő borította hegyek és völgyek, helyenként tisztások, néhol elhagyottnak tűnő épületek kísérik az utazót. Ám egyszer csak véget ér az út, s megérkeztünk a ma alig húsz lakosú Scudellate faluba. Hajdan többen éltek itt: 1801-ben a falunak százötvenkét lakosa volt, 1920-ban kétszáztizenhárom főt is számláltak a svájci Historisch-Biographisches Lexikon adatai szerint. A mostani lakosságszám hosszú hanyatlás végpontját jelzi: elvándorlás, elöregedés – és talán a falu kihalása…

Osteria Manciana – a vendéglő sok évtizedes múltra tekint vissza

 

Azonban mégis volt valaki, aki nem akart beletörődni a látszólagos sorsszerűségbe: Oscar Piffaretti, az utolsó helyi vendéglős házaspár fia. Szembesülnie kellett azzal, hogy szülei nem tudják tovább működtetni a nagyszülők által alapított Osteria Mancianát.

Megértette, hiába a hagyományos ticinói konyha, hiába jók a környékbeli borok, a falu csak akkor tud talpon maradni, akkor van remény újjáélesztésére, ha ott tudja tartani a vendéget, ha a látogató étkezés után nem kerekedik föl, hanem ott éjszakázik, akár több napot is eltölt a szépséges vidéken.

Így született meg az albergo diffuso, a szétszórt szálloda ötlete (tegyük hozzá, a példa nem egyedülálló, már a múlt század nyolcvanas éveiben sikerrel vezették be olasz földön, Friuli–Venezia–Giulia tartományban), melynek lényege a meglévő, jórészt üresen álló épületek felhasználása szálláshelyek kialakítására.

A házak között akad építészetében, kialakításában, berendezésében magas igényeket kiszolgáló éppúgy, mint ifjúsági szállás. Oscar Piffaretti kollégájával, Claudio Zaninivel együtt alapítványt szervezett a Muggio-völgy kulturális örökségének megőrzésére. Harmadikként a Schweizer Berghilfe, a svájci hegyvidék fenntartható fejlesztését segélyező közérdekű alapítvány képviseletében annak helyi felelőse, Aurelio Casanova csatlakozott a projekthez. Noha a Berghilfe évente több mint harmincmillió svájci frankot folyósít magánadományokból öt-hatszáz projekt támogatására – melyek között számos műemléki vagy településképi szempontból fontos helyreállítás is szerepel –, még az alapítványt is meglepte, hogy egy egész falu megmentésében való részvételre kérték fel. Végül pozitív döntést hoztak, a Berghilfe kulcsszerepet vállalt a finanszírozásban. S azt remélik, hogy a projekt hosszabb távon üzletileg is sikeres lesz.  

Scudellate a környező hegyekre tekint

 

Hivatalosan a scudellatei albergo diffuso 2021. június 22-én nyílt meg – az Osteria Manciana felújítva immár nemcsak vendéglő, hanem egyúttal betölti a recepció szerepét is, és néhány szobát is kínál. A hajdani falusi iskolában négy többágyas szobát alakítottak ki, nem messze pedig egy magasabb igényeket kielégítő Bed & Breakfast várja a vendégeket. A szétszórt szálloda egyelőre mintegy harminc férőhelyet kínál, amelyet körülbelül ötvenre akarnak fölemelni.

Scudellatéban ugyan nincsenek látványos egyedi műemlékek, viszont az egész falu szerepel a védett svájci településképek jegyzékében. Éppen a falukép egységessége, a hagyományos építőanyagok, építési technikák használata teszi vonzóvá.

A szűk utcákban különlegesek a bájos hegyvidéki házak, épületrészek, a terméskő támfalak. A magával ragadó tájból kiemelkedik a Monte Generoso, a fogaskerekű vasúttal is elérhető ezerhétszáz méter magas hegytető, Svájc egyik legszebb alpesi panorámájával, a neves ticinói építész, Mario Botta tervezte, virágkelyhet mintázó vendéglőjével, a Fiore di Pietrával (Kővirág).

Egyetlen különleges történelmi épület mégis látható Scudellatéban, igaz, már túl a falun: a Roccolo di Scudellate, az eredetileg énekesmadarak befogására szolgáló torony.

Szerencsére ezt a mai szemmel barbár szokást, amely valaha a helyi lakosok egyik megélhetési forrása volt, a természetvédelmi törvények már rég tiltják, viszont érdemes a környező erdőkbe kirándulni és a madarak énekét hallgatni.

Bőven akad az építészet iránt fogékony látogatónak Scudellate környékén látnivaló. A már említett Mario Botta henger alakú egyetemi épülete Mendrisióban, vagy Riva San Vitale, amely antik és modern műemlékkel is büszkélkedhet: egyfelől az V. századi, oktogonális Szent János-keresztelőkápolna, másfelől a Ruchat­-Roncati, Trümpy és Galfetti építésztrió tervei nyomán született, teraszosan lépcsőzött és ily módon külső téri tanítást is lehetővé tevő iskolaközpont. Személyes kedvencem a Luigi Snozzi által hűvös eleganciával helyreállított egykori kolostor Monte Carasso község központjában.

Nyitókép: Scudellate látképe
Fotók: Adrian Michael/Wikimédia Commons