Ma már nemcsak Európában, Londonban, hanem az Egyesült Államokban, New Yorkban (2012), Los Angelesben (2019) és tavaly óta az ázsiai művészeti színtéren, Szöulban is jelen van.
Mindehhez idén nyáron az amerikai és a nemzetközi pozíció erősítésére felvásárolták a több évtizedes múltra visszatekintő New York-i The Armory Show-t és mellé még az EXPO CHICAGO vásárt is. Így lett a Frieze vásárlánc az Art Basel mellett a nemzetközi műkereskedelem egyik legnépszerűbb rendezvénye, egyik legsikeresebb vállalkozása. Sikerét jelentős részben a következetes magas minőségnek, a kurátori és szakmai koncepciónak, valamint az üzleti stratégiának köszönheti. Persze mindehhez a tőkeinjekció sem hiányozhat, időközben a tulajdonrészt illetően előretörés is történt, Endeavor, a hollywoodi szórakoztatóipar óriás cége szerzett jelentős részesedést a Frieze-ben.
Kezdetben a vásár a kísérletező szellemet, a fiatal galériákat, a feltörekvő művészeket, a frissen, néhány éve készült műveket képviselte. Ezt a küldetését a nemzetközi művészeti színtér és a műkereskedelem arénájában, a művészeti vásárok versenyében, a globális változások közepette már csak részben tartotta meg, és zárkózott fel a „blue chip” kategóriába. Sőt, 2012-ben, a Frieze London vásárral párhuzamosan, egy másik vásárt is alapítottak, a Frieze Masterst, ahol már nemcsak a kortárs, hanem a régebbi műveket, egészen az őskortól a XX. századig is bemutatnak. A válogatott műkedvelő és műgyűjtő közönség száma is megháromszorozódott, az idén a két vásár látogatóinak száma már elérte a százezret. Ahogy a bemutatott műtárgyak ára is emelkedett, már néhány éve százezres, sőt milliós értékeket kínálnak a vásárokon.
Az idén 2023. október 11–15. között a Regent Parkban, a kiállításra épített sátorban a Frieze London vásáron százhatvanhét galéria állított ki. A nemzetközi nyitottságot tükrözi, hogy a kiállítók félszáz országból érkeztek. A műfajok terén a festmények jelentettek dominanciát, legyenek azok absztrakt, figuratív vagy bármilyen más alkotások. A színek kavalkádjában a témákat illetően a természet felfedezése, kellemes tájképek, érzéki virágos képek „díszítették” a standokat, nemritkán az impresszionizmus jeles festőinek műveire készült referenciák éledtek újjá. A dolce vita életérzés mellett a fenntarthatóság, a Föld megmentése is megjelent.
Az idillikus környezetbe, a harmonizált természetbe való menekvés, a boldogság iránti vágy, melynek egyik kiemelkedő példája volt a több városban is kiállítóteret működtető nagyágyú, a Gagosian Gallery standja, ahol a Young British Artists (YBAs) oszlopos képviselőjének, Damien Hirstnek a festményei „kápráztatták” el a közönséget. A formaldehidbe áztatott taxidermákról, az orvosi műszeres vitrinekről, a nagyméretű vásznakra festett színes pontokról, gyémánt borítású platinakoponyáról és sok más bizarr művéről ismert művész, most tarka virágos kerteket, réteket ábrázoló, absztrakt vonásokkal megtűzdelt festményeket mutatott be. A Secret Gardens Paintings (Titkos kertek festményei) sorozat tizenkét vászonképe még a vásár megnyitója előtt vevőre talált, egyenként négyszázötvenezer és egymillió USD közötti áron.
Más galériák standján is főleg az ismert, karrierjüket megalapozott művészek munkái voltak jelen. Például a bécsi Galerie Krinzinger mások mellett a szerb Marina Abramović műveit mutatta be. A konceptuális performanszművész életmű-kiállítását a Royal Academy of Arts termeiben is láthatták a művészetkedvelők. A londoni Victoria Miro Gallery standján az angol művész, Grayson Perry figuratív, történetekkel díszített kerámiáit tárta a közönség elé. A vásáron egyébként a szobrokat jelentős részben a kerámia váltotta fel, azon belül is a mázas, lazúros felületek kerültek előtérbe. Természetesen Maurer Dóra festménye idén is szerepelt a London bázisú, de másik öt városban is galériát működtető White Cube standján.
Új, a Frieze London huszadik évfordulója alkalmából rendezett From Artists-to-Artists (Művésztől művészig) kurátori szekciójában már valamivel több kockázat vállalása is tükröződött. A kiállító művészek kiválasztását, nem kurátorra, hanem másik nyolc ismert művészre bízták, köztük Olafur Eliasson és Tracey Emin is tettek ajánlatot. Az utóbbi a brit Vanessa Raw-t javasolta, akinek festményein intenzív témák, idillikus környezetben, boldogságban lubickoló női aktok, valós és képzeletbeli tájak „gyönyörködtették” a közönséget.
A Frieze hajdani kísérletező szelleme a Focus szekcióban teljesedett ki, ahol olyan tizenkét évnél fiatalabb galériák szerepeltek, melyek a progresszív szellemű alkotókat részesítik előnybe. A sátor északi végében a teret fiatalos, friss, izgalmas hangulat uralta, a kiállítók inkább a játékra, mint az értékesítésre fókuszáltak. Például a londoni Public Gallery a helyi művész, Adam Farrah-Saad, az ottani városi kultúrára és a szubkultúrára reflektáló installációját mutatta be: szökőkutat, melyből a trópusi szőlő leve csordogál.
Párhuzamosan a Frieze Londonnal, attól negyedórányi járásra, a Regent Park északkeleti sarkában, szintén vásári célra épített sátorban a Frieze Masters várta a látogatókat. Itt, a százharminc galéria standján már magasabb árfekvésű művek is jelen voltak. Például a genovai Salomon Lilian műkereskedés az 1635-ös Frans Hals Portrait of a Man (Férfi portré) című festményét tízmillió euróért kínálta. A kiemelkedő prezentációk között szerepeltek például a londoni Charles Ede Gallery által bemutatott ókori egyiptomi darabok (néhány a Krisztus előtti 900 körüli időkből), valamint a New York-i Thomsen Gallery látványos, XVIII. és XIX. századi összecsukható paravánjai és tekercsei a birodalmi Japánból.
Akadtak errefelé más meglepetések is, például a londoni David Aaron standján nagy méretű dinoszauruszcsontváz ágaskodott. A francia Camille Morineau kurátor és csapata (AWARE) által rendezett, Modern Woman (Modern nő) elnevezésű szekcióban a feminizmus és a női jogok fejlődésének sarkalatos, százéves időszakában (1880–1980) alkotó női művészek kerültek fókuszba. Mások mellett, a budapesti galériák standján várta a látogatókat a magyar származású, de Franciaországban élő művésznők, Anna Mark (Kisterem Galéria) és Vera Molnár (Vintage Galéria) művei is.
Az idén is a Regent Parkban, a Frieze-sátor közelében rendezték meg a török író és kurátor, Fatoş Üstek által rendezett Frieze Sculpture-projektet. A huszonegy műalkotás között, mások mellett, szerepelt a brit-nigériai Yinka Shonibare, az argentin Tomás Saraceno munkája vagy az olasz Tony Matelli The Sleepwalker (2014) (Alvajáró) című műve, mely egy előrenyújtott karokkal „sétáló”, félmeztelen középkorú férfi élethű szobra.
