Ha a hosszú, néha kemény téli napok után a tavasz lágy lehelete érinti meg arcunkat, szinte azonnal szabadnak és boldognak érezzük magunkat. Szabadságharcainkra gondolunk, melyeket ha el is buktunk, rendre újrakezdtük. A magyar–lengyel barátság napjára készülünk, Kossuthot, Bem apót és Petőfi őrnagyot éltetjük, kik karddal a kezükben szálltak szembe a zsarnoksággal. Én most azonban mégsem a politikai szabadságról szeretnék elmélkedni, hanem a szabadságnak egy másfajta dimenziójára terelném a kedves olvasó figyelmét, a lélek szabadságára.
Tavasz (osvathpeter Pixabay)
A lágy tavaszi szellők ugyanis magukkal hoznak egy olyan időszakot is, amelyről korunk embere (keresztényként és nem keresztényként) hajlamos megfeledkezni. A böjtről beszélek, nem a különböző csodaszerként ajánlott fogyókúra- és diétapraktikákról.
Korunk nyugati civilizációba született embere a fogyasztói társadalom bűvkörében él. S miközben elérendő célként a hedonizmusba torkolló e világi jólétet tartja szeme előtt, megfeledkezik arról, hogy az ember testből és lélekből áll, s igazi jólétet csak e kettő harmóniája teremthet számára. Pedig már a modern pszichológia is azt hirdeti, hogy
a túlfogyasztás útja nem az életminőség javulásához, hanem civilizációs hanyatláshoz, mi több, környezeti károsodáshoz vezet.
A visszafogottabb, az önkorlátozóbb fogyasztói lábnyom kevesebb teherrel járna környezetünk és önmagunk számára is, nemcsak a fizikai, hanem a mentális zavarok tekintetében is. A fizikai/testi vágyak korlátozása ugyanis felfedi a lélek valós állapotát. Könnyen kiderülhet, hogy az élvezetek korlátlan hajszolására valójában lelki betegségeink elfedése, elrejtése miatt volt szükségünk. A böjt segít, hogy visszataláljunk valódi önmagunkhoz, megtaláljuk helyünket és hivatásunkat a világban.
Farsangi mulatozók (Frans Hals, CC BY-SA 4.0/Wikimedia Commons)
A böjtöt nagyszüleink és felmenőink rendszeresen gyakorolták. A farsang keddjéig tartó dáridózás idején ugyanis éjféltájban a mulatozók között megjelent a település elöljárója, s törvény adta jogával élve kivette a vonót a cigányprímás kezéből, és hivatalosan is bejelentette a böjt kezdetét. A böjt része a zsidó és a keresztény kultúrának ugyanúgy, ahogy az iszlámnak, a buddhizmusnak, hinduizmusnak. Sokszor halljuk, hogy böjtölni egészséges. Azonban
lelki tartalom nélkül a böjt valójában csak üres rítus. A léleknek, ugyanúgy mint a testnek, szüksége van a megtisztulásra,
a bűn terheitől való szabadulásra, vagyis a megújulásra. Jézus mondja, hogy minden gonoszság a békétlen emberi szívből fakad. A gonosz hatalmának megtörése tehát ott kezdődik, hogy békét teremtünk a szívünkben, hogy magunk is a béke eszközei lehessünk a háborgó világban.
Böjti eledel (forrás: Katrin Gilger, CC BY-SA 2.0/Wikimedia Commons)
Ahhoz, hogy ezt elérjük, az egyetlen eszköz a böjt és az ima – állítja Emmanuela Maillard nővér A böjt elfelejtett ereje (Marana Tha Kiadó) című, nemrég megjelent könyv szerzője. Szerinte „a böjt teret, vákuumot alkot a lelkünkben, testünkben és a szívünkben. Amikor nem aggódunk az evés miatt, teret adunk Istennek, hogy addig sohasem tapasztalt módon lakjék bennünk.”
A keresztény élet önfegyelem, önmegtagadás nélkül könnyen langyos konzumkereszténységgé válhat. A böjt viszont lemondással, áldozathozatallal jár, amit fel tudunk ajánlani Istennek valakiért vagy valamilyen jó ügyért.
Az igazi böjt ösztönzője tehát nem a kényszer vagy kötelező szabályok betartásának szándéka, hanem a szeretet által vezérelt jó szándék.
Mert az igazi böjt nem csupán annyiból áll, hogy bizonyos ételeket, italokat nem veszünk magunkhoz, hanem abból, hogy ezzel együtt – ellene mondva bűnös ragaszkodásainknak, gondolatainknak, helytelen szokásainknak, függőségeinknek – a rosszat jóval győzzük le magunkban.
Nemcsak kenyérrel él az ember – Jézus megkísértése a pusztában (forrás: James Tissot, Public domain/Wikimedia Commons)
Az igazi szabadság az antik bölcsesség szerint nem a korlátok nélküli cselekvésben, a nekem mindent szabad szertelenségében rejlik, hanem a saját, lefelé húzó ösztöneink, félelmeink és önző kényelmi szempontjaink feletti győzelemben. Ez a belső fegyelem teszi lehetővé a tudatos életvezetést, önmagunk lelki fejlődését és a valódi belső békét, amely túllép a külső kényszereken. Az igazi szabadságharc az, amit saját magával vív az ember. A legnagyobb győzelem pedig az önmagunk felett aratott győzelem; saját gyengeségeink és belső sötétségünk legyőzésével érhető el. „Ha le akarod győzni a világot, győzd le magadat!” – vallotta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Az igazi böjt és önmegtartóztatás tehát nemcsak lemondást jelent, hanem
eszköz (út, lehetőség) a belső szabadság elérésére és ezen keresztül az igazi öröm, a lelki öröm megtapasztalására.
Az igazi böjtöt az életmódváltásból (azaz megtérésünkből) fakadó tetteink hitelesítik. Gyümölcsei közt pedig ott található a megtisztulás, a gyógyulás, a lelkierő növekedése, az Isten és embertársaink iránti szeretet elmélyülése. Ezekkel az erényekkel felvértezve, a terheitől felszabadult lélekkel nemcsak a böjti időszakot követő húsvéti feltámadás ünnepére, hanem az örök életre is méltóképp fel tudunk készülni.
Nyitókép: Hamvazkodás (forrás: Elena Tayem, CC BY-SA 3.0/Wikimedia Commons)
