Adódott ugyanis a Magyar Művészeti Akadémiának egy pályázata, az Építész úgy gondolta, meg kellene próbálni, megtalálta a Régészt, ő is úgy gondolta, elkészítette a kutatási programot, és másfél hónap alatt megszerezte az engedélyeket az Ásatási Bizottságtól, a környezetvédelmi és az örökségvédelmi hatóságtól. Kiváló csapat verbuválódott lelkes egyetemistákból, obsitos régészekből és önkéntesekből a nagy feladatra, a töttöskáli Árpád-kori romtemplom feltárására, amely

célul tűzte ki a templombelső régészeti értelmezését, az eredeti padlószint meghatározását, a kegyúri karzat pilléreinek pontos megjelölését, a szentély feltárását.

Az akció nagy lendülettel indult. Több köbméter követ és feltöltést hordtak ki, majd előkerültek a spaklik, az ecsetek, megkezdődött a munka, és jöttek az eredmények. A padlószint, pontosabban a padlószintek megtalálása, a szentély két lépcsőfokkal magasabban volt, kirajzolódott a kegyúri karzat pilléreinek pontos helye is. De adódott egy dilemma: a két feltárt falszakasz. Vajon azok egy korábbi templom maradványai, vagy a szentély és a kegyúri karzat lépcsőjének alapjai?

Egyetemisták, önkéntesek dolgoztak a töttöskáli templom romjainál

 

Szóval ott voltak ketten a gyönyörű napsütésben, a Régész még mindig nézte a leleteket, volt egy kis feszültség a levegőben, mint amikor a videóbíró vizsgálódik, hogy akkor les volt-e vagy nem. És akkor a Régész megbizonyosodván, hogy nem volt itt korábbi templom, mintha bólintott volna egyet, ami azt jelentette, hogy a feltáró tábor feladatát teljesítette, a templom belső része régészetileg átvilágítva, a helyreállítás megkezdésének nincs akadálya.
 

A töttöskáli romtemplom szoborként áll a Balaton felvidéki tájban

 

Az Építész egy pillanatra becsukta a szemét, és elindult egy film, digitális animációs, a falak kezdtek emelkedni, nem nagyon, meg nem mindenhol, főleg a szentélynél, a déli oldalon maradtak a derékig érő falak,a templom nyitott kapcsolata a környezetével.

Majd mintha tucatnyi kőrestaurátor dolgozott volna láthatatlanul, a falak kiegészítve, bazaltszínű fugázással a rom szoborrá változott.

Szinte fekete Henry Moore-szoborrá, itt Töttöskálán. Utána jött még a kubatúra érzékeltetése grafitszürke hálós acélszerkezettel.

És a látomásnak még nincs vége. Emberek gyülekeznek a templom körül. Minden ünnepélyes. Megérkezik a Püspök Úr, aki a Plébános Úr kíséretében meghitt keretek között fölszenteli a templomot, így az alkalmassá válik különleges eseményekkor szertartások bemutatására.

Aztán egy villanás és már a Bortúra vidám társasága érkezik, hogy lezárják az aznapi nagy kalandot.

Újabb kép, újabb hang. Hangos tülköléssel közelít az autós konvoj. Az első, virágokkal gyönyörűen földíszítve. Megáll a templom előtt, s kiszáll a menyasszony és a vőlegény. Igen, esküvő. Már várták őket. Sokan. Nem mindenki fér be a templomba. De ez itt nem probléma. A déli oldal alacsony fala nem rekeszti ki a kívülállókat. A ceremónia után meg jöhet a vigasság. Ott helyben.

Majd elcsöndesedik minden, a fények kihunynak, a kép elsötétül, hogy aztán újra előjöjjön a valóság. Da Capo al coda – ismétlés a darab elejétől a coda jelzésig. Gyönyörű a szeptember délutáni napsütés, tiszta égbolt, éles színek és sűrű csönd…

Régész: Győrffy-Villám Zsombor, a feltárás vezetője, Építész: Nagy Gábor, a helyreállítás tervezője, Csapat: öt régész egyetemi hallgató, két régész felügyelő, három önkéntes Táborvezető: Kovács Géza Támogató: Magyar Művészeti Akadémia

 

Nyitókép: Árpád-kori romtemplom a Káli-medencében 
Fotók: Kovács Géza