A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként 2020 márciusától kilenc hónapig Argentínában, Chaco tartomány Villa Angela településén és környékén diaszpórában élő magyar leszármazottak helyi közösségének hitéletébe kapcsolódtam be, s ennek köszönhetően megismertem az argentin–magyar kapcsolatok néhány történelmi, illetve aktuális vonatkozását is.
1938. április 26-án Buenos Aires kikötőjéből több száz fős zarándokcsoport indult útnak Európa felé: a távoli Argentína több egyházmegyéjéből régóta készültek a hosszú útra, amelynek célja a Budapesten rendezett 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson való részvétel volt.
A Buenos Aires-i érsekség közlönyében már hónapokkal korábban hírt adtak az előkészületekről: a felhívások kiemelték, hogy a világ katolikusai számára önmagában is felemelő ünnep Magyarországon a Szent István Emlékévvel, államalapító uralkodónk halálának 900. évfordulójával esik egybe. A magyar főváros különleges földrajzi fekvése, szépsége méltó helyszínéül szolgál az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus világraszóló ünneplésének, aminek az is különleges jelentőséget adott, hogy több év után ismét Európában rendezték meg. A részvételre való buzdítás
a kongresszus Szent Ágostontól származó jelmondatát is ismertette: Eucharistia vinculum Charitatis, vagyis az Oltáriszentség a szeretet köteléke.
Az úttal kapcsolatos további információkért az érdeklődők a Buenos Aires-i ferences rendházban működő Magyar Misszióhoz fordulhattak. Itt éltek és működtek Virág Venánc OFM (1890–1970) és Szathmáry Imre Román OFM (1889–1966) ferences atyák, akik 1934-ben érkeztek Argentínába, és évtizedeken keresztül fontos szerepet játszottak a magyar emigráció lelki gondozásában. Az Eucharisztikus Kongresszusra szervezett zarándokcsoport mintegy 220 tagját P. Virág kísérte el Budapestre: az emigrációból a kongresszusra hazatérő magyarokon kívül Uruguayból és Bolíviából is érkeztek zarándokok.
A korabeli visszaemlékezések és beszámolók szerint a kongresszus a résztvevők közül sokak, így a világon szétszóródva élő magyarság számára meghatározó, felejthetetlen lelki élményt jelentett, és fontos üzenetet hordozott. A dél-amerikai országból érkezőket Mons. dr. Juan Pascual Chimento, az argentin Mercedes egyházmegye püspöke vezette, szívhez szóló üzenete az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyvében olvasható:
Krisztus ma, Krisztus tegnap, Krisztus mindörökké
Messze földekről jöttünk, tízezer kilométeres útnak vagyunk a zarándokai, hogy megpillantsuk ezt a várost, amelyet megszentel az Eucharisztia napja és eláraszt hitünk áhítata, s megcsodáljuk, mennyire tisztelik ezen a földön Jézus Krisztust!
Mindenekelőtt Őszentségének, XI. Pius pápának helyettesét és bíboros-legátusát köszöntjük – fogadja a Szentséges Atya az ő követén keresztül a mi tiszteletünket, szeretetünket, az édességes Jézus iránt való engedelmességünket, amellyel fiai és társai vagyunk minden viharon keresztül is az Anyaszentegyház hajójával. Krisztus misztikus testében egyesítve veletek:
köszöntünk Benneteket, Magyarország katolikusai, tisztelettel szemléljük a ti keresztény hagyományaitokat, amelyeket az a szent királyotok hagyott rátok,
akinek dicsőségét most egyesítjük az Oltáriszentség dicsőségével, és köszöntünk benneteket, egész föld katolikusai. Ó, legméltóságosabb Oltáriszentség! Mi négy évvel ezelőtt köszönthettünk Téged a Buenos Aires-i kongresszuson, s a Veled való kapcsolat által újjászületett bennünk a hit tüze, a remény tápláléka és a szeretet áradata, - ó, legméltóságosabb Oltáriszentség: íme, most megújítjuk előtted hazánk felajánlását legszentebb szolgálatodra. Mikor aposztázia, elpártolás és üldözés bántanak Téged szerte a világ, íme, megvalljuk, hiszünk abban, hogy a Legszentebb Eucharisztiában jelen vagy! Ó, legméltóságosabb Oltáriszentség, éppen ma azt kiáltjuk Neked, amit Szent Pál apostol: Krisztus ma, Krisztus tegnap, Krisztus mindörökké.
Nem volt véletlen az argentinok érdeklődése: négy évvel korábban, a 32. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Buenos Airesben rendezték. Egy archív filmfelvétel megörökítette az emlékezetes jelenetet, amikor 1934. október 11-én a kongresszusra érkezett egymillió embertől övezve az argentin főváros Palermo parkját uraló óriási fehér kereszt tövében, a kereszt felé mutató négy sugárút mentén százhétezer fehérbe öltözött gyermek hatalmas élő keresztet alkotott. A filmen látható a térre érkező, majd áldást osztó Eugenio Pacelli is.
XI. Pius pápa követe ugyanis az argentin fővárosban ugyanaz a Pacelli bíboros államtitkár volt, aki a Szentatya legátusaként a Budapesten négy évvel később rendezett kongresszuson is részt vett. A később
XII. Pius néven pápává választott főpap-diplomatára mély benyomást tett a budapesti rendezvény, ami világosan kitűnik az 1956 októberében, a magyar forradalom napjaiban tett nyilatkozataiból is.
A dél-amerikai és a magyar nyelvű sajtó egyaránt hírt adott a magyar főváros különleges eseményéről. Érdekesség, hogy a kongresszus idejére a Lánchíd díszkivilágítását tervező Fóthy Gyula (1901–1973) leszármazottai ma Argentínában élnek, és a családi emlékezetben méltán büszkeséggel tartják számon Argentínába települt elődjük alkotását, amelynek fotója annak idején bejárta a világsajtót.
Napjainkban, az Argentínában diaszpórában élő magyar közösségek körében örvendetes érdeklődés mutatkozik a 2020/2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus iránt. A budapesti kongresszuson való részvétel lehetősége remélhetőleg minél többek számára megvalósul. Hogy mit is jelent ez nekik? Tanúskodjék erről a Misiones tartomány egyik kis településén élő 24 éves Noelia vallomása:
Magyar bevándorlók dédunokájaként tudatában vagyok, hogy származásom és felmenőim hazájának megismerése saját magam jobb megértéséhez vezet. Magyarországra azért szeretnék elmenni, mert az út erősítené az érzelmi kötődést a gyökereimhez. Az őseim hazájába való ellátogatással valósággá válna az ő beteljesületlen vágyuk, hogy visszatérhessenek szeretett földjükre. A kultúra iránti kíváncsiságom bizonyossá tesz afelől, hogy sok a közös a Magyarországon élőkkel. Mint hívő katolikus számára pedig az út lehetőséget adna az Eucharisztia értékének és jelentésének tudatosítására: a találkozásra Jézussal, Vele, aki életem meghatározó része. Mindent az Ő kezébe helyezve, az út azzal az élménnyel ajándékozna meg, hogy szeretett gyermekének érzem magam.
