Mivel a (női) szépség relatív, így pusztán érveket sorakoztatok fel az alábbi remekművek mellett, az olvasó pedig az Országút Facebook-oldalán voksolhat interaktív módon.
Szépségversenyünk első indulója olyan klasszikus görög vázán fekszik, melyen a derült égből hulló aranycseppek finoman harmonizálnak hajhálóján és kerevetén látható díszítményekkel, s a keblein duzzadó mellbimbókkal. Ráadásul: az ölén landoló aranyfoltok „hímivarsejtek” képzetét keltik. Sőt: külön érdemes kiemelni, hogy a váza, mint „tárolóedény” csakugyan képes lenne fizikailag befogadni az aranyakat – talán eleve erre szolgált –, így olyan tökéletes harmóniát hordoz, ami megkülönbözteti minden későbbi olajképtől.
Sokak szerint Tiziano jegyzi a festészet történetének legjobban sikerült női aktját a madridi Pradóban őrzött Danaéval. A velencei mester ezúttal is meglehetősen szabadon értelmezte az eredeti mítoszt: homályos börtöncella helyett korabeli bordélyház enteriőrjét látjuk, az ágyon kéjesen heverő vörösesszőke kurtizánnal. A cserzett bőrű, idős szolgáló – aki kendőjével nevetségesen igyekszik összegyűjteni a mennyei mannaként szitáló aranyat – csupán arra szolgál, hogy Danaé szépségét és fiatalságát még inkább kiemelje; illetőleg ő közvetíti számunkra pénz és szexuális örömök közti nyilvánvaló kapcsolatot. Mindez kissé komikusnak tűnhet görög vázánk stilizált szépségéhez képest. Mintha Tiziano ismét a hajánál fogva rángatna elő egy újabb „Vénuszt” a görög mitológiából, pusztán azért, hogy a képalkotási tilalmak kijátszásával újabb mesteri aktot alkothasson. Csakhogy… Danaé körvonalai oly mértékben oldódnak fel (vagy olvadnak el) az aranyeső hatására, mintha megváltozna a halmazállapotuk és az ágyon minden mindennel összefolyna, így Tiziano illékony ecsetkezelése szintén tökéletes formai harmóniát alkot a mitikus deus (s)ex machina tartalommal. Ráadásul: az aranyesőt méhébe fogadó Danaé arcán a látomást átélő középkori szentek egzaltált arckifejezése tükröződik: pontosan úgy, mint például Bernini későbbi, Szent Teréz látomásáról készült szobrán. Tiziano valódi üzenetét tehát nem a pénz és a prostitúció közti kapcsolat rejti, hanem az, ahogy a Danaé-sorozat egyes darabjain dolgozva fokról fokra fedi fel előttünk szexualitás és egzaltáltság sajátos viszonyát, amit azért nem érzünk blaszfémiának, mert az antikvitásban a kettő szorosan összeforrott, úgyis mint „Danaé szextázisa”.
Tiziano: Danaé „szextázisa”; 1445; első változat; Nápoly
Tiziano: Danaé „szextázisa”; 1560; harmadik változat; Madrid; Prado
Tiziano: Danaé „szextázisa”; 1564; ötödik változat; Bécs
Lorenzo Bernini: Szent Teréz extázisa; 1645–1652; részlet; márvány
A mélyen vallásos Rembrandt rendkívül ritkán festett női aktot, ám sokak szerint az Ermitázsban őrzött Danaé lett mégis egyik legtökéletesebb alkotása. Ha Tiziano aktja „szextatikus”, akkor Rembrandté – melynek eredeti modellje hitvese, Saskia volt, később azonban átfestette szeretője aktjává – bájos és csalogató, hiszen időben itt még az isteni aktus előtt vagyunk. Érdemes külön kiemelni a két modell kéztartását: Rembrandté kacéran integetve várja az istenséget, míg Tiziano képének erotikája a modell bal keze táján annyira fülledt, hogy még Tiziano sem merte megfesteni: a kritikus ponton sejtelmes tenebrosót („elmosást”) használt. Ugyanakkor Rembrandt csodálatos képén az eredeti mítosz még jobban átalakul, hiszen Zeusz aranyesőként sem jelenik meg a képen, érkezését csupán az egész teret betöltő aranyfényű, transzcendens ragyogás jelzi a sátor előtt, ahol az öreg szolgáló alázatosan húzza el a függönyt. Ahogy Zeusz átlényegül aranyesővé, és az aranycseppek átlényegülnek „hímivarsejtekké”: úgy lényegül át az eredeti mítosz e többszörösen átfestett rembrandti remekművé. Az olyan aranytárgyon tükröződő aranyfény, amit az ágy felett lebegő, aranyból faragott puttón látunk (akinek keze béklyóba van verve, hiszen Danaé reménytelen szerelmi helyzetét jelképezi), még a festészet fejedelmétől is kivételes, talán csak az Emmauszi vacsorával rokon, melyen Krisztus akként jelenik meg, mint egy fényrobbanás. Így, Rembrandt aranyfényű Zeusza párhuzamba állítható Isten emberré lett Fiával.
Tiziano és Rembrandt tökéletes szintézise új szintre emelkedett Gauguin érdekes képén. Szépségben aligha kelhet versenyre velük, hiszen maga Gauguin írta 1892-ben Sérusier-nek, hogy amit csinált az „rettenetesen csúnya és őrült”. Ugyanakkor tegyük hozzá: rendkívül modern és szintetikus is. Gauguin tudományos alapossággal kutatta és festette különféle népek és kultúrák hasonló mítoszait, így nem meglepő, hogy a maori Oro isten és a szépséges Vairumati nászában felfedezte Danaé-mítoszát, ám Vairumatit nem klasszikus görög, hanem frontális egyiptomi stílusban ábrázolta. A maori mítoszról pedig így számolt be:
„Oro, az istenek legnagyobbika, egy napon úgy döntött: szeretőt választ magának a halandók közül. Sok nap telt el hiábavaló fáradozással, és már majdnem visszatért a mennybe, amikor észrevett egy fiatal lányt, aki rendkívül szép volt, bőrének aranyán sütött a nap, és szerelem szunnyadt hajának sötét sátorában… Vairumati – mert így hívták a lányt – eközben gyümölcsökkel megrakott asztalt és fényűző anyagokból készült ágyat készített fogadására.”
Gauguinnel ellentétben Gustav Klimt szecessziós képe Danaé szépségét és erotikus kisugárzását hangsúlyozza. Klimt szerette a pénzt, továbbá szeretett aranylemezekkel és aranyfüsttel dolgozni, amit itt is bőséggel alkalmazott, s ami vásznát így még személyesebbé teszi. Kicsit talán túlzásba vitte az erotikát, ám érdekes megfigyelni, hogy Danaé leplének absztrakt mintázata mennyire emlékeztet a görög vázaképre. Vajon véletlen-e?
Végül: Ha Rembrandt megmutatta, hogyan lehet Danaé történetét Zeusz és aranyeső nélkül elmesélni, akkor lényegében ennek inverzióját fedezhetjük fel Lieber Erzsébet kortárs Danaéján. Lieber objektív festménye abban különbözik a hasonló „pénzesőktől”, hogy bár Danaé nem látható a képen, az aláhulló pénzérmék mintha permanens módon fakadnának egy aranyló fallikus szimbólumból és érkeznének ugyanoda: de már feminin szimbólumba. Hasonló „unisex szimbólumot” fedezhetünk fel az arany ágylábban Rembrandt képén…
Lieber Erzsébet: Danaé; kortárs objektív festmény
Nyitókép: Danaé; klasszikus görög vázafestmény; Kr.e. V. század
