Április 14-én 9 órára, az ortodox húsvét harmadik napjára jelezte megjelenését a végrehajtó a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság széktemplománál, hogy megkezdje Fejes Rudolf Anzelm apát rendházból való kilakoltatását. Az épületrész, amelyből kényszerrel akarják eltávolítani Anzelm apátot, eredetileg is szerzetesi rendeltetésre épült, 1802 előtt a pálosok rendháza volt.

Az ekkor keltezett császári pátens és adománylevél alapján a premontreiek örök időkre („míg a világ áll”) kapták azt tulajdonukba,

és 1872 és 1874 között saját vagyonukból bővítették ki. Az épületrészben azóta is szerzetesi élet folyik, iskola soha nem működött benne, de az iskolaépülethez csatlakozik, így a történeti egyházi együttesnek ma is szerves része. Nem Fejes Rudolf Anzelm használja tehát az iskola terét, hanem a jelenlegi Mihai Eminescu Főgimnázium használja a premontreiek egykori iskolájának épületét.

Két évvel római tanulmányútjáról való hazatérése után, 1999-ben választották Anzelm apátot rendtársai életfogytiglani hatállyal a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság élére. Ezt a választást néhai

Tempfli József megyés püspök az állami elismertetés céljával felterjesztette a kultusz-államtitkársághoz. Az elismerés megtörtént,

Anzelm apát pedig az oltárnál köteleződött el a szolgálatra. Lakcíme tehát szolgálata helyszínének a címe. Jelenléte tisztségéből és vállalt szolgálatából következő, intézményesen és jogilag is meghatározott jelenlét, nem magánjellegű.

Kényszerrel akarják eltávolítani (a szerző képei)

 

Esküje és intézményi státusza köti őt a rendházhoz, ugyanúgy, mint a püspököt is a püspöki székhelyhez. A tisztség gyakorlásának helye tehát nem választható el önkényesen attól, aki azt jogszerűen viseli. Anzelm apát munkahelye a Váradhegyfoki Premontrei Prépostságnál van, ez hivatalos munkajogi tény.

Anzelm apát folyamatosan hangsúlyozza, hogy nem az a kérdés, hogy „maradhat-e ott lakni” (ez már eleve hamis feltevés), hanem az, hogy ki lehet-e szorítani egy megválasztott, megerősített, hivatalba lépett egyházi elöljárót abból a történeti rendházból, amelyhez a szolgálata kötődik, csak azért, mert másnak van szüksége az épületre, vagy az ő személyével van problémájuk egyeseknek.

„Amit jogilag és történetileg nem tudnak eltüntetni, azt nem lehet adminisztratív erővel semmissé tenni”

– olvassuk a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság Facebook-oldalán. Az ügy tisztázása az épület történeti rendeltetésének, a vagyon jogi természetének, a prépostság jogi valóságának, az eltávolítandó személy tisztségének vizsgálatával kellene kezdődnie. Mert mindezekre vannak válaszok, de a nagyváradi polgármesteri hivatal nem akarja azokat szem előtt tartani.

Igazának védelmében Anzelm apát több feljelentést tett, és több pert indított az illetékesekkel szemben. Így tett az április 14-i események nyomán is, amikor is – a bibliai idézeteket tartalmazó feliratokat tartó tiltakozó személyek visszafogása ellenére –

a végrehajtó rendőrök és csendőrök kíséretében hatolt be a premontrei templomba

kilenc óra után pár perccel, Anzelm apát előállítása céljával.

Fél kilenckor, a megszokott módon kezdődött a szentmise a templomban, melyre nagy számban érkeztek a hívek és a sajtó képviselői is. A liturgián jelen volt Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, a romániai rendszerváltást elindító 1989-es események főszereplője, valamint Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is, aki – másokhoz hasonlóan – élő adásban kommentálta a történéseket. Az épületegyüttes elé amúgy már a kora reggeli órákban megérkeztek a rend őrei, ők több kis csoportban figyeltek vagy járőröztek. A mise áldozási részénél jelentek meg a hatóság képviselői, akiket Bazsó-Dombi Attila gyergyószentmiklósi görögkatolikus missziós lelkész bírt távozásra a szentmise befejezéséig.

Kora délelőtt megjelentek a rend őrei

 

A szentmise után Anzelm apát a sekrestyében válaszolt a magyar és román sajtó képviselőinek kérdéseire. „A város által kívánt tereket a Premontrei Prépostság tölti ki, aki nem volt fél az én kilakoltatási peremben. Ez nem az én privát vagyonom, hanem a prépostságé” – emelte ki. Közben hallatszott, hogy a végrehajtó a rendőrség és a csendőrség embereivel erőszakkal törte át az emeleti részen lévő klauzúra főajtaját. Az apát elmondta, hogy amellett, hogy az önkormányzat nem érti, hogy őt nem lehet kilakoltatni a szolgálati helyéről,

hamis telekkönyvek alapján akarja megtenni ezt.

Állításait megerősítette a premontrei ügyet alaposan ismerő és annak jogi képviseletét vállaló Varga Andrea ügyvéd is, hozzátéve, hogy a végrehajtó rendházba való behatolása álláspontjuk szerint a büntető törvénykönyvbe ütközik, amiért feljelentést tesznek. Tőkés László a református testvéregyház nevében fejezte ki – nyilván nem hivatalos módon – az apáttal való szolidaritását, és felháborodásának adott hangot a végrehajtási hatóságok önkényes eljárása miatt.

Közben a vaskapun keresztül a rendőrök és a csendőrök Gheorghe Moza végrehajtóval és a polgármesteri hivatal képviselőjével együtt

behatoltak a rendház udvarára, és a hívek sorfala között utat törve

ismertették az oda kéretett apáttal a hivatalos álláspontot. Anzelm apát felrótta az önkormányzat képviselőjének, hogy csak most jelent meg, nem akkor, amikor ő egyeztetésre hívta, Varga Andrea pedig nyomatékosította, hogy az ingatlannak nem az apát a tulajdonosa. Az apát az Egyházügyi Államtitkárság által küldött dokumentummal támasztotta alá, hogy a katolikus egyházi tulajdon nem lehet végrehajtás tárgya.

Megjelent Tőkés László és Toroczkai László is

 

Hosszabb vita végén vezette végig az apát a végrehajtót két csendőr kíséretében a rendházon és a sekrestyén, amit szintén ki akarnak üríttetni.

„A vallásgyakorlathoz szükséges terek ki vannak véve minden elidegenítés és végrehajtás alól”

– mondta Anzelm apát, a sekrestye pedig püspöki megerősítéssel igazoltan is a templom szerves részét képezi, így elvétele a Btk.-ba ütközik, és egyházi tevékenység akadályoztatásának minősül. Utóbbiban még a miseruhák lefényképezése is megtörtént. Az épületben aztán újra hangoskodás volt az önkormányzat ingatlanügyi osztályának képviselője és Varga Andrea között, mert utóbbi a telekkönyvek hamisítására hivatkozott, és a premontrei rendet tartja jogos tulajdonosnak, amivel Cristian Popescu nem értett egyet.

Varga Andrea elfogadhatatlannak tartja, hogy az önkormányzat megszüntette a rendház helyrajzi számát, és az iskolához sorolta azt, azt állítva, hogy az apát az iskolában lakik, holott a kinevezésekor kiállított román állami dokumentumok nem ezt a címet tartalmazzák. Tőkés László ehhez hozzászólva kijelentette, hogy az iskolaépületet is vissza kellene adni a rendnek. Közben az udvar és az autók számbavétele és felmérése is megtörtént, pedig azok nem is képezik a per tárgyát.

A közel kilencórásra nyúlt procedúra idején a hívek egy része a templomban imádkozott és énekelt, mások feliratokkal tiltakoztak, a sekrestyében hallgatták a premontrei öregdiákok beszámolóit, vagy éppen a testükkel védték Anzelm apátot. A közrendet, alkotmányt és vallásszabadságot is sértő, fájdalmas eseménysor egy jegyzőkönyv aláírásával zárult, amelynek értelmében

egy hónapig Anzelm apáté az ingatlan használati joga, utána pedig ki kell ürítenie a helyiségeket.

Az apát szerint a harc csak most kezdődik igazán, hacsak nem lesz valami pozitív fejlemény a határidő lejárta előtt. Azt is megjegyezte, hogy ha sor kerül a tényleges kilakoltatására, akkor tiltakozásul az utcán fog közös imát tartani.

Végig jelen volt az eseményen Toroczkai László országgyűlési képviselő, aki elmondta, a Sulyok Tamás államfővel való megbeszélésén is előhozza a nagyváradi ügyet. Orbán Viktor leköszönő miniszterelnököt a román nagykövet behívatására, Magyar Péter megválasztott kormányfőt pedig Ilie Bolojan román miniszterelnök megszólítására kéri az ügy rendezésével kapcsolatban.