Száz esztendeje Vargha (György) Damján (1873–1956) ciszterci szerzetes elméjében fogant meg a pécsi Erzsébet Tudományegyetem katolikus bölcsész-, jogász- és orvostanhallgatói számára létrehozandó Pécsi Egyetemi Szent Mór Kollégiumnak (Maurinum) és kápolnájának terve. Az 1923-tól Pécsett működő (kezdetben pozsonyi) Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem vezetőségének és az egyetemet befogadó városnak nemcsak az oktatási és klinikai épületekről, hanem az egyetemi hallgatók kollégiumi elhelyezéséről is gondoskodnia kellett.

A hiány enyhítésére az 1925-ben az egyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karára kinevezett szerzetes pap, Vargha Damján középiskolai és egyetemi tanár, irodalomtörténész, dékán, Rector Magnificus (1941–1942), diákjólétiszervező, a budapesti Adalbertinum-Menza (1923) megalapítója vállalkozott.

Az egy híján két évtizedig regnáló igazgató az angliai college-ok, az Eötvös Collegium, valamint a Szent Imre-kollégium mintájára alakította ki az intézmény koncepcióját.

Kezdetben száz hallgató elhelyezését, torna- és sporthelyiségek, zene-, társalgó-, olvasó- és rádiószoba, könyvtár, dolgozószobák, katolikus ifjúsági egyletek tanácskozóhelyiségeit és menza kialakítását magában foglaló terv kiemelkedő eleme a házi kápolna létesítése volt.

Egykorú képeslap fotói őrzik, milyen volt a Szent Mór kollégium Pécsett
Képforrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti gyűjteménye

 

Fábián Gáspár (1885–1953) budapesti és Pilch Andor (1877–1936) pécsi építész nyerte el a tervpályázatot, a kivitelezés 1928 áprilisában kezdődött. A siklósi márvány kőburkolattal díszített neoromán épület stílusában igazodott az 1927-ben szintén Fábián tervei alapján épülő pécsi Pius-templomhoz. Az épület, a tervező visszaemlékezése szerint, névadója, Szent Mór (1000–1070 körül) életének korszakára reflektált. A kápolnáról, a berendezés és felszerelés változásairól a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltárában őrzött dokumentumok, fényképfelvételek, korabeli újságcikkek adnak képet.

Nyugatolt szentély

A kápolna az első emelet nyugati traktusában, az igazgatói és a kollégiumban szolgálatot tevő, klauzúrában élő apácák számára kialakított lakások mellett helyezkedett el, a sekrestyébe mindkét lakrészből közvetlen átjárást biztosítva. Az első emeleti alaprajz a levéltár gyűjteményében nem maradt fenn (Fábián Gáspár, Pilch Andor vagy a főkivitelező Márovits Andor és Ludvig Károly nevéhez köthetően még felbukkanhat), de a korabeli fényképfelvételekről, s az Esztergom és Vidéke 1931. augusztus 23-i számában a kollégiumról megjelent bemutatásból ismert, hogy

az atipikus elhelyezkedésű kápolna ablakai az épület homlokzatától északra emelkedő Mecsekre nyíltak.

Nyugati tájolású szentélyét a rendelkezésre álló intézményszervezési, működési és terepadottságok miatt alakították így. Ez nem példa nélküli, hiszen – bár más megfontolásból – a pécsi ferences templom is nyugatolt. Ugyanakkor az egyetemi templomként használt Király utcai Lyceum (Urunk Színeváltozása) templom, a telek és utcarendszerhez igazodva észak–dél irányban helyezkedett el.

A Szent Mór Kollégium ma a Pécsi Tudományegyetem Rektori Hivatalának székhelye
Képforrás: A szerző felvétele

 

Kiderül a kollégium építési és beszerzési költségeit tartalmazó Zárszámadásból, hogy a kápolna díszvakolást és díszítőfestést kapott. A sekrestye előterében, a szentély mellett jobbról elhelyezett ablakokat Róth Miksa üvegfestő egyszerű kivitelű festett üvegmunkái díszítették. A felajánlásokból, alapítványokból befolyt összeg nem volt elegendő a teljes berendezés megvásárlására, így a kápolna berendezésére és felszerelésére sem, hiszen csak az építkezés végül több mint nyolcszázezer pengőbe került. Vargha Damján az első szentmisét a kollégium megnyitása előtt, 1929. augusztus 22-én tartotta, erről tanúskodik Werner Adolf zirci apáthoz írt levele, valamint a Dunántúl aznapi száma.

Baldachinselyemből miseruha

Ám a kápolna liturgikus használatához alapvető berendezési és felszerelési tárgyakra, eszközökre, textíliákra volt szükség. Az igazgató már 1929 őszétől magánlevelekben és sajtófelhívásokban magánszemélyekhez, egyházi intézményekhez és a dunántúli oltáregyletekhez folyamodott, hogy pénzadományokkal, felajánlásokkal, tárgyakkal járuljanak hozzá a kápolna felszereléséhez és berendezéséhez.

A pécsi püspökség gazdagon hímzett fehér, a veszprémi oltáregylet kézi hímzéssel díszített fekete casulát (miseruha) és kézzel horgolt csipkéjű superpelliciumot (karing) adományozott.

Terítők, oltárelők hímzéséhez az igazgatóság biztosította az alapanyagot. A szombathelyi Kégl Antalné, a Maurinumban lakó Kégl Antal bölcsészhallgató édesanyja, boromei casulát (miseruha) és selyem velumot (stóla) ajándékozott. Magánlevelében hívta fel Vargha Damján figyelmét, hogy a szombathelyi Úrinők kongregációját keresse meg, mivel a szombathelyi székesegyház új baldachinjából kimaradt selyemanyagból pótlással miseruha készülhet a Maurinum számára…

Hajdani képeslapon a kápolna oltára 
Képforrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti gyűjteménye

 

Kezdetben az oltárt a pécsi Széchenyi István egyetemi gyakorló reáliskola tanártestületétől kérték kölcsön, 1930-ban a római rendelkezés szerint előírt baldachinumot Oberbauer A(lajos) és Utódától rendelték meg. 1931-ben sikerült saját oltárt beszerezni, ezt Megyer-Meyer Antalnak, a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanárának tervei alapján készítették el, mint ahogy a gyertyatartót is, melyet a kereskedés húsvéti katalógusában (1935) is bemutatott. Hajlított bükkfaszékek, huszonöt plüssel bevont és két párnázott zsöllye imazsámoly is szerepelt a berendezés költségei között, ezeket helyi és mosonszentmiklósi (Vargha Damján születési helye) iparosok készítették el. A kiadások között szerepelt könyvállvány, misekönyv, énekes-, evangéliumos-, mise- (külön megjegyezve, hogy világi papok részére) olvasmányos és szertartáskönyvek sora. A felszerelés felsorolásában áldoztató ezüstpaténa, valamint fehér Zsolnay porcelán corpus is van. Ötszáznegyvennyolc pengőért szerezték be a pécsi Angster József és Fia gyárában készült harmóniumot, melyet később dobogó, ülőke is kiegészített.

Megyer-Meyer Antal és Vargha Damján levelezése szerint ezüst és elefántcsont, vagy aranyozással díszített ezüst cibórium beszerzését tűzték ki célul, turibulumot (füstölő), naviculát (tömjéntartó) és szenteltvíztartó medencét, polifon csengőt, korai román stílusban kidolgozott örökmécsest szereztek be. A kápolnában elhelyezett gyertyatartók száma (négy–hat) a miséző rangjától függött. Krisztus-szobor is látható a kápolna 1930-as fényképén – utóbb ugyanott Szűz Mária-szobrot helyeztek el –, mely később Vargha Damján igazgató dolgozószobájában bukkant fel, és sokak számára ismerős lehet Zsolnay Vilmos Mauzóleumának oltároromdíszéről. A szobor talapzata kétséget kizáróan ma a Lyceum templomban szolgál.

Fennállásának tizedik évfordulóját 1939-ben ünnepelte a kollégium, a diákok a szentmisét az intézeti kápolnában hallgatták, az előrészben hetvenöt növendék számára voltak padok, hátul imazsámolyokat és székeket helyeztek el. A padokat szintén Megyer-Meyer Antalt tervezte.

Vargha Damján instrukciói nyomán új, többségükben Árpád-házi magyar szentek képmását ábrázoló üvegablakok Stefán Henrik tervei alapján Johan Hugó budapesti műhelyében készültek.

1941-ben szintén Megyer-Meyer Antal tervei nyomán adományból elkészült az elefántcsont berakással díszített monstrancia (szentségmutató) is, így a kápolna berendezése és felszerelése teljesnek volt mondható.

Végjáték

A Szent Mór Kollégium 1944. november 29-től 1946. július 1-jéig orosz és bolgár katonaság fennhatósága alatt állt. Az igazgatónak saját lakása helyett az első emelet keleti szárnyán lévő prefektusi lakást engedték át, ahol az egyik szobát a visszaemlékezések szerint az egyházi hatóság hivatalos engedélyével kápolnává alakították.

Az egykori kápolna festett üvegablaka ma a Szent István-templomban szolgál
Képforrás: A szerző felvétele

 
Az utolsó nagy rekonstrukcióra, a kápolna restaurálására, festésére, a világítás modernizálására tizenegy imapad vásárlására 1948-ban, már Vargha Damján nyugdíjazása után, Erdélyi Guidó és Ágoston Julián ciszterci szerzetesek regnálása idején került sor. Ekkortájt alattomos támadás érte a keresztény szellemben működő intézményt, a kápolna bejáratát egy éjszaka meggyalázták. Az események következtében 1949 februárjában a ciszterciek kivonultak az épületből. Áprilisban az épületet Állami Főiskolai Kollégiummá alakították (a későbbi Balassa János Kollégium), a kápolna elveszítette funkcióját. 1950-ben, a kisajátítás után a homlokzatról levésték a Zsolnay Gyár által készített feliratot, és lefűrészelték a homlokzatot díszítő kereszteket (1994-ben a padláson még fellelhetők voltak). Tizenegy kollégistát szállásoltak el 1950-ben a hajdani kápolnatérben, amelyet 1957-re négy lakószobává alakítottak át.

A kápolnaablakok 1961-ig, romjaikban az épület padlásán hevertek, amikor Pohly János, a Szent István-templom hitoktatója templomába vitette, megjavíttatta, és 1977-ben beépíttette, mai napig láthatón megőrizve azokat az utókor számára.

Vargha Damján és a Maurinum tiszteletére 1991-ben a kollégiumépületen, amely 2008-as bezárásáig még (újból) viselhette eredeti nevét, emléktáblát avattak, de a kápolnára már nem utalt semmi. Ifjabb Kistelegdi István DLA építész tervei nyomán a Pécsi Tudományegyetem történeti (nem műemléki védettségű) Szent Mór Kollégiumának (Maurinum) építészeti rekonstrukciója (2008–2010) során a hajdanvolt kápolna és sekrestye helyére irodákat terveztek…

 

Nyitókép: A Pécsi Egyetemi Szent Mór Kollégiumnak (Maurinum) megépülésekor, 1929-ben 
Képforrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti gyűjteménye