A magyar műemlékvédelem több ízben is retrospektív kiállítással ünnepelte az intézményrendszer alapításának évfordulóját. Kiemelkedő volt 1972-ben a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett centenáriumi tárlat, ugyanakkor tartotta Budapesten III. Nemzetközi Kongresszusát az ICOMOS, s akkor adták át az Országos Műemléki Felügyelőség új székházát a budavári Táncsics Mihály utcában. Most, fél évszázad elteltével a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ a Pesti Vigadóban rendez időszaki kiállítást a Magyar Műemlékek Ideiglenes Bizottsága létrehozásának immár százötvenedik évfordulója alkalmából.
A szeptember 14-től látogatható tárlatra elsősorban a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kezelésében lévő műemléki gyűjteményekből válogattunk, hiszen az itt őrzött rajzok, akvarellek, fotók, könyvek, iratok a legpontosabb lenyomatát adják műemlékvédelmünk történetének. A látogatók az eredeti dokumentumok mellett nyomtatott és digitális másolatokat is megtekinthetnek – az audiovizuális eszközöknek köszönhetően helyenként vetítés, „mozgó plakátok” formájában –, az intézménytörténetet és a műemléki védelem történetét pedig idővonalon mutatjuk be. Az anyag az épület két szintjén látható, a földszinti kiállítótérben egy központi installáció köré rendeződik, amely szimbolikus módon jeleníti meg hazánk műemlékállományát.
Némi magyarázatra szorul a címben jelölt másfél évszázad, mivel a bizottság alapítása előtti évtizedekre is kitérünk, így a bemutatott anyag valójában százötven évnél is hosszabb időszakot ölel fel. Ráadásul az 1872 előtti események áttekintése nem csak a történeti hitelesség kedvéért szükséges, ugyanis az előzmények máig érvényes üzeneteket hordoznak.
A műemlékek védelmében az intézmény létrehozását megelőző időszaktól fogva kulcsszerepet játszott a civil kezdeményezés, az alulról szerveződő összefogás.
Ez teremtette meg azokat a fórumokat, amelyeken keresztül a XIX. századi értelmiség hozzáláthatott az épített örökség megóvásának megszervezéséhez, és a későbbi idők is bizonyították: a műemlékvédelem ügyének előrevitele érdekében kulcsfontosságú, hogy a társadalmat érdekeltté tegyük, közelebb hozzuk a műemlékekhez. Kiállításunkban tíz fő téma köré rendeződik az elmúlt másfél évszázad története. A társadalom és a műemlékvédelem összefüggéseiről, a civil kezdeményezések mellett a műemlékügy népszerűsítéséről, valamint történeti példákon keresztül politikai kapcsolódásáról is szól.
Ugyancsak nagy hangsúlyt fordítottunk a műemlékek helyreállítása során érvényesülő elvek bemutatására. A műemlékvédelem történetét két fő szemlélet jellemzi: az egyik a hitelességre, a különböző korokból megmaradt részletek egymás melletti megjelenítésére, töredékesen fennmaradt emlékek konzerválására, a másik a teljességre, a feltételezett eredeti állapot rekonstruálására törekszik. E két szemléletet olyan épületek eredeti dokumentumain keresztül ismerhetik meg a kiállításon a látogatók, mint a pécsi székesegyház, az esztergomi palotakápolna, a szombathelyi Iseum vagy a visegrádi királyi palota. A bevezetőben egyfajta fogalommagyarázattal tisztázzuk a két irányzat kulcsszavainak értelmezését. Több terminus, így a restaurálás is gyökeres átalakuláson ment át az évtizedek során. Hiszen amikor Georg Gottfried Dehio 1905-ben a Konzerválni és nem restaurálni elvet hangsúlyozta, akkor épp a historizáló rekonstrukciók ellen emelt szót. Egy épület restaurálása nem azt jelenti, hogy karbantartjuk, kijavítjuk vagy rekonstruáljuk, hanem azt, hogy visszaállítjuk a teljesség olyan állapotába, amely jóllehet nem is létezett egy adott időben – írta. Napjainkban azonban éppen fordítva értjük: a restaurátori munka szakszerű karbantartást, konzervátori hozzáállást, a sérülések kijavítását jelenti.
Fontosnak tartottuk, hogy a műemlékvédelem szemléletbeli változásait egy-egy emléken is érzékeltessük, végigkísérve azok másfél évszázados történetét. A visegrádi Salamon-toronyra, valamint a pannonhalmi bencés főapátságra és a templomra esett a választásunk. Két, minden tekintetben eltérő épületről, egy romról, illetve a magyarországi bencések állandó használatban lévő főtemplomáról van szó, amelyek restaurálási és helyreállítási tervei, felújításai, átépítései jól megvilágítják az éppen érvényesülő elvek sajátosságait.
A tíz téma között a műemlékek dokumentálása is helyet kapott, ennek jelentősége aligha szorul magyarázatra, hisz a bemutatott anyag önmagáért beszél. A műemlékvédelem egyik legfontosabb tevékenységéről van szó; az épületek folyamatos pusztulása, valamint helyreállításaik miatt újra és újra szükség van az aktuális állapot rögzítésére. A válogatott anyagon keresztül az is nyomon követhető, hogy az idő előrehaladtával miként változtak e tevékenység technikai eszközei, a sajtpapírra rajzolt ceruzavázlatoktól a fotogrammetriai felmérésekig.
Nem kevésbé fontos sajátossága a műemlékvédelemnek a különböző szakágak nélkülözhetetlen összefogása. Az épített örökség megóvására művészettörténészek, régészek, építészek, restaurátorok, statikusok, táj- és kertépítészek, geodéták és sok más szakember közös munkája következtében nyílik lehetőség. Ennek az együttműködésnek a bemutatására alkalmasnak bizonyult a tari római katolikus templom felújítása (1979–1983). A kiállításon e folyamat teljes egészében végigkövethető a forrás- és falkutatástól kezdve, a kertrendezésen át, egészen a templomba tervezett kiállítás megvalósításáig.
Időszaki kiállításunk elsősorban ünnepi rendezvény – az 1872-ben alapított intézményes műemlékvédelem ünnepe, amellyel a szakma mellett a társadalom minél szélesebb rétegeit szeretnénk megszólítani. Nem titkolt célunk a műemlékügy, a magyar műemlékvédelem elévülhetetlen érdemeinek, eredményeinek népszerűsítése, és hogy ráirányítsuk a figyelmet e szakterület hiánypótló fontosságára. Épített örökségünk a magyar kultúra meghatározó része. Nemzeti identitásformáló szerepe kiemelkedő. Az értékek megismeréséért és megőrzéséért a műemlékvédelem felel, hidat képezve múlt, jelen és jövő között. A műemlékekkel mindannyiunknak közvetlen kapcsolata van, szinte észrevétlenül hatnak ránk. Épp ezért fontos, hogy az idő múlásából, valamint az egyéb körülményekből fakadó változásaikat enyhítsük, pusztulásukat megakadályozzuk.
A szerzők művészettörténészek, az Évszázadok öröksége kiállítás kurátorai
Nyitókép: A székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templom romjainak ásatása, 1930-as évek. Fotó: MÉM MDK Tudományos Irattár, Lymbus, ltsz. K 1660/35
