Mi vezette a skandinavisztika felé?

Félig-meddig Óbudán nőttem fel, láttam a római kori romokat, és először ezzel a korszakkal akartam foglalkozni, de másodéves történelem szakos hallgatóként kezembe került egy izlandi saga. Nagyon érdekesnek találtam, egyszerre tűnt irodalmi és történelmi forrásnak, kíváncsi voltam, mennyi az igazságtartalma. Annyira megtetszett ez a téma, hogy ebből írtam a szakdolgozatomat a Károli Gáspár Református Egyetemen, és ebből kezdtem el készíteni a doktori disszertációmat is az ELTE-n.

Hogyan indul el az ember ebben a tudományágban?

Jó alap lehet a skandinavisztika szak, de nem árt, ha kicsit külföldön is edzi a tudását. 2013-ban ösztöndíjjal jutottam el először Izlandra. Olyannyira megtetszett az ország, hogy a következő évben azon munkálkodtam, hogy visszajussak. Ez meg is történt, újabb ösztöndíjat kaptam.

Mit tudhatunk az izlandi felsőoktatásról?

Több egyetemük is van, s nemcsak Reykjavíkban. A legnagyobb közülük az Izlandi Egyetem (Háskóli Íslands), ahol mindenféle tudományt lehet tanulni. Rengeteg külföldi diák is megfordul Izlandon.

A Viking and Medieval Nordic program nemzetközi alumni hallgatói az Izlandi Egyetem főépülete előtt (a képek Gyönki Viktória archívumából)

 

Gondolom, az izlandi nyelvet kevesen beszélik.

Valóban, hiszen bár nagyon szép, de elég nehéz nyelv. Persze nem lehetetlen megtanulni, én is megtanultam, és számosan beszélik Magyarországon is. De

az izlandiak kiválóan beszélnek angolul, még az idősebbek is, akik annak idején a dánt tanulták

az iskolában.

Sokan belekóstolhattunk az izlandi nyelv szépségeibe, amikor nemhogy megjegyezni, de kiejteni sem tudtuk annak a tűzhányónak a nevét, amely 2010-ben rettegésben tartotta Európát.

Igen, ez az Eyjafjallajökull. Valóban nem egyszerűen megjegyezhető, pláne kimondható név, de azért meg lehet vele birkózni.

Értelmes szó?

Természetesen. Jökull a gleccser, a fjalla a hegy és az eyja pedig a félsziget.

A Strokkur szökőkút típusú gejzír, éppen a kitörés előtti pillanatban

 

Nemcsak tanult, hanem dolgozott is Izlandon, fenn kellett tartania magát.

A Norvég Alap Ösztöndíja különböző okokból kicsit „megváratta magát”. Döntenem kellett: hazajövök, vagy munkát keresek és „kibekkelem”, amíg megérkezik a számlámra a pénz. Harmadik próbálkozásra egy szupermarketben sikerült hétvégi munkát szereznem, azután lehetőségem volt továbblépni, és az egyik legérdekesebb reykjavíki múzeumban helyezkedtem el. A nevét talán honfoglalás-kiállításként fordíthatnánk le (Landnámssýningin). Egy szálloda alatt található, amelynek alapozási munkái közben bukkantak rá

egy viking korból származó hosszú házra, amelyet 870 körülire datáltak.

Ez azért izgalmas, mert az írott középkori források szerint ekkor érkeztek meg az első norvég telepesek Izlandra. Itt volt szerencsém egy középkori kéziratokat bemutató időszaki kiállításon tárlatvezetőként dolgozni.

A szálloda alá épült Landnamssyningin Múzeum

 

Akkor már jól ment az izlandi…

Arra fogadtak fel, hogy külföldi turistákat vezessek angolul. Az izlandi társalgás nekem abban az időszakban ugyan már nagyon jól ment, de előadni azért nem biztos, hogy mertem volna. Annak ellenére, hogy az izlandiak nagyon kedvesek, és biztatják az embert, hogy merjen izlandiul beszélni. Agyondicsérik, aki megteszi, ami azokat, akik évek óta ott élnek, és tényleg nagyon jól beszélnek izlandiul, általában roppantul idegesíti.

Vannak-e Magyarország és Izland között történelmi kapcsolatok?

Vannak, és ezt is volt lehetőségem kutatni. Izland Dániától vált függetlenné 1944-ben és

amikor 1956-ban látták, hogy egy hozzájuk hasonló kis ország felkel egy hatalmas birodalom ellen, nagy érdeklődéssel fordultak Magyarország felé.

Talán azért, mert még nekik is friss volt a szabadság élménye. 1956. október 24-től néztem át az izlandi napilapokat, amelyek mindig az első oldalon számoltak be arról, mi történik Magyarországon, és egy éven át a Magyarországhoz köthető történések címlapon is maradtak.

Petőfi-verseket közöltek izlandi fordításban, hogy kulturálisan is közel hozzák magukhoz a magyarokat,

és Izland politikai menekültként először 56-os magyarokat fogadott be.

A Grotta világítótorony Reykjavik közelében, ahová csak apálykor lehet átjutni

 

Amikor erről hallottam, éppen magyarra tanítottam egy idősebb urat, akinek azt találtam mondani: szeretnék olyan izlandival beszélni, akinek 56-os magyar a felmenője. Mivel ez kicsiny ország, szinte mindenki mindenkit ismer, egy hét alatt elő is kerített nekem egy hölgyet, akinek az édesapja magyar.

Ötvenhat magyar költözött Izlandra,

és nagyjából a felük ott is maradt. Készült erről egy dokumentumfilm, és az 56-os magyarokkal foglalkozó nemrég megjelent tanulmánykötetbe én írhattam az izlandi fejezetet.

Többször is találkoztam a hölggyel, de az édesapjával nem – ő nem akart már az emlékeiről beszélni, és ezt tiszteletben kellett tartanom. Hulda María sajnos nem beszél magyarul, de az édesanyja gyűjtötte neki a magyarországi képeket, hogy fogalma legyen arról az országról, ahonnan az apja származik. A család erősen kötődik a hagyományokhoz, ugyanis felvették édesapjuk családnevét, a Tölgyest.

Latrjabjarg a Nyugati Fjordokban; közös kép egy lundával

 

Gondolom, volt alkalma utazgatni is.

Természetesen. Sok szép utat tettem meg, de még vannak fehér foltok. Sajnos sosem találtam vállalkozó társakat, hogy a felföldön, Izland lakatlan területein túrázzunk. Ezzel szemben nagy élmény volt egyetemi professzoraimmal sok-sok olyan helyszínt felkeresni, amelyekről szó esik a sagákban is. Eljutottam Drangey szigetére, ahol a híres, törvényen kívüli kitaszított, Grettir élt. Nagy élmény volt a Látrabjarg, ahol lundákat fotózhattam, gyakorlatilag testközelből. Többször végigjártam az Aranykörnek nevezett útvonalat, voltam a fekete tengerparton, fürödtem Reykjadalur meleg vizes forrásában, és láthattam nagyon sok vízesést is – kedvencem a Svartifoss.

A Svartifoss vízesés Izland déli részén a Vatnajokull Nemzeti Parkban

 

Mi a helyzet Izland gasztronómiájával?

Nem kedvelem az izlandi specialitásokat, a fermentált cápahúst (hákarl) vagy a szárított halat (hardfiskur) nem nekem találták ki, és ezt tovább tetézhetjük a brennivín nevű alkoholos itallal. Lehet kapni lóhúsból készült termékeket, és

hozzá lehet jutni bálna- és lundahúshoz is.

Utóbbit nem kóstoltam, túl nagy a „cukiságfaktora”… Amúgy az izlandiak nagyon kedvelik az amerikai eredetű gyorsételeket, így a hamburger és a hot dog rengeteg helyen kapható.

Halszárítás Reykjavik közelében

 

Mit lehet csinálni Izlandon, hogy az embert ne ölje meg az unalom?

Nagyon sok mindent, én nem emlékszem, hogy valaha is unatkoztam volna. Persze tanultam, kutattam, dolgoztam – mikor is unatkoztam volna? De Reykjavíkban minden megvan, ami egy nagyvárosban kellhet. Lehet szórakozni: én sok koncerten, kocsmakvízen jártam. Nagyon jó esténként sétálni, különösen nyáron, amikor szinte mindig világos van. Egy évig éltem az Üdvhadsereg vendégszállásán, ott volt filmklubunk, társasklubunk, de megtanulhattunk kötni is.

Reykjavik látképe, előtérben a Tjornin-tó, háttérben jobbra a Hallgrimskirkja templom

 

Több izlandi pulóvert is készítettem, a mai napig hordom őket. De volt olyan is, amikor hetente közösen főztünk. Sokszor magyar ételeket készítettem, amelyek nagyon népszerűek voltak. Sok érdekes és híres emberrel is találkoztam, annak köszönhetően, hogy egy boltban dolgoztam. Hozzánk járt vásárolni például Ólafur Egill Egilsson, a híres színész, akit pár filmben láttam a filmklubunkban is.

Izland után mi volt a következő skandináv ország, ahol járt?

Két év után Oslóba mentem, a norvég fővárosba, és ott éltem, tanultam még további egy évet. Nagyon szép helyen volt a kollégium, gyönyörű kirándulásokat tudtam tenni. Szerettem ott is élni, meg azóta jártam már az összes skandináv országban, de azért nekem a legkedvesebb Izland volt és marad is.

 

Nyitókép: Gyönki Viktória Alafoss közelében