Új fejezet vette kezdetét Szíriában, miután 2024. december 8-án az Idlib városát már régóta ellenőrzése alatt tartó Haj’at Tahrír as-Sám (Szíriai Felszabadítási Szervezete, HTS) tizenhárom nap alatt elfoglalta Damaszkuszt, és elűzte a 2000 óta az ország élén álló Bassár al-Aszad szíriai elnököt. Az ENSZ nyomban figyelmeztette a nemzetközi közösséget, hogy Aszad elnök bukásával a szíriai háború „nem zárult le”, és egyben inkluzív politikai átmenetre szólított fel.
Az összeomlás okai
Az elmúlt években a Közel-Keletet távolabbról figyelők körében az az alapvetően téves nézet terjedt el, hogy Oroszország segítségével Aszad elnök megnyerte a polgárháborút, és a rezsim belső és külső legitimációja Szíria stabilizációját és a rendszer konszolidációját segítette elő. Kétségtelen, hogy Aszad elnök négyéves harcot követően, 2016-ban visszafoglalta Aleppót, 2018-ban délen sikerült legyőznie a felkelőket, 2020-ban pedig Idlibben tűzszünetet kötött a mintegy négy és fél milliós várost ellenőrző HTS-sel. Az Egyesült Arab Emírségek és Jordánia kezdeményezésére Szíria 2018-tól fokozatosan újra beilleszkedett az arab világ intézményeibe, így 2023-ban az Arab Államok Ligájának ismételten teljes jogú tagjává válhatott.
Mégis pillanatok alatt összeomlott az Aszad-rezsim. Egyfelől azért, mert a tágabb geopolitikai fejlemények következtében a külső szereplők befolyásgyakorlása – Törökország kivételével – alábbhagyott. A szíriai válság regionális szereplői belefáradtak a konfliktusba, miután nem érték el céljaikat. 2024. őszi eseményei: a közvetlen izraeli támadás Iránban, a Hezbollah vezetőinek likvidálása és infrastruktúrájának megtépázása, illetve az Ukrajna elleni orosz háború miatt az Aszad-rezsim egykori támogatói, Irán, a Hezbollah és Oroszország nem volt képes gyors segítségnyújtásra. Ráadásul Törökország is zöld utat adott a támadáshoz, Erdoğannak ugyanis kudarcot vallott az Aszad-rezsimmel való normalizációs kísérlete.
Szírián belül pedig a HTS évek óta készült az Idlibből való kitörésre, a felkelők úgyszólván saját „Hamász-pillanatukat” várták. A legutóbbi ENSZ-jelentés szerint 2024 a legsúlyosabb válságév volt, s a rezsim legitimációja ezért is megcsappant. Számos felkelő csatlakozott Damaszkusz ostromához.
Regionális szereplők
Törökország legfontosabb célja, hogy a HTS irányította átmenetben ne bontakozhasson ki a kurd autonómia, és ne kapjon észak-szíriai hátországot a törökországi Kurdisztáni Munkáspárt (PKK). Ankarának fontos még a szíriai határ biztonsága, illetve a több mint hárommillió szíriai menekült fokozatos visszatelepítése. Törökország és a HTS tevékenysége mögött Katar áll, amely a mérsékelt iszlamista politikai csoportokat támogatja, és masszívan érdekelt a félszigetet Szírián át Európával összekötő katari–török gázvezeték megvalósításában. Ha azonban ismét kitör a polgárháború Szíriában, annak legnagyobb külső vesztese Törökország lesz.
Irán számára Aszad bukása a Teherán vezette „ellenállás tengelyének” válságára mutatott rá. Az elmúlt időszakban Izrael meggyöngítette a libanoni síita Hezbollahot, és novemberben tűzszünetet kötött a zsidó állammal. Iránnak a gázai háborúban megtépázott szunnita szövetségese, a Hamász pedig már nem jelent közvetlen fenyegetést Izraelre. Aszad bukása óta egyedül a jemeni húszi felkelők aktívak, és egyes vélemények szerint Izrael következő nagyobb szabású katonai művelete ellenük fog irányulni. A jelen helyzetben Irán saját rezsimbiztonságára, a belső problémái (hidzsábtüntetések) kezelésére összpontosít. Érdemben tehát nem tudott segítséget nyújtani Aszadnak, jóllehet elsősorban nem állami szereplőkből, síita milíciákból álló közel-keleti hálózata kellőképpen ütőképesnek mutatkozott az elmúlt két évtizedben. Teherán tehát immár csak a nukleáris képesség gyors megszerzésével tudna nyomást gyakorolni Izraelre, de hogy erre törekedne, azt kifejezetten tagadja. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség legfrissebb jelentése szerint azonban újabb centrifugákat állított üzembe, urándúsítási szintjét hatvan százalék fölé emelte, és így közel áll a nukleáris képesség eléréséhez. A 2024 nyarán megválasztott új iráni elnök, Maszúd Pezeskiján továbbra is a Nyugattal, Trump elnökkel való tárgyalások újranyitását szorgalmazza. Kérdéses azonban, hogy lesz-e erre fogadókészség a nyugati világ részéről.
Izrael a szíriai eseményeket a 2023. október 7-e óta tartó háborús eszkaláció felől szemléli. Az első napokban biztonsági okokra hivatkozva elfoglalta a demilitarizált izraeli–szíriai határtól tíz kilométerre eső Hermon-hegyet, és légicsapást mért Szíria stratégiai fegyvereire. Biztonsági kockázatnak tartja, hogy a szíriai átmenet kisiklik, és dzsihadista fészekké válik az ország. A HTS vezetője, Ahmad as-Saraa (korábbi nevén Abú Muhammed al-Dzsóláni) azonban az Izraellel való harmonikus egymás mellett élés elvét hangoztatja, ugyanakkor az ország szuverenitásának megsértését elutasítja.
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek számára a szír fordulat ambivalens helyzetet teremtett. Egyfelől negatívan érinti Irán térségbeli pozícióit, és így kedvez az arab olajmonarchiáknak. A HTS ráadásul ígéretet is tett a Perzsa-öböl térségébe irányuló, a dzsihadisták szedte harci drog, a Captagon kereskedelmének felszámolására. Ám a HTS szalafita ideológiájában és az esetlegesen arra épülő politikai rendszer létrejöttében mindkét állam ellenérdekelt, hiszen az megkérdőjelezi saját rendszerük vallási legitimitását.
Globális szereplők
Az Egyesült Államok számára az elkövetkező négy esztendőben nem a Közel-Kelet, hanem a Kínával való vetélkedés lesz a stratégiai prioritás. Így a szíriai fordulatnak önmagában nincs jelentősége az amerikai külpolitikában. Trump világosan le is szögezte, Szíria „nem a mi harcunk”. Dél-Szíriában azonban az At-Tanf katonai bázison mintegy kilencszáz amerikai katona állomásozik, elsődleges feladatuk az iráni támogatású milíciák féken tartása és az Iszlám Állam terroristáival szembeni harc. Emellett az Egyesült Államok jelen van a kurdok ellenőrizte északi területeken is. Kérdéses azonban, hogy meddig. Ez az Iránnal kapcsolatos politikai lépéseken múlik. A Trump-adminisztráció előreláthatólag Izrael biztonságának szavatolására, a Szaúd-Arábiával kötendő védelmi megállapodásra és Irán marginalizálására összpontosít a Közel-Keleten. Szíria kapcsán a fő kérdés az, Washington mennyire fogja megvédeni korábbi szövetségeseit, a de facto kurd autonóm területet (Rodzsava) ellenőrző, kurd hátterű Szíriai Demokratikus Erőket. Ez elsősorban az amerikai–török kapcsolatok alakulását fogja befolyásolni a következő négy esztendőben. Az elmúlt napokban Törökország szövetségesei Washington jóváhagyásával visszafoglalták a kurd erőktől a főként arabok lakta Manbidzsot.
Az Egyesült Államok 2024 decemberében 2029-ig meghosszabbította a Szíria elleni igen szigorú szankciós csomagot (Ceasar Act). A HTS-t továbbra is a terrorista szervezetek listáján szerepelteti, de eltörölte a HTS vezetőjére, Ahmad as-Saraára kitűzött tízmillió dolláros vérdíjat.
Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter Damaszkuszban Ahmad as-Saraával, az ország de facto elnökével
Oroszország számára az Aszad-rezsim összeomlása rövid távú veszteség, és Moszkva a hosszú távú károk elkerülését tartja szem előtt.
A tartúszi földközi-tengeri bázist és az Afrikába tartó gépek utántöltését is ellátó Khmeimim melletti légibázist mindenképpen fenn kívánja tartani. A felkelőkkel korábban is kapcsolatban állt, most is egyeztet velük. Ahmad as-Saraa nemrégiben megerősítette, hogy „stratégiai érdekek” szólnak az Oroszországhoz fűződő viszony megőrzése mellett. Mindezt az sem akadályozza meg, hogy Putyin politikai menedéket nyújtott Aszad elnöknek és családjának, amivel egyúttal elsősorban afrikai szövetségeseinek jelezte, Moszkva kisegíti a bukott vezetőket, ha bajban vannak.
Kínát látszólag kevésbé foglalkoztatják a szíriai események. 2023-ban Aszad személyesen járt Kínában, a két ország stratégiai partnerségi megállapodást kötött, vagyis Peking is érdekelt volt a rezsim fennmaradásában. Kínának a HTS-sel való elsődleges problémája az általa terroristának tartott ujgur csoportokkal való együttműködés. A Turkesztáni Iszlám Párt tagjai Damaszkusz bevételekor jelezték, hogy a szíriai főváros után Peking elfoglalása a céljuk. A nemrégiben kinevezett katonai vezetők között találunk ujgur származású parancsnokot is.
Hogyan tovább: konszolidáció vagy káosz?
Ahmad as-Saraa, Szíria de facto elnöke technokrata kormányt nevezett ki, amelynek mandátuma március 1-jéig tart. A HTS számos gesztust tett a belső és a külső szereplők felé is. Így többek között ígéretet tett, hogy tiszteletben tartja Szíria társadalmi sokszínűségét, és támogatja a keresztény közösségek szabad vallásgyakorlását. Emellett bejelentette, hogy valamennyi felkelőcsoportot lefegyverzi, azokat a Védelmi Minisztérium segítségével egységes hadsereg keretébe szervezi. Továbbá üzenetet küldött valamennyi külső szereplőnek, hogy Szíria nem lesz terroristafészek, és nem jelent biztonsági fenyegetést a nemzetközi közösség számára. A HTS vezetője szerint mintegy három évre van szükség az új alkotmány elfogadásához.
A kezdeti pozitív jelek mellett azonban a gyakorlatban vegyes tendenciák bontakoznak ki. Kérdéses, hogy a HTS képes-e megfékezni azon szíriai szereplőket, akik a destabilizálásban érdekeltek. Damaszkuszban ismeretlen tettesek december 23-án felgyújtottak egy karácsonyfát, amely a helyi keresztény közösségek tüntetését váltotta ki. A HTS ugyanakkor karácsony két napját munkaszüneti nappá nyilvánította, és vallási vezetőjük egy kereszttel a kezében hitet tett a szabad vallásgyakorlás mellett. A HTS több tucat tagja vált áldozatául annak a rajtaütésnek, amelynek keretében az Aszad-rezsim egykori katonai vezetőjét letartóztatták. A hasonló esetek sora azt a kérdést veti fel, hogy a HTS mennyiben képes országszerte fenntartani a rendet.
A HTS kapcsán a másik nagy problémakör a külső pénzügyi támogatástól való függés. A külső szereplők közül jelenleg Katar képes és hajlandó finanszírozni a HTS vezette politikai átmenetet, a nyugati szereplők azonban egyelőre fenntartják a szankciókat, és bár politikai csatornákon keresztül kommunikálnak az egykori felkelőkkel, a hivatalos nemzetközi elismerés még várat magára. Ez pedig előfeltétele annak, hogy a nyugati pénzügyi csapok valamelyest enyhítsenek a Captagon-termelés leállásával még rosszabbra forduló gazdasági helyzeten.
A szerző Közel-Kelet-szakértő, a Corvinus Egyetem tanára, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa
Nyitókép: Aszad bukását ünneplik december 14-én Damaszkusz ősi, omajjád mecsetében – az iszlám világ egyik legfontosabb szentélye Keresztelő János ereklyéjével is dicsekedhet (a Voice of America felvétele)
