A művész nagyméretű – gyakran több vászonból összeállított – festményeket, valamint hanggal kísért, immerzív videóinstallációt egyesít. A festészetet nem képkészítő diszciplínaként, hanem fizikai, időbeli és környezeti praxisként értelmezi. A 2026-os kínai újév időszakában nyíló kiállítása olyan kulturális pillanathoz kapcsolódik, amely hagyományosan a ciklikus megújulás, az évszakváltás és a természet újjászületésének ideje.
A kínai kozmológiai gondolkodásban az idő nem lineáris előrehaladásként, hanem évek, évszakok és energiák visszatérő ciklusaiként értelmeződik, ahol az átalakulás nem lezárás, hanem folytonos átmenet. Ez a ritmikus és regeneratív időfelfogás különösen rezonál Kucsora Márta munkáival, amelyek az állandósult vagy szimbolikus jelentés helyett a keletkezés, felbomlás és újraformálódás folyamatait állítják előtérbe. Festészete a process art hagyományához kapcsolódik, amelyben az absztrakció nem reprezentáció, hanem fizikai és konceptuális kutatás terepe.
Művei olyan művészeti előzményekkel lépnek párbeszédbe, mint Jackson Pollock, akinek „drip” festményei a gravitációt és az időt kompozíciós erőként tették láthatóvá; Helen Frankenthaler, akinek öntött és átitatott vásznain a pigment autonóm módon viselkedik a hordozón; Willem de Kooning késői, East Hampton-i munkái, ahol a véletlen és a kontroll tudatos feszültségben áll; valamint Gerhard Richter lehúzókéssel készült festményei, amelyek a festék fizikai elmozdításán keresztül egyensúlyoznak esetlegesség és irányítás között.
Festményben és videóban egyaránt a természet marad a meghatározó, aktív tényező – nem mint táj vagy háttér, hanem mint erő. A Természet, halhatatlanság és a kozmosz cím nem metaforaként, hanem strukturális elvként működik: a természet mint cselekvő energia, a halhatatlanság mint az átalakulásban megvalósuló kontinuitás, a kozmosz pedig mint folyamatosan kibomló rendszer, amelyben az érzékelés csak rövid ideig vesz részt.
Képek: YUNNAN PROVINCIAL MUSEUM / sajtóképek.
Márta Kucsora (1979) Budapesten él és alkot. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, valamint a Montclair State Universityn, az Egyesült Államokban végezte. A 2000-es évek eleje óta rendszeresen szerepel nemzetközi egyéni és csoportos kiállításokon Európában, az Egyesült Államokban és Ázsiában. Legutóbbi intézményi projektjei közé tartozik az Inception (2021) a Kunsthalle Budapestben, valamint a Stretch (2023) a Kepes Institute-ban, amelyek monumentális festményeket és nagy léptékű videóinstallációkat kapcsoltak össze. Munkáit számos köz- és intézményi gyűjtemény őrzi.
