A 2002 – 2020 között megjelent tanulmányokból született válogatás egyfajta metszéspontja a magyar egyháztörténet különböző korszakainak, a szerző tudományos munkásságának és életútjának.
A szerkesztés gerincét az a jellegzetesen egyházi életállapot alakította ki, amely a tudományos munkával hivatásszerűen foglalkozó, de arra nem felszabadított papságot jellemzi: nem egy szűk szakterület egy életen át tartó feltárása, hanem az aktuális feladatkörhöz kapcsolódó kérdések történeti és teológiai tárgyalása. Tóth Tamás esetében ez azt jelenti, hogy germanikus diáként tárgyalja szentéletű diákelődei (Romzsa Tódor és Meszlényi Zoltán) életútját; származási egyházmegyéje, a Kalocsai Főegyházmegye újkori történetének kérdéseit, benne az egyházmegyét újraalapító Patachich érsekek, Gábor és Ádám munkásságát; a Szentatya magyarországi képviseletének munkatársaként vagy éppen a magyar egyház római ügyvivőjeként az egyházi diplomáciatörténet, a 19. századi püspökkinevezések kérdését; a Pápai Magyar Intézet rektoraként az intézmény történetét, mint püspökkari titkár pedig a lelkipásztorkodás és a 20. századi egyháztörténet több kérdését. Így ez a tanulmánykötet egyfajta szellemi összegzése a szerző eddigi személyes élettörténetének, egyházi feladatvállalásának.
A kötetben szerepeltett tanulmányok nagy erénye, hogy egy-egy részterület tárgyalása nem csupán azt a korszakot ismerteti meg velünk, amit a témamegjelölés sejtetni enged, hanem annak előzményeit is, így például a kalocsai Főszékesegyház titulusáról szóló tanulmány az újjáépítést tárgyalva az alapításról és a Főegyházmegye korábbi időszakáról is szól, több tanulmány pedig elvezet minket az egyháztartomány 20. század közepének történetéig.
A témakörök közül külön szeretném kiemelni a Kalocsai Főegyházmegye Bács-i részének témába-hozását. A rendszerváltás előtti években, de különösen azután népszerű kutatási terület lett az Erdély-témakör, Esztergomhoz való korábbi kapcsolódása miatt a Felföld egyházi élete, ám mindezideig nagyon kevés figyelmet kapott a mai Szerb Köztársasághoz tartozó, egyházi közigazgatás szempontjából pedig korábban a Főegyházmegye irányítása alatt álló részek kormányzásának, vallási életének és vértanúinak bemutatása, ami ugyancsak nem egy korszakra koncentrál, hanem különböző súllyal, de szinte minden jelentősebb egyháztörténeti korszakot elénk tár. Ebben a szerző nem kerüli meg a konfliktushelyzetek – így például a Budánovics Lajos-Ijjas József 1941-44-es konfliktusát sem –, sőt a tanulmányok korábbi megírásáig nem ismert információk kiegyensúlyozott tárgyalásával gazdagítja ismeretünket.
A magyar egyháztörténet-kutatás nagy problémája, hogy a magyar egyház tagjai közül kevesek vannak jelen a világegyház vérkeringésében (pl. missziók, diplomácia, vatikáni hivatalok), így Magyarországra kevés olyan külső, jó tapasztalat, felismerés érkezik és érvényesül, ami átültethető lenne a magyar egyház gyakorlatába, ezért nagyban jellemez bennünket – előnyeivel és hátrányaival együtt is – a provincialitásból fakadó világlátás. Történészként, valamint római tartózkodása nyomán Tóth Tamás ezt is ellensúlyozni próbálja, amikor bemutatja, hogy Luttor Ferenc diplomáciai státuszát azért fogadja el XII. Piusz pápa, mert a nunciatúra így maradhat meg Budapesten, ezzel pedig nunciusán keresztül segíteni tudja a pápa a menekítések akcióját. Ugyanígy, amikor hozzásegíti kutatótársait, hogy az 1919-es kommün hazai forrásainak anyagát az itt bemutatottak alapján egybecsengőnek mondhassák a római forrásanyag megállapításaival, vagy éppen azt érzékelteti, hogy milyen összefüggések voltak az 1948/49-es és az 1919-es forradalom egyházpolitikájában.
A szerző a kötet előszavában tárgyalja gyűjteményes kötetének tudatos címválasztását: Hungaria Rómából, vagyis kutatómunkája által azokat a kevésbé ismert szempontokat igyekszik elénk tárni, amelyeket eddig ritkán volt alkalom, lehetőség és készség megismernünk: miként látta Róma a magyar egyházat, a magyar egyház kérdései milyen értelmezést nyernek az adott kor világegyházának történeti, politikai és teológiai szemléletmódjában, azaz a Vatikáni Levéltár anyaga, miként értelmezi az általunk ismert vagy éppen ismeretlen történelmi helyzetek alakulását.