A EMMI háttérintézményeként működő Támogatáskezelő új kezdeményezésként idén kiállítások szervezésébe fogott. A programsorozat célja a pályázati lehetőségeken túl is segíteni a tehetséges fiatal művészeket, munkájuk szélesebb körben való megismertetésével. Kiváló helyszínt biztosít ehhez a Gyulai Pál utcai 13. alatti székházuk, a műemléki jellegű Gottgeb-ház világos aulája. A MANK Nonprofit Kft.-vel közös, Staféta elnevezésű programsorozatuk első kiállítását Génkapocs II. címmel november 24-én nyitották meg. A tárlat fókuszában az inspiráló, példamutató, értékteremtő család áll. Kiállításuk színes anyagát a szentendrei Farkas dinasztia biztosította, akik ezer szálon kapcsolódnak a művészet számos formájához: szobrászathoz, festészethez, zenéhez, fotó- és textilművészethez egyaránt.
A tárlat 2022. január 6-ig, munkanapokon 10 és 16 óra között tekinthető meg. Fotó: Támogatáskezelő
Évszázados rejtély, hogy honnan fakad a tehetség. Mindenkiben megvan, vagy örökölhető és örökíthető, esetleg a gyermekkori szociokulturális környezet által determinált jelenség? A tehetség életünk egyik legképlékenyebb és legnehezebben megfogalmazható adománya. Képesség, adottság, tanult minták, jól befektetett energia egysége kell ahhoz, hogy a tehetség kibontakozhasson, hogy maga és környezete – családja, majd előbb-utóbb hazája – számára testet ölthessen és hathasson – fogalmazott Tardy Anna kurátor a tárlat kapcsán.
Ritka a magyar képzőművészet történetében, hogy egy család négy nemzedéke művészként tevékenykedjen – hívta fel a figyelmet a tárlat megnyitóján Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár, a kiállítás fővédnöke.
Feledy Balázs művészeti író, folytatva a gondolatot, arra is emlékeztetett, milyen nehéz örökség is ez, hisz egy művészcsalád sarja sosem tudhatja biztosan, hogy elődei munkássága vagy saját tehetsége alapozta meg sikereit.
Akárhogy is van: – Rákossy Anikó festő- és grafikusművész és férje, Farkas Ádám szobrászművész nemcsak folytatták a szüleiktől örökölt mesterséget, és építettek megkérdőjelezhetetlen jelentőségű életművet, de családjukkal példát is állítottak arról, hogyan lehet tehetséges gyermekeket olyan környezetben nevelni, ahol az alkotás anyanyelv, ahol az önkifejezés, az autonóm művészi létezés ugyanolyan természetes, mint egy meghitt vasárnapi ebéd – foglalta össze gondolatait a kiállítás kurátora.
A Támogatáskezelő tárlatán Rákossy Anikó gazdagon burjánzó képterei, Farkas Ádám a természet geometriájából és esztétikájából merítkező szobrai, Farkas Zsófia amorf bronz- és alumíniumfigurái, Farkas Borbála a pamut melegségét és a geometria szigorát szembeállító textilképei, valamint Strauss Emma hagyományokra, szokásokra reflektáló fotográfiái vallanak a különleges családról. Műveiken keresztül mutatják be, hogyan szövődnek össze a különböző módokon megnyilvánuló, autonóm, mégis összetartozó művészi világok.
Farkas Ádám a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Munkácsy-díjas Érdemes Művész. Nemzetközileg is elismert szobrászatát a természet szeretetéből és tiszteletéből táplálkozó idealizmus jellemzi. A szobrászat hagyományos eszközeivel tiszta eszmeiséget közvetít, egyszerű formákból építkező plasztikákat készít. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán ismerkedett meg későbbi feleségével, Rákossy Anikóval.
Farkas Ádám szobrászművész Möbius-szalagja keretében. Fotó: Csákvári Zsigmond/MANK
A festőnő alkotásait belső tájképeknek tekinti. Festményeit ismétlődő absztrakt motívumokból és meleg, pasztell színharmóniákból építi fel. Művészetére egyaránt jellemző a dekorativitás és a szorongó, nehéz érzésekkel teli atmoszféra.
A házaspár első gyermeke, Farkas Borbála, aki franciaországi tanulmányait követően a korai anyasággal járó befelé fordulás otthonos, meghitt világában kezdte el igazán textilművészeti munkáját. Művészetére nagy hatással volt a francia életvitel, textil- és lakáskultúra.
Komoly érdeklődés övezte a kiállításmegnyitót. Fotó: Csákvári Zsigmond/MANK
Testvére, Farkas Zsófia művészete az angolszász műanyagszobrászat eszmeiségével mutat rokonságot. Szobrászatával egy sajátos, szinte meseszerű világot teremt. Szobrainak két leggyakoribb motívuma a nőies, öblös félgömb és a férfias, elnyúló csápok, nyúlványok: ezek együttléte, dinamizmusa adja alkotásainak izgalmas, mozgalmas aspektusát. A művésznő fia, Barakonyi Brúnó zenéjével színesítette a családi tárlat megnyitóját, míg Farkas Borbála lánya, Strauss Emma fotóival járul hozzá a kiállításhoz. Dokumentarista jellegű fotográfiái fókuszában az ember áll, elsősorban a keleti régiókban élő, társadalomban alárendelt, szegény néprétegek – férfiak és nők, fiatalok és idősek, hagyomány és modernitás kerül lencsevégre, hogy apró építőkövekként családdá, közösséggé álljanak össze.
A Támogatáskezelő hasonló kiállítások szervezésével több vidéki nagyvárosban biztosít bemutatkozási lehetőséget a következő időszakban, így december harmadikán például Debrecenben – tudtuk meg Monszpart Zsolt főigazgatótól a kiállításmegnyitón.
