És maguk is hogyan változtak – nemegyszer lakóik életével, a történelem nyugalmas vagy viharos esztendeivel együtt – az idők során? Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódtak meg 2011-ben, amikor a KÉK – Kortárs Építészeti Központ és az OSA Archívum útjára indította a Budapest100 programot, az akkor százéves házak ünnepét, amikor a Kulturális Örökség Napjaihoz hasonlóan, csak szűkebb, meghatározott épületkört érintve megnyíltak a kapuk,

az ott lakók vendégként fogadták az érdeklődőket, önkéntesként, legtöbbször lelkes lokálpatriótaként meséltek a házról, építészetéről, históriájáról, fénykorról és nemegyszer pusztulásról, régmúlt időről és jelenről.

Sok helyen nemcsak a kapuk tárultak ki, hanem a régi és az új lakók vendégszeretete is, akik hajdani fényképeket húztak elő, netán régi tervrajzokat, történeteket, anekdotákat mondtak el, milyen is volt az élet annak idején, miről meséltek szüleik, nagyszüleik.

Emléktábla az Ugocsa utcai ház falán 
Fotó: Szerdahelyi Csongor

 
Kezdetben a részvétel feltétele a száz év volt, tehát az 1910-es évek elején épült házak mutathatták meg magukat. Ám, ahogy haladt előre az idő, és egyre nagyobb volt az érdeklődés, a szervezők úgy vélték, érdemes valamiféle tematikát adni a hétvégi ünnepnek.

Így kerültek középpontba a Körút bérpalotái, azután a Duna-parton épültek, a Bauhaus remekei, a tereket övező házak.

Volt esztendő, amikor Újratervezés címmel az első és a második világháború utáni időszak, pontosítva 1921–1930, illetve 1945–1957 építészete határozta meg a Budapest100 eseményeit, máskor a Várnegyed Polgárvárosába látogathattak a program kedvelői, megint máskor a százból ötven lett és az 1970-es években épült sokak által kedvelt, mások által megvetett, de legalábbis fanyalgással kezelt házak fogadták a vendégeket. A tavalyi év a zöldellő parkoké, kerteké, udvaroké lett a klímaváltozás, a biodiverzitás jegyében.
 

Vezetett sétán ismerkedhetnek az érdeklődők a Blaha Lujza térrel és a Corvin-palota épületével
Fotó: Heltai Ákos

 
Hogy azután idén az esemény ötletgazdái visszatérjenek a százhoz, s annak a tíz esztendőnek az épületei kerüljenek sorra, amelyek valahogy mindig kimaradtak: az 1916 és 1926 között épültek. Ahogy a szervezők fogalmaznak: „Az idei témaválasztással arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy milyen értékeket hordoznak a ma 100 éves épületek a város múltjából és mit jelentenek a mai városi életben. A százéves házak azonban nem csupán építészeti értékek: történetek hordozói. Generációk életének lenyomatai, közösségek emlékezete, a város változásainak tanúi.”

Május második hétvégéjén, e hét szombaton és vasárnap a fenti gondolat jegyében negyven fővárosi lakóház, belvárosi sokemeletes bérház, villanegyedek kisebb épülete, megújult áruház, közintézmény nyílik meg, s beszéli el történetét.

Akad köztük igazán jó karban tartott, felújított, új funkciót nyert és olyan is, amelyik még vár jobb sorsára. És lesznek vezetett séták, házi kiállítások is, köztük a BKV Akácfai utca székházában, a Blaha Lujza téren, különös tekintettel a megújult Corvinra, a Közraktár utcai River Park irodaházban, az Attila úton a Bethlen-udvarban, Pasaréten és a Kelenhegyi úton, a Ferencvárosban és Újlipótvárosban, Óbudán meg a Budafoki Városházán és az Építészpadláson az Építészek házában az Ötpacsirta utcában, Baumhorn Lipótnak, többek között a Páva utcai zsinagóga tervezőjének művészetét kiállítás idézi föl a Holokauszt Emlékközpontban, a Budapest100 születéséről az Arany János utcai Goldberger-házban, a Blinken OSA Archívum épültében tartanak kerekasztal-beszélgetést.

 

Nyitókép: Merkur és Jupiter domborműve, a kapu fölött (utalva a tulajdonos Ganz-gyárra) fogaskerék, a nyílások fölött villám is díszíti az Ugocsa és a Hertelendy utcára néző bérházat 
Fotó: Szerdahelyi Csongor