A legnagyobb ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje, Karol Nawrocki 50,89 százalékkal győzött, maga mögé utasítva Varsó jelenlegi főpolgármesterét, Rafał Trzaskowskit, a Polgári Platform (PO) politikusát. A 2027-es országgyűlési választásokig a legfontosabb kérdés, hogy az elnök és az ellenkező politikai színezetű kormány hogyan tud egymással együttműködni.

A középhatalom

A tét külpolitikailag elsősorban az, hogy az ország továbbra is megbízható és hatékony regionális középhatalomként tud-e fellépni. A kül- és biztonságpolitikát tekintve eddig nagy különbség nem volt: a most hivatalából távozó köztársasági elnök, Andrzej Duda és a jelenlegi kormánypártok között, a nagy fajsúlyú kül- és biztonságpolitikai kérdésekben 2023-at követően többé-kevésbé egy irányban gondolkodtak. Jelen pillanatban nem teljesen, de nyitott kérdés, hogy a most megválasztott Nawrocki milyen konkrét viszonyt képzel el az Európai Unióval; mennyire akar a kül- és biztonságpolitika alakításában kizárólagosan a NATO-ra alapozni; illetve konkrétan sikerül-e kompromisszumot találni a lengyel nagykövetek kinevezésével-kiküldésével kapcsolatban.

Karol Nawrockit fogadja Donald Trump a Fehér Házban május 1-én (forrás: The White House, közkincs/Wikimedia)  

 

A pártok új helyzete

Pártpolitikailag a helyzet összetett. A 2023-ban hivatalba lépett lengyel kormánykoalíció legnagyobb pártja a Polgári Platform a koalíción belüli relatív erőviszonyok miatt több témát szinte teljesen kisajátított, amivel a kisebb koalíciós partnereit az ideológiai alapú politizálás veszélyének tette ki. Baloldali koalíciós partnere gyakorlatilag ebbe „belemenekült”, a politikai centrumot megcélzó Harmadik Utat pedig a kormánykoalíció ideológiai választási ígéretei teljesítésének elmaradása miatt büntették most a szavazók. A választók Szymon Hołownia házelnök és pártja mögül nagy valószínűséggel főként az abortusztörvény liberalizációjának elmaradása miatt hátráltak ki, így Hołownia támogatottsága öt százalék alá zuhant az első fordulóban. 2023-ban a koalíciós pártok megállapodtak a törvényhozási pozíciók egy részének „félidős” újraosztásában, a jelenlegi helyzetben azonban ez a kisebb pártoknak már nem feltétlen érdekük. Helyzetüket a köztársasági elnökválasztás első fordulójának eredménye miatt az is bonyolítja, hogy egy esetleges előrehozott választás során akár az ötszázalékos parlamenti küszöb  alá is eshet a támogatottságuk. Ez Tusk pozícióját erősítheti.

Szavazói magatartás

A mostani elnökválasztás magát a pártrendszert érintő legfontosabb vonatkozása, hogy a Konföderáció (Konfederacja, jelöltje: Sławomir Mentzen), mely ugyan a szélsőséges Grzegorz Brauntól megszabadult, de korábbi szélsőjobboldali múltját teljes mértékben elfeledtetni nem volt képes, nemcsak bejelentkezett a politikai centrumba, de egyértelműen jelezte: ott is akar maradni. Az első fordulós eredmények értelmezésében leegyszerűsítés az a megközelítés, hogy a lengyel társadalom erősen a szélsőjobb felé fordult: Mentzen és valószínűleg Braun szavazói is a saját életüket meghatározó problémák megoldatlansága miatt büntették mind a Jog és Igazságosságot, mind a Polgári Platformot. E problémák kiterjedhetnek a lengyel agrárium helyzetére és kilátásaira, a lakhatási szegénységre vagy a KKV-k által elvárt adóreformra és deregulációra. A szavazói magatartást tekintve két dolgot érdemes kiemelni: Trzaskowski veresége visszavezethető arra, hogy a Polgári Platform még azzal együtt sem tudta mozgósítani valamennyi nagyvárosi „tartalékát”, hogy az elmúlt évekhez képest most sikerült a legjobban az urnákhoz vinnie a saját törzsszavazóit. A választás végeredményét pedig az is befolyásolta, hogy Mentzen és Braun szavazói nagyon nagy százalékban adták le voksaikat a későbbi győztes Nawrockira (ők maguk a Jog és Igazságosságot és a Polgári Platformot általában egyaránt elutasítják, de most alighanem a maguk megítélése szerinti „kisebbik rosszra” szavaztak). További kérdésként az merülhet fel, hogy ha az új elnök ténylegesen szinte minden kormányzati lépést meg akar vétózni, akkor a Jog és Igazságossággal és a Polgári Platformmal szembeni további kiábrándultság melyik pártnál fog többletszavazatokban jelentkezni.

Új törésvonalak

Belpolitikai szempontból a 2025-ös elnökválasztás talán legnagyobb tanulsága, hogy az országban eddig is jelen lévő törésvonalak még inkább láthatóvá, sőt egyes esetekben döntővé váltak. A klasszikusnak tekinthető vidék–város, illetve az ideológiai, kelet–nyugat ellentét mellett egyre élesebben látszik a Jog és Igazságosság és a Polgári Platform kettősével szembeni generációs elutasítás. Történik mindez akkor, amikor egy lengyel liberális római katolikus hetilapot idézve az „ország a mindennapokban is megtapasztalható módon alakul át multietnikussá”.

A lengyel politikai rendszerben a magyarhoz képest sokkal gyakrabban fordul elő, hogy egy addig ismeretlen vagy kevésbé ismert jelölt egy választáson kiugróan jó eredményt érjen el, de ezek a jelöltek egyes esetekben akár gyorsan is eltűnhetnek a politikai életből (a 2020-as elnökválasztás például a korábban említett Hołowniának hozott gyors politikai sikert). A 2025-ös elnökválasztás – különösen Mentzen és Braun első fordulós számottevő támogatottsága miatt – jelzi: ha a mindenkori lengyel politikai elit nem tudja, nem akarja megoldani a társadalom egyes csoportjainak problémáit (vagy legalábbis azok egy részét), akkor a mostani eredmény „megkövülhet”, fragmentált állapotában rögzítheti a párhuzamos valóságokban élő lengyel társadalmat.

Kelet-Közép-Európa létérdeke az erős Lengyelország. A varsói elnöki palota és a miniszterelnökség közötti viszonyban remélhetőleg erre is gondolnak majd a felek.

 

A szerző a Corvinus Egyetem doktorandusz-hallgatója, Lengyelországgal foglalkozó elemző

Nyitókép: Karol Nawrocki történész, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete elnöke beszél támogatóihoz az elnökválasztás második fordulóját követő eredményvárón Varsóban 2025. június elsején (MTI/EPA/PAP/Marcin Obara)