A székesfehérvári születésű Fábián Gáspár (1885–1953) nevéhez majd félszáz templom, számos iskola, kórház, plébánia, kulturális középület tervezése, építészeti-szakírói, szerkesztői, közírói munka fűződik. Isten kőmívese! – így nevezte egyik kortársa, s ő büszkén viselte is ezt az epitheton ornanst, ahogyan erről is írt önéletrajzi munkájában: „Ez akarok lenni, erre segítsen az Isten mindig. Életemben, halálomban… legnagyobb kitüntetés, hogy az Úr megengedte, hogy kőmívese legyek, hogy hajlékot emelhessek szentséges nevének.” Mert Fábián Gáspár életét áthatotta a megtörhetetlen istenhit, amely végigkísérte magánéletét és szakmai munkáját is. Egyházi és állami megrendeléseihez hozzásegítette megbízható, erkölcsileg kikezdhetetlen jelleme, folyamatos jelenléte a katolikus egyház életében, ezáltal a két világháború közötti korszak több fontos egyházi, világi döntéshozójához szinte bensőséges kapcsolat fűzte, de a legfontosabb mégis az volt, hogy mérnöki, tervezői képességeit, munkáit elismerték, elfogadták.

Erős istenhite nem késői megtérés eredménye volt, mindent a gyermekkorából hozott. Rajztehetségét, műszaki képességeit édesapjától örökölte,
s rajongásig szeretett édesanyja – akinek egyik ősét, Hegyi Istvánt, a csallóközi Hegy község földesuraként, Mátyás királyunk homo regiusai között tudta a család – volt az, aki fegyelemre, munkára és annak betartására ösztönözte. Mindez jó erkölcs és hit nélkül nem elérhető.

A Műegyetemen tanárai között voltak a korszak nagyjai, Czigler Győző, Hültl Dezső, Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Petz Samu, Nagy Virgil.

Második diplomaként közgazdasági mérnöki oklevelet, sőt 1920-ban építészként doktorátust is szerzett. Már diákévei alatt kapott megbízásokat, Aigner József, Kauser József mellett segédkezett, majd első sikereként egy falusi templom tervével állami ösztöndíjat nyert el. Könnyen és megszállottan dolgozott, pihenést, szórakozást soha nem ismert, minden percét beosztotta, világi hívságok nem vonzották. Ha nem tervezett vagy tanult, akkor festett, akvarelljeit 1908-ban a Műcsarnok tárlatán állították ki.

Balatonfüred vörös homokkőből emelt temploma
Képforrás: Wikimédia Commons

 
Diplomázása után egymást követték a megrendelések, győztes pályázatok, ösztöndíjak. Ám az első világháború megszakította a fölfelé ívelő pályát, mire túlélve a frontot, a tífuszt, hazakerült, minden összeomlani látszott. Ekkortájt újságírásba fogott, közgazdasági rovatvezető lett a Vass József által szerkesztett Új lapnál. A kereszténypárti politikus nemcsak főnöke, hanem mentora, közeli bizalmasa lett, aki a pavilon rendszerű Mester utcai főgimnázium építésével bízta meg, majd 1922-től népjóléti miniszterként nagyszabású kórházépítési feladatokat adott Fábiánnak, aki a Madarász utcai csecsemőkórházat, az angyalföldi elmegyógyintézetet, a nyíregyházi, kisvárdai, szekszárdi közkórházakat tervezhette. Vass József bizalma töretlen volt, felkérte Fábián Gáspárt a minisztérium felügyelete alatt zajló építkezések költségvetésének ellenőrzésére is. Az ő révén jelentős megtakarításokat ért el a tárca.
 

A Szent Kereszt-plébánitemplom az Üllői út és az Ecseri út találkozásánál
Képforrás: Wikimédia Commons

 
Támogatója volt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is. A Horthy-korszak hivatalos építészeti divatja az új historizmus volt, amelybe belesimult Fábián neobarokk, neogótikus vonzalma. Klebelsberg biztosra vehette, hogy az általa tervezett oktatási intézmények mindenben megfelelnek a korszellemnek, az iskolák igényeinek, s nem lépik túl a költségvetési lehetőségeket sem. A katolikus egyháznak, a szerzetesrendeknek készült épülettervek sem tértek el ettől az iránytól, így a megrendelői kívánalom és építészeti hitvallása szimbiózist alkotott műveiben. Egyik jeles alkotása is szerzetesrendi iskola, a Szent Margit Gimnázium, amelyet az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek megbízásából 1930-ban tervezett. A Villányi úti neobarokk épület hosszú, középső traktusához a két végén egy-egy rövidebb szárny csatlakozik, mely előre és hátra is kinyúlik, a barokk oromzat mögött karcsú kupolával.

Bár a Bauhaustól, a modernizmustól, a korszak valamennyi friss szellemű építészeti stílusától Fábián Gáspár szigorúan távol tartotta magát, a felhasznált építőanyagok tekintetében azonban gyakorta újító volt, erre a költségmegtakarítások kényszere is rávitte.

Így lett barna homokkő borítású többek között az Ecseri úti vasbeton pilléres szerkezetű, neoromán Szent Kereszt-plébániatemplom, a Szondi utcai, az angliai gótikát idéző, Tudor-íves Szent Család-plébániatemplom homlokzata. Ő használta először az Üröm–Pilisborosjenő környékén bányászott követ, amely jó minősége mellett olcsónak számított. Ezeknél a terveknél is élt különleges műszaki megoldással, a vasbeton boltozatokat Heraklit-lemezekkel burkolta, amelyek megakadályozták a hang visszaverődését, ily módon jó akusztikát biztosítva. A badacsonytomaji Szent Imre-templom 1929–1930-ban Fábián javaslatára helyi bazaltból épült, a Balatonfüred egyik jelképének számító két homlokzattornyos – ahogy a helyiek emlegetik – Krisztus Király-vöröstemplom vörös homokkő anyaga miatt máig állja az idő próbáját. Kiemelkedő templomterve a székesfehérvári, hatalmas vasbeton kupolás Prohászka Ottokár-emléktemplom, amelynek sajnos pénzszűke miatt nem épülhetett meg a harangtornya.

Az angol gótikát idézi a Szent Család-templom Budapest, Terézvárosban
Képforrás: Wikimédia Commons

 
Fábián Gáspár nagy hangsúlyt fektetett a részletekre, belső kialakításokra, az oltárokra, a méretezés és a díszítés érdekében előfordult, hogy elhanyagolta a költségszempontokat. Az egyházi megrendeléseknél a teljes fedezet ritkán állt rendelkezésre, viszont munkát anyagi okból sohasem mondott vissza, inkább lemondott saját díjazásáról. Nevéhez mintegy száz épület fűződik, de ő nem elégedett meg a tervezéssel, írt szakfolyóiratokba, sőt 1921–1932-ben főszerkesztője és kiadója volt az Építő Ipar–Építő Művészet című folyóiratnak. 1936-ban megírta a Nagy magyar építőművészek című munkáját. Példaképként említette Benvenuto Cellinit, aki úgy vélte, „ki valamely derekas munkát végzett és már negyven éven túl van, kötelessége életének folyását elbeszélni”. És Fábián Gáspár megfogadta az intelmet, amikor önéletírásában így fogalmazott: „…nem hiú dicsekvés, alkotásaink fitogtatása, életünk sikereinek hirdetése a célja e műveknek, hanem nehéz kötelesség, áldozat, melyet hiába, meg kell hozni minden alkotónak.”

Az önmaga diktálta megfeszített munkatempó, az örökös cselekvési kényszer azonban túl soknak bizonyulhatott a szervezetének, 1936 nyarán agyvérzést kapott, ugyan meggyógyult, de tervezéssel többet már nem foglalkozott, viszont emlékiratai újabb részleteit még kéziratban az utókorra hagyta. Történeti stílusokat idéző építészetét alkotásai őrzik, szellemét az írásos dokumentumok, emlékét szobra, melyet egyik gyermeke állíttatott a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom kertjében sírja fölé, és Zamárdiban az utca, melyet 2023-ban, halálának hetvenedik évfordulóján róla neveztek el.

 

Nyitókép: A Szent Margit Gimnázium a Szent Imre herceg útján (ma Villányi út), 1935
Képforrás: Fortepan/Hegedűs Judit