Fazakas Rékát, a 2022. évi Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok bemutatkozó kiállításának kurátorát kérdeztük a befogadói oldalt segítő kiállításrendezésről, az elmúlt években történt műfaji változásokról és a fiatal művészeket foglalkoztató legfontosabb témákról.
Korábban a beszámolókiállításokat rendezték a Műcsarnokban, néhány éve pedig az ösztöndíjasok munkáit reprezentáló bemutatkozó kiállítások kapnak itt helyet. Hét éve, 2016 óta vagyok a Derkovits-ösztöndíj bemutatkozó kiállításainak kurátora.
Miben változott az elmúlt hét esztendőben a bemutatkozó kiállítások és ezzel együtt az ösztöndíjasok munkáinak összetétele?
Amikor az első bemutatkozó kiállításokat rendeztem, még több volt a videómunka és kevesebb a klasszikus műfaj, a festészet és a szobrászat, mostanra ez inkább eltolódott a klasszikus irányba. Most is vannak intermediális munkák, de arányában kevesebb, ami lehet, hogy azt mutatja, a művészek visszafordulnak a klasszikusabb műfajok felé, amellett, hogy a legkorszerűbb irányzatok is jelen vannak, és az internet világának hatása is érződik. A Derkovits-ösztöndíjat nyert alkotók köre mindig látlelete annak, mi jellemzi a képzőművészeti trendeket, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban. Egyre inkább jellemző, hogy a művészek kimennek külföldre rezidenciaprogramokra, így a nemzetközi trendekből is merítenek, azok is beépülnek a munkásságukba.
Idén is jellemző az ösztöndíjasok munkáira a stílusbeli pluralizmus. Milyen vezérfonal mentén rendezted el az alkotásokat, hogyan segíti a rendezés a látogatók számára az eligazodást, a befogadást?
Tematikusan, illetve formailag igyekeztem csoportokat kialakítani. Az első teremben absztrakt és nonfiguratív munkák láthatók, kivéve a fogadókép, Szabó Franciska munkája, amely hatalmas méretű, témájában ipari festmény, ezért is kapcsolódik az első teremben látható munkákhoz. Idetartoznak még az elvontabb, anyagukban izgalmas, textilből készült művek, az alapvetően nonfiguratív, de antropomorffá váló alkotások, az ipari tárgyú szobrok és festmények. Itt láthatók Éles Lóránt indusztriális hatású szobrai, Süveges Rita bársonyra festett, kisméretű festményei, Kiss Adrián steppelt dunyhái, Bernáth Dániel figurálisba hajló festményei, Szabó Kristóf kiüresedett városokkal foglalkozó munkái.
A Műcsarnok adottságai is segítik a rendezést; a háromból a középső tér mindig a legtágasabb, oda kerültek a nagyobb méretű, játékkal, illetve sporttal kapcsolatos munkák, ami most markáns, uralkodó téma, kicsit ellenpontozva is a bezártságot. Kazi Roland művei a tudomány és a játék kapcsolatát vetik fel többek között Einstein relativitáselméletét és a Gauss-görbe vizuális megjelenését felhasználva. A játék mellett sok munka központjában áll az önanalízis: egyesek a sportban találják meg önmagukat, például Jagicza Patrícia korábban kosárlabdázott, és ez az idei installációjában visszaköszön: egy kosárlabdát bont elemeire, és azokat jeleníti meg festményein is. Gáspár Szilárd pedig hivatásos bokszoló, ezért a bokszot emeli be művészi gyakorlatába. Gulyás Andrea is ezt a tematikát folytatja; a szellemi és a fizikai sportokat is munkái fókuszába állítja. Ez a játékosság több installációban is megjelenik, formailag és az installálás módjában Szabó Menyhért műveiben, Üveges Mónika reliefszerű fotómunkáiban, Takács Ádám installációjához használt efemer anyagaiban. Bizonyos értelemben a játék karakterét viseli magán Varga Ádám munkamódszere, aki monokróm képeinek létrehozásához a fóliavágógépet a rendeltetésétől eltérő módon használja.
A harmadik teremben nagyon erősen jelen van a megélt nőiség és testiség élménye, a gyermekkori traumák feldolgozása Stohl Alíz, Révész Anna, Gallai Judit, Rózsa Luca Sára munkáiban, a másik falon Szilágyi Péter Antal természeti tárgyú festményein a természetes színek és formák dominálnak, Körei Sándor üvegbe zárt virágaival pedig az idő fogalma jelenik meg. Horesnyi Bálintnak A történetírás allegóriája című, Rómában készült grafikai munkájában a különböző korok együttesen értelmeződnek, egymásra rétegződnek. Mind a természet, mind a nemiség szimbólumaihoz kapcsolódik Gúgyela Tamásnak A sötétben való születés című, vályogból készült alkotása. Bánkúti Gergő a jó pásztor motívumát fotón jeleníti meg, illetve só- és krumpliszoborba faragja, Gallai Judit festményét és videómunkáját pedig cukorból és szappanból készült szobrok egészítik ki.
Hogyan jelennek meg az elmúlt két év Covid-járványának fájdalmas élményei az ösztöndíjasok munkáiban?
Sajnos a járványhelyzet miatti korlátozások a tavalyi kiállítást a közönség elől szinte teljesen elzárták, csak az online térben volt látható. A járványra és a hatásaira való reflektálás az ösztöndíjasok munkáiban nagyon is érzékelhető, bár azért látok különbséget az elmúlt évek reflexiói között. Úgy gondolom, 2020-ban ez sokkal hangsúlyosabb volt, tavaly talán már kevésbé befolyásolta a pandémia az életünket, annak ellenére, hogy az ezzel összefüggő nyomasztó életérzés sok ösztöndíjas munkájában tetten érhető. Antal István belülről kipárnázott, hatalmas kereket formázó Sit around című kültéri mobilszobrát említhetem, melyet egy járvány utáni felhívásra készített Bécsben.
Ahogy említetted, a járványhelyzet miatt tavaly nem nyílhatott meg a kiállítás a közönség előtt, ezért a Műcsarnok virtuális sétán, az ösztöndíjasok pedig saját maguk készítette videókon mutatták be munkáikat és alkotói hátterüket. Idén terveztek-e a kiállításhoz kapcsolódó programokat?
Lesznek tárlatvezetések a kiállításon, illetve a Lázár Ervin-program keretében folyamatosan több ezer gyerek vesz részt a múzeumpedagógiai foglalkozásokon, s a művészek számára is érdekes, értékes visszacsatolást jelenthetnek a gyerekek által készített reflexiók.
Kurátorként mennyiben jelent mást az ilyen típusú tárlat megrendezése a más típusú, általad rendezett csoportos kiállításokhoz képest?
Az egésznek a nehézsége, s egyben a szépsége is, hogy sokáig nem tudom, kik lesznek a kiállítók, hiszen az ösztöndíjat nyert művészek kilétére csak néhány héttel a megnyitó előtt derül fény. Így ez majdnem teljesen kész anyag, ennek ellenére nagyon izgalmas a művészekkel együtt dolgozni. Sok esetben adott, hogy azokat a munkákat állítjuk ki, amelyekkel megnyerték az ösztöndíjat, de olyan is előfordul, hogy kibővítjük a kiállított munkák körét, ám minden esetben az ösztöndíjasokkal egyeztetve. Az együtt gondolkodás, a művészekkel közösen létre hozott installáció adja számomra a kiállítás érdekességét.
Szerinted mik a legfontosabb üzenetei az idei ösztöndíjasok munkáinak?
Az utóbbi időben mindig jelen van az ösztöndíjas kiállításokon, ahogyan most is, a környezetvédelem és a klímaválság. A legújabb tudományos kutatási eredmények például a videómunkák esetében kerülnek a középpontba. Páll Tamás munkáinak üzenete egyfajta félelmetes, disztópikus jövőképet mutat. Most látható alkotása a Hydra vulgaris miniatűr organizmusára épül, amelyről azt feltételezik, hogy akár több ezer évig is képes élni, és e tulajdonsága miatt a lehetséges örökélet szimbólumának tartják. Lázár Kristóf kiborgszerű lényeket ábrázoló grafikái azoknak a spekulációknak a körébe tartoznak, amelyek azt boncolgatják, mi várhat ránk a jövőben. A személyes benyomások, élmények is erőteljesen jelen vannak az idei kiállításon: megfigyelhető, hogy az individuum előtérbe kerül, sokan a saját traumáikat fogalmazzák meg a képzőművészet nyelvén. Úgy vélem, ezáltal másoknak is segítenek, hiszen a művészet egyik alapvető funkciója, hogy a művész saját élményein keresztül bárkihez eljusson, és bárki fel tudjon oldódni azokban a katartikus élményekben, amiket az alkotások közvetítenek.
A DERKÓ 2022 kiállítás március 27-ig látható a Műcsarnokban keddtől vasárnapig 10-től 18 óráig, csütörtökön 12-től 20 óráig
Kiállítók:
Antal István | Bánkúti Gergő | Bernáth Dániel | Éles Lóránt | Gallai Judit Ágnes | Gáspár Szilárd | Gúgyela Tamás | Gulyás Andrea Katalin | Horesnyi Bálint | Jagicza Patrícia Linda | Kazi Roland | Kiss Adrian | Körei Sándor | Lázár Kristóf | Páll Tamás Ádám | Révész Anna | Rózsa Luca Sára | Stohl Alíz | Süveges Rita | Szabó Franciska | Szabó Kristóf – KristofLab | Szabó Menyhért | Szilágyi Péter Antal | Takács Ádám | Üveges Mónika | Varga Ádám
Kurátor: Fazakas Réka
A pályáztatás és pályázatkezelés feladatait a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. végzi.
