Hatalmas inspiráció együtt muzsikálni a karmesterlegendákkal – meséli a fiatal hegedűművész –, hiszen elképesztő a tudásuk, s a tapasztalataikból a zenén keresztül rengeteget tanulhat az ember. Ezért is örülök, hogy most megismerkedhetem egy újabb dirigenssel, Neeme Järvivel, akivel május 7-én a Müpában lépünk fel, az ő vezényletével Mendelssohn e-moll hegedűversenyét adom elő. Játszottam már ezt a darabot korábban is, s kíváncsi vagyok, most milyen új színeket, zenei gondolatokat fedezek fel benne. Mindig fontosnak tartom, hogy tanulmányozzam a zeneszerzői szándékot, s ennek a kompozíciónak akad egy olyan része, amelyet mostanában a hegedűsök nagyon lassan, szinte fele tempóban szoktak előadni. Viszont találtam egy leírást magától a zeneszerzőtől: Joachim Józsefnek írta – aki tizenhárom esztendősen játszotta el a művet –, hogy
nem akar tempóváltást, nem akarja, hogy a hegedűsök szépítgessék a darabot,
s az égre nézve muzsikáljanak. Az adott résznél egyszerűen menjen hát tovább az addigi tempóban. Erre figyelni fogok magam is az előadás során!
Különleges mű, nagyon szeretem. Először Vladimir Jurowski vezényletével adtam elő. Hónapokkal a koncert előtt előjátszottam neki, s utána nagyon precízen átvettük az egész művet, dolgoztunk a tempókon is, s jó volt látni, ő mit tart fontosnak, miről hogyan gondolkozik.
A májusi budapesti hangversenyen a MÁV Szimfonikus Zenekar játszik.
Kedves együttesem, hiszen 2024-ben, a velük adott esten, amelynek mellettem Fejérvári Zoltán zongoraművész volt a szólistája, és Christoph Eschenbach dirigálta, a Fidelio által meghirdetett Év koncertje versenyben az első helyen szerepelt a közönségszavazáson. Eschenbachtól spontaneitást tanultam, bár nem volt sok idő a próbára, rengeteget adott hozzá a hangversenyhez az
ő zenei látásmódja.
Emlékezetesek voltak a Zubin Mehtával adott koncertek, ő azt mutatta meg nekem, hogy élvezni kell a zene, a közös játék adta pillanatot, teljesen átadva magam annak az örömnek, amit a muzsikálás jelent.
Abouzahra Amira hozzáteszi azt is, már épp egy évtizede koncertezik a MÁV Szimfonikusokkal, tizenegy éves volt, amikor először lépett pódiumra a zenekar kíséretével, s ezt követően évről évre visszatért a társulathoz egy-egy hangversenyre.
Abouzahra Amira a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén
Fotó: Steirer Máté/MÁV Szimfonikus Zenekar
Ötéves korától rendszeresen szerepel nyilvánosan, a nézők a Virtuózok sorozatában ismerhették meg,
ahol kétszer is indult. Az első alkalommal a középdöntőig jutott, 2017-ben pedig első díjat nyert. S bár tizenöt esztendeje rendszeresen találkozhat vele a koncerthallgató közönség, nem a csodagyerekek útját járja. Hat esztendeje a Bécsi Zeneakadémia különleges tehetségek osztályában Dora Schwarzbergnél tanul, akárcsak két és fél évvel fiatalabb húga, a szintén hegedűművész Abouzahra Mariam, aki nővére hatására, háromévesen kezdett a hangszeren tanulni. A császárvárosba költözésüknek pedig akadt még egy izgalmas hozadéka is.
A Virtuózok forgatása alatt ismerkedtem meg a zsűri munkájában részt vevő Várdai Istvánnal, akivel egyszer korábban Kronbergben, egy Schiff-mesterkurzuson is találkoztam – meséli. – A tévésorozat után szinte egyszerre költöztünk Bécsbe, s István a mentorunkká, mára már a barátunkká is lett. Ha van ideje, számos hasznos tanácsot kapunk tőle, s annak ellenére, hogy az ő hangszere a gordonka, remek ujjrendeket állított össze számunkra. Nem tudom, hogy csinálja, de tényleg mindent tud… Már többször felléphettünk az általa vezetett Kaposfesten, idén nyáron is készülünk a fesztiválra, amelyen mindig nagyon élvezzük a kamarazenélést, a számos kiváló muzsikussal való együttes muzsikálást. Sőt, még Kronbergben is zenélünk együtt, novemberben lesz majd ott egy közös hangversenyünk.
Számomra egyre fontosabbá válik a kamarajáték, hiszen a húgommal gyakran duózunk, s ilyenkor én brácsázom. Nincs külön tanárom, de több mesterkurzuson, többek között a Szűcs Máté és Lars Anders Tomter által vezetetteken is részt vettem. Nagyon szeretem a hangját, s azt látom, hogy számos darabban a brácsaszólam a legérdekesebb. Minden hangszerrel együtt játszik, a zene közepében van vele az ember, és ezt igazán szeretem.
Mesél új hangszeréről is, amelyen ettől az esztendőtől kezdve játszik.
Egy hónapja van nálam Gidon Kremer Stradivari-hegedűje, amit kölcsönkaptam tőle.
A hegedűművész-karmesterrel először nyolcévesen találkoztam, amikor zenekarával, a Kremerata Balticával koncertezhettem, s Vivaldi Négy évszakját adtuk elő. Majd idén találkoztunk ismét, amikor a mesterkurzusán jártam, s ekkor ajánlotta fel, hogy szívesen tanítana, így a Kronbergi Egyetemen járok majd hozzá. A tőle kapott hangszer csodás, a g-húrja olyan, akár egy álom, nagyon élvezem rajta a játékot.
Bár nem panaszkodhatom, korábban is kiváló instrumentumaim voltak. Az első a saját hangszerem, egy Tononi volt, de aztán amíg tartott a Zubin Mehtával való koncertsorozat, kölcsönkaptam egy Stradivarit. Így a húgom kezdett a Tononin játszani, s nagyon megszerette, nem akartam hát visszakérni tőle, amikor vége lett a turnénak, ráadásul valahogy kicsinek is éreztem már. Ekkor a tanárnőm ajánlotta fel a saját Landolfiját, amely szintén gyönyörű hangú olasz hangszer, most pedig a Kremertől kölcsönzött hegedűvel ismerkedem nap mint nap.
Hogyan tanul új darabot?
Sosem azt figyelem, ki hogyan adta elő korábban,
igyekszem eltérni a zenei kliséktől, arra törekszem, követve a szerzői utasításokat, hogy megtaláljam a legszebb frázisokat.
A testvéremmel megszoktuk a rendszeres koncertezést, az ezzel járó stresszt, de azt is fontosnak érezzük, hogy meglegyenek a megfelelő zenei alapok, s ügyelünk a repertoárépítésre. Jó, hogy akadnak időszakok, amikor csak új darabokkal foglalkozunk, előkészítjük az új programokat. Kellenek a nyugodt időszakok, amikor az ember csak a tanulásra figyel. Szeretném majd repertoárra venni Bartók mindkét hegedűversenyét, Prokofjev darabjait és Brahms hegedűversenyét is, amit eddig csak Mariam játszott.
Elmeséli azt is, hogy a húgával úgy nőttek fel, hogy mindig együtt játszottak, édesanyjuk volt a zongorapartnerük. Ma is rendszeresen lépnek fel együtt.
Mariam tudja a legjobban, miként játszom, zeneileg is egyetértünk mindenben. Mindig nagyon jó és könnyű vele együtt játszani. Ő is meg akar tanulni brácsázni, ami azért is jó, mert akkor a duójáték során váltogathatjuk a szerepeket.
Nagyon örül a következő időszak felkérésének, hiszen először fog szerepelni a Budapesti Fesztiválzenekarral és Fischer Ivánnal, kínai és tajvani turnén adja elő Mendelssohn e-moll hegedűversenyét március végén. Majd a Verbier Fesztiválon is szerepel júliusban, lesz egy est, amelyen Schumann és Schubert zongoraötöseit játszhatja, többek között Mischa Maiskyval.
Lesz emellett még egy szólóestem is, amelyen a gyökereimről szól az egész program, magam állítottam össze. Szerepel benne magyar darab, Bartók II. rapszódiája, Kodály Adagiója,amelyet brácsán adok elő, Németországot Richard Strauss Hegedűszonátája és a bécsi otthonomat a Rózsalovag-Valcer képviseli. Az egyiptomi gyökereimre pedig Gamal Salama Három arab táncának átirata utal, amit ebben a formában én fogok először bemutatni. Izgalmas műsor, nagyon közel áll hozzám, örülök, hogy megmutathatom a közönségnek: ez a mix vagyok én.
Nyitókép: Abouzahra Amira
Fotó: Kondella Misi/A művész archívumából, engedélyével
