•Mi előzte meg a kiállítás létrejöttét, s hogyan esett a különleges helyszínre a választás?
A Magyar Nemzeti Bank gyűjteményét gondozó divízió célja, hogy a bank munkatársain kívül mások is láthassák és megismerhessék a kollekciót itthon és külföldön is. Ennek kultúr- és bankdiplomáciai szerepe mellett erősíteni kívánjuk a hazai művészek bekerülését a nemzetközi vérkeringésbe. 2024-ben Magyarország egyszerre több „százas” jubileumot ünnepel; százéves a Magyar Nemzeti Bank, amit jelentős kiállítássorozattal ünnepelünk; száz esztendeje történt a török–magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel, illetve száz éve született a tárlaton szereplő művészek egyike, Vera Molnár is.
Ez utóbbi évfordulóról többek között a Pompidou Központ is megemlékezett, itthon pedig a Modern Műtár, a Vintage és a Kieselbach Galéria is rendezett kiállítást. A Ludwig Múzeum À la recherche de Vera Molnar – Vera Molnar művei és kortárs reflexiók című tárlata történeti anyagának számos darabját is az MNB kollekciójából kölcsönöztük, ami jelzi a művész jelentőségét a mi gyűjteményünkben is. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy megvalósulhasson az isztambuli kiállítás.
Ami a helyszínt illeti: először egy évvel ezelőtt jártam Isztambulban, akkor kezdtük előkészíteni a három női művész kiállítását. A Pera Múzeum az egyik legjobban felszerelt kortárs isztambuli magánmúzeum, nagyszerű munkatársi csapattal és közönséggel. Az isztambuli Liszt Intézet közbenjárásának köszönhetően nyílt alkalmunk itt bemutatni a jegybank gyűjteményéből készült válogatást.
•Mi a koncepciója a tárlatnak, miért éppen matematikai tematika kerül a középpontba, melynek révén különböző mintázatok és szeriális rendezőelv szerint alakított életművekbe pillanthatunk bele?
A gyűjtemény alkotásait általában a bank épületeiben állítjuk ki, a geometrikus művek az MNB Felügyeleti Központjában, az egykori Postapalota épületében, a Széll Kálmán téren kaptak helyet. A tárlatvezetések során rendre elmondom a közgazdaságtannal, matematikával, programozással foglalkozó banki munkatársaknak a képek matematikai vonatkozásait. Ők első ránézésre persze főleg négyzeteket látnak a művekben, de amikor a részletekbe beavatva beszélek róluk, nagy felismeréseket élnek át. Például, ha a Fibonacci-számsorozatok művészeti felhasználását említem, láthatóan a reál értelmiségiek is örömmel és könnyebben fogadják be az alkotásokat. A matematikai téma fókuszba állítása is ebben gyökerezik. A három kiválasztott művész, Vera Molnár, Maurer Dóra és Rákóczy Gizella munkásságában jelentős szerepet kap a szerialitás és az algoritmus használata. A kiállítás kurátoraként különösen érdekel és közel áll hozzám a téma, hiszen művészettörténeti tanulmányaim mellett közgazdasági végzettségem is van.
•Hogyan választotta ki a tárlatra a három női életmű alkotásait a Magyar Nemzeti Bank majd ezernégyszáz művet számláló gazdag gyűjteményéből?
A művészek kiválasztását az isztambuli Pera Múzeum munkatársaival egyeztettük. A török kurátorok, Begüm Akkoyunlu, Irem Divris és Ulya Soley Budapestre is ellátogattak, s több kiállítást néztünk meg együtt. Ez már a gyűjteményünkből rendezett sokadik kiállítás, és miután arra törekszünk, hogy ne ismételjük magunkat, így a több mint hetven művész közül most erre a tematikára és erre a három művészre esett a választásunk. Korábban már kerültek fókuszba többek között a posztdigitális művészek, a hatvanas-hetvenes évek művészei, valamint a kalligrafikus alkotók is. Sőt, az isztambuli kiállítással egy időben, szintén a Török–Magyar Kulturális Évad keretében bemutatunk egy másik válogatást az ankarai CerModern kiállítóterében is: az Ösztönvilág és szoftvergrammatika a fiatal alkotókat állítja középpontba Rieder Gábor rendezésében. A két tárlatot Horváth Lóczi Judit Hommage à Vera Molnár című munkája kapcsolja össze.
Visszatérve az isztambuli tárlatra, az MNB gyűjteményének anyagán kívül kölcsönöztünk is néhány munkát a kiállításra, Rákóczy Annától, Gizella lányától egy 24N (2002) című sorozatművet, két Maurer Dóra filmet a Vintage Galériától, illetve levetítjük a Véra Molnar, plaisir de géométrie című dokumentumfilmet is. Posztumusz portréfilmet mutatunk be Rákóczy Gizelláról is, amelyet most Isztambulban láthat először a közönség. Külön érdekesség, hogy vele soha nem készült interjú, mégis kitűnő portréfilmet tekinthetünk meg.
•Ha már matematikai tematika köré rendeződik a kiállítás, a három jelentős életműben mi a közös nevező, mi fűzi össze a különböző munkákat, s hogyan lépnek diskurzusba egymással?
A sorozatosság a kulcsfogalom. A tárlat nyitányaként mindhárom művésztől egy-egy szériát láthatunk. A Fibonacci-számsorokkal mindannyian foglalkoztak, például Rákóczy Gizella tónusai a Fibonacci-sorozat egymást követő számai alapján épülnek fel a vásznakon. Az életműveket tekintve Maurer Dóra és Vera Molnár több munkája pedig Dürer bűvös négyzetéből indult ki.
•A szeriális alkotási módon készített kombinatorikus képek, a variabilitás, illetve az analitikus megközelítés, valamint a spirálok használata mellett miként érhető tetten a véletlen szerepe a kiállított munkákban?
Nagyon szigorú rendszereket hoznak létre a művészek, algoritmusok alapján működő szabályokat állítanak maguk elé. Feltehetjük a kérdést, vajon hol van a művészet szerepe, ha ezeket akár egy robot is el tudná készíteni. Ám az a legérdekesebb, hogyha közel megyünk a munkákhoz, láthatjuk például Rákóczy Gizella művein a ceruza- és ecsetnyomokat, a „tökéletlenségeket”, amelyek emberivé teszik a munkákat. A manuálisan készült alkotásokon ott találjuk a művész kéznyomát és a véletlen szerepét is. Vera Molnár sokáig maga programozott, majd amikor más segítségével tette ezt, akkor is tőle származott a szellemi intenció. Számos variáció, színkombináció jött létre, de azokból mindig a művész válogatott.
•Miként jut el Vera Molnár szeriális alkotási módja az 1950-es évek végén keletkezett kombinatorikus képeitől a legkurrensebb, NFT-ket is használó generatív művészetig?
Vera Molnár centenáriumához igazodva rendeztük meg a kiállítást, aki 1924-ben, a múlt század első negyedében született, és 2023 decemberében, éppen századik születésnapja előtt alig egy hónappal hunyt el. Már a hatvanas években a korszak csúcstechnológiájával dolgozott. A számítógépes művészet úttörőjeként tartjuk nyilván, aki mindvégig olyan innovatív szellemiségű volt, hogy mindig megtalálta a legkorszerűbb megoldásokat és technikákat.
•Impozáns, török és angol kétnyelvű katalógus is készült a kiállításhoz. Hogyan épül fel a kötet?
Dizájnját a Pera Múzeum munkatársai készítették, igen kiváló minőségben. A katalógus a múzeumot fenntartó Suna and İnan Kıraç Alapítvány, valamint Matolcsy György jegybankelnök köszöntőjével indul. Szerepelnek benne a svájci kurátor, Hans Ulrich Obrist korábban készített interjúi Vera Molnárral és Maurer Dórával. Mint említettem, Rákóczy Gizellával nem született interjú, ám hogy ő is „meg tudjon szólalni”, a saját írását közöljük, amelyben matematikai igényű szövegben alkotói metódusát magyarázza el. Kerem Ozan Bayraktar török kutató-művész tanulmánya és az én kurátori szövegem is szerepel a kiadványban.
