Aki a kortárs művészet által képviselt szerteágazó törekvéseket ismeri, jól tudja, hogy egy ilyen szakmai társaságot bemutató tárlaton nem lehet sem stiláris, sem szemléleti egységre törekedni, ezért egyedül a kvalitás princípiumát hívhatták segítségül a kiállítás szervezői. Sinkó István festőművész, a Társaság 2022-ben megválasztott új elnöke a katalógushoz írt előszavában azt írja, hogy a kiállítók „csupán egyetlen – de talán a legfontosabb – kritériumban azonosak: a minőség elvében. Hiszen bármilyen kifejezési formát, technikai megoldást, festői nyelvet választanak a maguk számára, törekvésük csak egy lehet; abban, amiben elkötelezettek, a lehető legkarakteresebb, leginkább kifejező és szakmailag a leghitelesebb módon alkossanak.”
A kiállítás rendezőjének szándékát a pontos címválasztáson kívül a festmények sajátos installálása segíti. A szakmai zsűri által kiválasztott száztizenöt alkotó egy-egy, az utóbbi öt évben készült művéből valóban a tendenciák, a formai analógiák és a kontrasztok alapján rendezték el az egész REÖK-palotát megtöltő kiállításon. Az elsötétített termekben a festményeket úgynevezett „késes” lámpák világítják meg, így a nézőnek az lehet az érzése, hogy a művek tulajdonképpen „önmagukban élnek”. Mostanában a klasszikus mestereket bemutató nagy blockbuster kiállításokon szokták így megvilágítani a képeket.
Azonban a kiállítás rendezői nem valamiféle hatásvadászat kedvéért, tehát nem a nemzetközi hírértékkel és reklámmal bíró tárlatokkal való vetélkedéstől vezérelve, hanem a kiállítás anyagának sajátosságai miatt nyúltak ehhez a bemutatási módhoz. A képeknek mintha saját fényük lenne, így mindegyik főszereplővé válik; ugyanakkor az elkülönült képek jól összehasonlíthatók lesznek a mellettük lévőkkel. Mindez eszünkbe juttatja Heinrich Wölfflin módszerét: a XX. századi nyugati művészettörténet meghatározó svájci tudósa előadásain előszeretettel használt egymás mellett két diavetítőt, hogy jól láthatóan össze tudja vetni az egyes műveket összekapcsoló vagy épp megkülönböztető stílusjegyeket.
A REÖK-palota termeiben így maga a festészet mint személyeken túli folyamat válik főszereplővé.
Dr. Nátyi Róbertnek, a kiállítás kurátorának a katalógushoz írt előszavában érthető módon nem nevesíthetett és emelhetett ki művészeket, hiszen azzal egyfajta fontossági sorrend született volna. Így a wölfflini módszerhez hasonlóan a kiállításon megjelenő munkákat különféle tematikus egységekbe rendezve tárgyalja, arra törekedve, hogy ezek együttese „egyfajta látleletként szolgálva” a Magyar Festők Társasága törekvéseinek „jól reprezentált összképét” adja.
A kiállítás recenzense azonban nem választhatja Wölfflinhez hasonlóan a teljes személytelenséget, hiszen az olvasónak összképet és illusztrációt kell adnia a tárlatról.
A festészeti gondolkodás típusai, metódusai és témái szerint csoportosított műveket a rendezés során sikerült egyensúlyban tartani, hogy a hierarchizálás eszközével való látványos operálás nélkül is fókuszált maradjon a tárlat.
Fotók: REÖK, Szabó Luca
A kiállítás 2023. június 4-ig látogatható a szegedi RÖEK-palotában (6720 Szeged, Magyar Ede tér 2.)