„A rajzok is ilyen ilyen rétegekben gondolkodnak: az emlékezet, a múlt képei és jelen idejű beavatkozások egymásra íródnak, mint folyamatosan bővülő vizuális archívum.”
A kurátori szöveg további sorait is fontos (fel)idézni: „Határ Attila legújabb rajzai az emlékezet és az identitás törékeny, folyamatosan átíródó természetét vizsgálják rajzi rétegekkel. Képei olyanok, mint a felidézett múlt képlékeny felületei: régi fotók hangulata, családi jelenetek és archívnak ható motívumok tűnnek fel, majd foszlanak szét a festőin megrajzolt felületen.”
Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem festőművész és osztatlan rajz- és vizuális kultúra tanári szakán diplomázott Határ Attila immár ugyanezen egyetemi katedráról oktatja a pályára vágyókat.
Képi világa figuralitás és absztrakció elegyét alkotja. Csak klikkeljünk honlapjának válogatott munkáira, például Happy head (2024), a Lonely run (2023) vagy a 2022-ben készült Safety festményeire. Művészeti „koktélja” van oly nagyszerű, hogy festményei mellett most rajzaiba is „belekóstoljunk”. Kompozícióinak alakjai, portréinak arca, lényekre (bár inkább állatokra) emlékeztető halmazai elmosódottak, tünékenyek. Torzítással, geggel operáló képei az említett emlékezet témakörét járják körül.
Fekete-fehér, szénnel és filccel vászonra, papírra készült grafikák töltik meg a pinceszint kiállítóterét. Köztük számos portré látható, amelyeken az alig kivehető arcot graffitiszerű, gyermeki firkák veszik körül naivságukkal ellenpontozva a sötét, komoly férfifejeket. Az 1914–1918 (2025) rajzán búskomor férfi portréja látható. Vonásai nem tisztán kivehetők, szemei, orra, lefelé görbülő szája elmosódott. A címből kitalálhatjuk, hogy egy világháborút megélt, testileg-lelkileg meggyötört férfi arca sejlik fel.
Nem tudjuk, hogy harcolt-e a fronton, de bizonyosan elszenvedője volt a szörnyűségeknek. A nyugtalanító, mélyen drámai kép foltokból álló, vonalakkal szabdalt figurája már nem képes pozitívan tekinteni a világba. Alkotója úgy örökítette meg, hogy arcáról leolvasható: emlékei elfeledhetetlenek. Határ Attila ráébreszt a múlt kitörölhetetlen nyomaira, az emlékezet jelent is uraló erejére, hatására. Rajza arra ösztönzi nézőit, hogy mintegy maguk is éljék át képletesen a múlt történéseit.
A Figyelők (2026) vásznán már csoportba verődött emberek tűnnek fel, mintha valakit/valakiket körbe állának. A leplekbe burkolódzó figurák – bár valóban kört képeznek –, nem tudni, hogy miért oly lelkesek. Mindenesetre a hátrébb állók kíváncsian néznek felfelé, a közelebbiek kezüket kinyújtva kapaszkodnak valami felé. Talán a reménybe, amely gyermekien naiv rajzok formájában tűnik fel.
A Figyelőkön megmosolyogtató „firkálmányok”: fülig érő szájú fiúcska, vidám csigabiga, a végletekig leegyszerűsített Nap, Hold, csillag látható. A gyermeki motívumok némelyike csupán egy vagy két vonal, könnyed rajzolatuk humorral oldja a fotó emlékként megjelenő csoport feszült izgalmát.
A legvidámabb mesekönyv (2026) szénnel papírra készült férfiportréján majdhogynem komplett mese bontakozik ki tűzokádó sárkánnyal, hallal, pálcikaszerű, örömittas figurákkal. A Kontakt 01 és Kontakt 02 (2026) párosának múltbeli alakjait szellemes rajzok „szövik be”.
Határ Attila képi nyelvezete, a történelem, az emlékezet összeszövődése az óvodai rajzokkal, firkákkal nem szokványos. De nem is öncélú, a múlt feldolgozását, mintegy felülírását szolgálja, ahogy a karcolások, törlések, elmosások is. A bizarr, szürrealisztikus elegy a klasszikus rajzot középpontba állító izgalmas, kortárs grafikát eredményez.
Fotók: Hegyháti Réka / Latarka Galéria, Lengyel Intézet engedélyével.
Határ Attila Ctrl + Shift + N című kiállítása május 15-ig látható a LATARKA Galériában (1061 Budapest, Andrássy út 32.).
