Számos esetben, mikor kezünkbe kerülnek a közelmúlt fotói, emléktárgyai, nosztalgikus érzések kerítenek hatalmukba. A múlttal való találkozásnak – különösen a művészetekben és a társadalomtudományokban – szembenéző, traumafeldolgozó küldetése is lehet, mely kollektív, közös emlékrétegeink felidézése és azok újraértelmezése által az egyéni, személyes emlékek szálán erősíti a közös feldolgozás metódusait. Ez pedig az alkotóművészet társadalmi szerepvállalását illetően kiemelten fontos küldetésnek tekinthető.
A 2023-ban indult a rezidenciaegyüttműködés egyhónapos programjának zárásaként közös kiállításon mutatta be a Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor művészpár a Szolnokon készült friss munkáit, valamint egy-egy korábbi sorozatát. A Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában nyílt kiállítás az emlékezés szálára felfűzve a múlt megértésének kérdéseit járja körül, két különböző úton és két különböző alkotói attitűddel. Bár narratív elemeiben elkülönülnek, az egyéni és kollektív emlékezet vizuális interpretációit eltérő aspektusból közelíti meg a két kiállító művész, munkáik eleven dialógusba lépnek egymással, amit a kapcsolódási pontjaikat hangsúlyozó tálalás is erősít: ugyanis a galéria két termében nem egymástól elkülönítve jelennek meg a sorozataik.
Fazakas Ildikó a családi traumák kapcsán foglalkozik az emlékezéssel. A generációs traumákkal való szembenézés bár – a művészi szándéktól némileg eltérően – nem marad nosztalgiamentes, mégis a régi családi fotók elemeinek felhasználásával készült munkák az önismeretről és a generációs traumákkal való szembenézésről, azok alkotásokon keresztül történő feloldásáról szólnak. A kiállításon bemutatott 2016-os, textilekre rajzolt és varrásokkal, rátétekkel kiegészített Időrajzok című sorozatában a múltfeldolgozáshoz viszonyulást az elvarrt és elvarratlan szálak kontextusában vizsgálja. A szolnoki rezidenciaprogram alatt készült, Töredékek ciklus című sorozatában a múlt traumafeldolgozásának másik metódusa, az emlékek szőnyeg alá söprése, elrejtése, „bedobozolása” jelenik meg.
Noha emlékezetünk természeténél fogva az emlékek az évek, évtizedek folyamán halványulnak és fragmentálódnak, a memória nem törli őket, s minél mélyebb érzelmi töltetűek, annál élénkebben és gyakrabban idézi fel őket, befolyásolva ezáltal az egyén jelenének és jövőjének történéseit. Az emlékezet töredezettségének képi formáit Fazakas Ildikó valamennyi kiállított művén tetten érhetjük, csakúgy, mint rétegzettségét és annak a későbbi emlékekkel vagy a szerzett tudással vegyülő jelenségét, melynek legszembetűnőbb példái a bibliai Jeremiás prófétától idézett, írógéppel írt generációs áldás sortöredékei a legfrissebb, dobozkeretekben látható sorozat elemein: „…olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti a gyökerét és nem fél, ha jön a hőség…” (Jer 17,7–8). A generációkon át hordozott traumák feloldásának szándékával megidézett szöveg egyes részletei több alkotáson is megjelennek, de egyiken sem szerepel a teljes idézet.
Ferencz S. Apor munkássága egy másik emlékfelidézési típus, szintén az idő múlásával keletkező jelenség, az emlékek elhalványulása révén érhető tetten. A kiállításon látható korábbi, Ismerős jelképek című sorozatának alapját gyermekkorát, a nyolcvanas éveket idéző személyes vonatkozású és talált tablófotók vászonra nyomott, fekete akril lazúrral a tónusokat visszavett, azaz elhalványított fotók képezik. Ezekre a fotókra a technikaórákon akkoriban gyakran használt eszközzel, lombfűrésszel vékony falapból kivágott, mindannyiunk számára ismert jelképeket applikál.
Az ikonok és jelek „fehér foltként” való megjelenítése az emlékezésnek arra a jelenségére utal, amikor a múlt eseményei egy-egy történet felidézésén belül hiányosan elevenednek meg. Ferencz S. Apor jelképei derűssé, nosztalgikus emlékké tesznek egy kemény időszakot, mely a felhőtlen gyermekkor, a diákcsínyek emlékeivel keveredve mégis széppé, megmosolyogtatóvá válik a mából visszatekintve. Ugyanakkor a könnyed kapcsolódás a közelmúlthoz és a legújabb, Szolnokon készült munkák tükröt is tartanak korunk társadalma elé, a kritika tükrét, szembeállítva a nézőt az emberi kapcsolatok kettősségével, visszásságaival és töredezettségével.
A Hasított táj című friss munkájának két kilencven fokkal elfordított, feltekert, talált tájképe mindenki számára ismerős lehet, mindannyiunk belső tájélménye, mely a szülőföld vagy a választott új lakhely kérdését veti fel. Napjainkban, főleg a perifériavidékekről való tömeges elköltözések és elnéptelenedések révén különösen érvényes a felvetés, mely már nemcsak identitásbeli, hanem össztársadalmi probléma is.
Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor kiállítása mind gondolatiságukat tekintve, mind igényes és szemet gyönyörködtető kidolgozottságuk és installálásuk okán is izgalmas és megszólító erejű, a művek közelségében hosszan tartó tárlat, mely akár traumafeldolgozón, akár nosztalgikus iróniával hívja elő a múlt töredékes emlékeit, mindannyiunk közös múltjáról és jelenéről szól, s a közös jövőnek is üzen.
Fazakas Ildikó és Ferencz S. Apor kiállítása 2023. szeptember 30-ig tekinthető meg Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában (5000 Szolnok, Gutenberg tér 12/12.).
