Több fórumon – konferenciákon, szakmai kiadványokban és újságokban – hangsúlyozta a történelmi filmek fontosságát, de a Mecenatúra program támogatásával mégsem jelent meg a történelmi játékfilmek sora a mozikban.

A Mecenatúra program alapvetően televíziós platformra készült alkotásokat finanszírozott, a hazai és európai szabályozás miatt mást nem is támogathatott. Ennek ellenére számos történelemmel, sport- és kultúratörténettel foglalkozó film mutatkozott be a mozikban azután, hogy több tíz- vagy százezres nézettséget hozott a televízióban. Magas színvonalú történelmi dokumentum- vagy ismeretterjesztő filmek, de kiváló televíziós filmek is eljutottak a mozinézők elé.  Elég, ha A berni követ című televíziós filmre, a Magyarok a Barcáért sportfilmre vagy a Locarnóban is vetített, óriási fesztiválsikereket hozó, tragikus személyes történelmi tapasztalat feldolgozását bemutató A létezés eufóriája című filmre gondolunk.

A Mecenatúra program keretében nagyon fontos történelmi témákat is támogattunk. Többet korábban még nem mutattak meg filmes eszközökkel. Idesorolható a szovjet megszálló katonák erőszaktevését feldolgozó Elhallgatott gyalázat című alkotás, valamint Varga Ágota filmtörténeti jelentőségű műve, A tartótiszt, amelyben először szólal meg, áldozataival szembesülve, a kádári nemzetbiztonság egyik tartótisztje. Támogattunk filmet több jelentős történelmi hősünkről, Semmelweis Ignácról, Görgei Artúrról, Andrássy Gyuláról… Szerencsére hosszan lehetne sorolni a neveket és történelmi eseményeket.

A Mecenatúra program számos történelmi dokumentum- és ismeretterjesztő filmet támogatott, és ezek nemzetközi díjakat hoztak, de a nézők mégis a játékfilmekre figyelnek jobban.

Nyilván a jegypénztáraknál kisebb eséllyel indul egy dokumentumfilm, mint egy látványos, kosztümös kalandfilm, de vannak olyan platformok, fórumok és tematikus csatornák, ahol kimondottan keresik ezeket a filmeket. A szabályozási és a pénzügyi keret adta lehetőségeinket kihasználva mi is finanszíroztunk fikciós játékfilmeket. A Mecenatúra program 2011 és 2019 között negyvenhárom tévéfilm gyártását támogatta, olyanokat, mint a már említett A berni követ, a Szabadság - Különjárat, az I. világháborús dráma, a Szürke senkik és a Félvilág, ami a moziban is több tízezer nézőt ért el. Fontos – a szintén a Mecenatúra programban támogatott Mindenki című alkotásért Oscar-díjat kapott – Deák Kristóf filmje, a Foglyok, amely végig zárt térben, egy lakásban bemutatott történeten keresztül adja vissza az 50-es évek nyomasztó légkörét. Történelmi film az egyik utolsó siker is, amit a Mecenatúra program elkönyvelhetett magának: a Trezor című alkotást tévéfilm-kategóriában nemzetközi Emmy-díjra jelölték. Különleges, filmtörténeti jelentőségű a szintén a Mecenatúra által támogatott Akik maradtak című film Oscar-jelölése, hiszen Magyarországot televíziós film képviselte a legnagyobb mozifilmek versenyében. Hatalmas siker, hogy az Oscarnál, amely alapvetően nem a kis költségvetésű filmek fóruma, olyan film száll versenybe és jut el a szűkített tízes listára, amely a nagy filmek költségvetését meg sem közelítő alkotás. Fontos film készült Kertész Mihályról, a Casablanca rendezőjéről is, amely elnyerte az A kategóriás Montreali Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. És még hosszan sorolhatnám a sikereket, elismeréseket. A Mecenatúra kifutása sokkal hosszabb, mint maga a program, nemcsak azért, mert az elkészült filmek egy része még évtizedek múlva is fontos lesz, hanem mert a működése már egy éve véget ért, de még most is készülnek filmek, és hozzák a sikereket. Talán elég megemlíteni, hogy Dombrovszky Linda Pilátus című alkotását beválogatták a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Golden Globe-versenybe. Ezek a filmek százhúsz–százötvenmillió forintos költségvetésből, hatalmas alkotói elszántsággal és kreativitással készültek. Ez az összeg töredéke egy hazai gyártású mozifilm költségvetésének, az eredmények mégis azt mutatják, és a fenti felsorolásból is látható, hogy ezek az alkotások nemcsak a mozikban és a képernyőn, de akár A kategóriás fesztiválokon is megállhatják a helyüket. Nagyon büszkék vagyunk az eredményekre, amelyek azt bizonyítják, hogy átgondolt tervezéssel, jó pályázatkiírással, tehetséges alkotók támogatásával kisebb költségvetéssel is lehet nagy filmeket létrehozni.

A negyvenhárom támogatott televíziós filmre összesen 4,2 milliárd forintot fordított a Mecenatúra program, amely nagyjából másfél Kincsem film költségvetését jelenti.

Nyilván a Mecenatúrát is érintette, hogy az elmúlt években szokatlanul heves vita alakult ki a történelmi filmek körül.

A heves vitát jogos igény váltotta ki: a magyar film, főleg a rendszerváltás utáni kortárs filmgyártás elment sok nemzeti szempontból fontos téma mellett, nem születtek meg a régóta várt alkotások. Jöttek a mozikba más nemzetek – nemcsak Hollywood – történelmi eposzai és kalandfilmjei, és a hazai közönség is szeretett volna magyar hősöket látni a filmvásznon. Sajnos a vita színvonala sok esetben hagyott kívánnivalót maga után, többször személyes szempontokról szólt, de a kiváltó indok ettől még valós. A magyar történelem és irodalom gazdagabb hősökben, mint a DC- és a Marvel-univerzum együtt. Szinte hihetetlen, hogy a magyar történelem sok fontos eseményét, alakját a hazai filmművészet nem dolgozta fel.

Számos regény, irodalmi mű nem elevenedett meg a mozivásznon, pedig kézzelfogható rá az igény. A magyar filmtörténet két ikonikus alakja, legendás producere, Janovics Jenő már egy évszázada, Nemeskürty István pedig több évtizede arról beszélt, hogy nemzeti témákhoz, nemzeti irodalomhoz kell nyúlnia a filmkészítőknek. Természetesen nem kizárólagos témaválasztásról, esetleg iránykijelölésről beszélünk, és nem is kell mindezt leegyszerűsíteni kardozós-csatázós filmekre. A fontos és kiváló történelmi filmre példaként a Saul fia felhozható, megkerülhetetlen alkotás, de sajnos hosszú listát nem lehet összeállítani az elmúlt harminc év jó történelmi mozifilmjeiből.

A szakmai vitákban sokszor felemlegették, hogy a rendszerváltást követően nem készült történelmi film, míg a szocialista időkben remek nemzeti filmeket gyártottak.

Szerencsére azért vannak jó példák a rendszerváltást követően is, de mint említettem, sajnos nem nagy számban. Az egyik legnagyobb magyar film, az Eldorádó is a rendszerváltás környékén készült. Ugyanakkor persze tényleg elgondolkodtató, hogy Sára Sándor 1978-ban rendezte a 80 huszárt, és az Egri csillagok is már több mint ötven éve készült, nem is beszélve a Jókai-regényekből készült adaptációkról, amelyek szintén fél évszázadosak. Minden művészeti és kulturális termék esetében az azt létrehozó tehetségek alapvetően meghatározzák a létrejött termék minőségét, épp ezért a Nemeskürty István vagy Várkonyi Zoltán közreműködésével készült filmek, nem beszélve a világhírű magyar operatőrökről, olyan színvonalat biztosítottak, amely kiállta az idő próbáját. Nyilván segítette ezt, hogy erős irodalmi alapokra építkeztek: A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok a mai napig jelentős nézettséget hoz, ha vetíti a televízió. 

/Az Egri csillagok című film forgatásán Sinkovits Imre színművészt Dobó István jelmezébe öltöztetik Fotó: Fortepan/Bojár Sándor/

Mennyi fikciós elem fér el egy történelmi filmben?

A téma és a megközelítés a kreatív munka része, az alkotók lehetőségei, akárcsak a szabadságuk, szinte végtelen. Több filmes fórumon elmondtam, hogy a magyarok legnagyobb hősei nemcsak a csatatereken találhatóak, ott vannak a focipályákon, a műtermekben, a katedrán vagy akár a szülőszobákban is. 

Semmelweis Ignác például mindenkinél nagyobb csatát nyert meg, de megemlíthetjük Hugonnai Vilmát is, az első magyar orvosnőt, akinek állhatatossága és kitartása nyitotta meg a magyar egyetemeket a nők előtt.

Sok olyan, tőlünk nyugatra vagy a tengerentúlon gyártott történelmi filmet láthattunk, ahol a történelmi esemény vagy hitelesség csak magja a filmnek, és azt rengeteg fikciós elemmel építették körbe. Ez is lehet jól működő irány, ami ugyanúgy hasznos vagy célszerű feldolgozása a múltnak. Például A rettenthetetlen (Braveheart) Skóciában szinte nemzeti forradalmat indított el, holott a valós események nem egészen úgy történtek, mint ahogy azt a filmben bemutatták. De egy másik Mel Gibson-filmet, A hazafit (The Patriot) is hozhatnám példának arra, hogyan kell közel hozni egy történelmi időszakot a nézőhöz. Ez talán az egyik legismertebb „identitáserősítő” film.

Kicsit lépjünk túl a játékfilmen, mert nagyon fontos és hasznos lehet egy ismeretterjesztő vagy dokumentumfilm is. Ezek a műfajok akár közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben is felhasználhatók, oktatási segédanyagként megjelenhetnek a tanrendben. Nem az egyetlen mérőeszköz esetükben a nézőszám, amely nyilván alacsonyabb, mint egy nagyjátékfilm vagy egy sorozat esetében. Meg kell még említeni az animáció adta lehetőségeket is, szerencsére egyre több csatának, történelmi eseménynek van animációs feldolgozása. Izgalmas és érdekes látni, hogy milyen lehetett a pozsonyi csata, Nándorfehérvár ostroma vagy Zrínyi kirohanása Szigetvár várából – mindez sokkal élményszerűbbé teszi az oktatást, befogadhatóbbá az eseményeket. Kutatások és a hétköznapi tapasztalatok szerint a gyerekek idejük jelentős részét különböző képernyők előtt töltik, tehát audiovizuális eszközökkel, tartalmakkal tanítani nem utópisztikus gondolat. Hatékony és fontos forma ma is, és vélhetően a jövőben egyre inkább az lesz.

Történelmi film és szembenézés: mennyiben segíti a múlt megértését, feldolgozását a magyar történelmi filmeket e lap hasábjain bemutató sorozat?

Megpróbálunk olyan listát összeállítani, amelyben a legfontosabb történelmi filmek szerepelnek, és az Országútban egy-egy ilyen alkotás elemzése jelenik meg. A teljesség igénye nélkül olyan filmek, mint az Egri csillagok, a Jób lázadása vagy a Szirmok, virágok, koszorúk, de nem maradhatott ki a Megáll az idő sem.

A filmesztétikai és -elméleti megközelítésen túl a fő kérdés, hogy ezek a filmek mennyiben segítik a nemzeti történelemmel való szembenézést, milyen tanulságok vonhatók le belőlük, mit mondanak el rólunk, magyarokról, a Kárpát-medence többi nemzetével való kapcsolatunkról, helyünkről Európában. A magyar társadalom sok kérdést nem dolgozott fel megfelelően, de számos sikerünket sem tudjuk kellőképpen értékelni. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk a legjelentősebb teljesítményeket, és csak akkor fedezzük fel az értékeiket, ha már külföldön is annak tartják. A magyarság ezerszáz éves történelme a Kárpát-medencében Európa talán legizgalmasabb története, elképesztő fordulatokkal, hihetetlen hősökkel. Legyünk elég erősek és bátrak ahhoz, hogy történeteinket kellő önbizalommal feldolgozzuk és megmutassuk saját nemzeti közösségünknek, a nagyvilágnak és gyermekeinek! Ebben a film a legjobb szolgálatot nyújtja.

/Indulókép: Kollarik Tamás Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd/