Először még általános iskolásként, de már évek óta kedvencemként tartottam számon. Azon a számomra első budapesti koncertjén, hatvankilenc évesen játékos iróniával fordult a közönséghez: elhiszik, hogy jövőre hetven leszek? Azóta, ha nem is minden fellépésén, de két-három évente más arcát mutatja. Az alapvetően soul- és bluesalapú, de gospel, americana, folk rock, country és rockabilly hatásokkal is kísérletező stúdióalbum-trilógiája (Praise & Blame, 2010; Spirit in the Room, 2012; Long Lost Suitcase, 2015) felvétele után már

egy „másik” Tom Jones öltött testet: visszafogottabb, bölcsebb, eredetibb és hitelesebb előadó.

Pályájának egyik legjelentősebb erénye talán az, hogy rendre képes volt felülírni a róla alkotott kliséket. Amikor 1965. május 21-én megjelent az Along Came Jones című stúdióalbuma, a dél-walesi Pontypridd alig harmincezres iparvárosából származó előadó biztosan nem gondolta volna, hogy hatvan évvel később még koncertezni fog – például egy két és félhónapos európai turné keretében, mint teszi az idei nyáron is. Számos vele nagyjából egyidős vagy azonos korszakban indult brit pályatársa – Engelbert Humperdinck, Cliff Richard, Petula Clark, Lulu – képtelen volt megújulni, miután elapadt az érdeklődés a szentimentális popballadákra és a rock, a hiphop és az elektronikus zene térhódításba kezdett. Bár első albumai klasszikus poplemezek voltak, már ezeket sem jellemezte teljes műfaji homogenitás: R&B-, country- és soulhatásokat is kihallani egyik-másik szerzeményből.

(Gazdag baritonja már természeténél fogva is valódi soulhang, de sokat vett át a blues- és gospelelőadók technikájából is.)

A szőrös mellkasú, a nyakában vastag keresztet hordó, dús és göndör hajú bálvány toposza mögött valószínűleg mindig ott lehetett egy kockázatvállaló, enyhe kísérletezésre nyitott művész, aki jóval többet remélt az It’s Not Unusual, a Delilah vagy a She’s a Lady című slágerek állótapsos ovációjánál. Amikor Bob Dylan, Leonard Cohen, Paul Simon, Willie Nelson, Paul McCartney, Tom Waits, Sister Rosetta Tharpe, John Lee Hooker vagy Blind Willie Johnson szerzeményeit értelmezte újra, megfellebbezhetetlenné vált: nem a hatvanas évek félig isten, félig popsztár státuszából, nem a hetvenes évek Las Vegas-i haknisorozatából és nem is a nyolcvanas évek sem a countryban, sem a diszkóban megragadni nem tudó sztárjaként akar nyugdíjba vonulni.

Tom Jones 
Fotó: Tom Jones hivatalos honlapja / Colin Kerrigan (Live Nation engedélyével)

 

Az eddigi legutóbbi, 2021-es Surrounded by Time című albuma bizonyította a legmarkánsabban, milyen könnyedén képes túllépni a hagyományos pop műfaji határain. A megelőző évek blues-, soul- és gospelhangzását megtartva ezúttal az art rock és az elektronika világába is belekóstolt (bár utóbbiba már tett egy kis kitérőt, amikor 2006-ban kollaborált Chicane angol elektronikus zenésszel és DJ-vel a Stoned In Love című kiváló, house műfajú szám erejéig). Hangja talán még soha nem volt ilyen bensőséges és drámai: az album készítése alatt veszítette el a feleségét, Melinda Trenchardot, akivel ötvenkilenc évet töltött házasságban. A nyitódal, az I Won’t Crumble If You Fall egyszerre himnusz és szerelmi vallomás. A The Windmills of Your Mind misztikus, elektronikus effektekkel átszőtt feldolgozás, amely új dimenzióba emeli a régi slágert. A Talking Reality Blues több mint hatperces alternatív rockutazás, amelyen szabadon kísérletezik hangjával.

Az album záródala, a kilencperces (!) Lazarus Man különleges hangzásvilágával és a nagyszerű dalszöveg életre keltésével hátborzongató élményt nyújt.

A stúdiómunka a megjelenés hetében az Egyesült Királyság albumeladási listájának első helyén debütált, ezzel majdnem nyolcvanegy évesen a legidősebb férfi előadó lett, aki az Egyesült Királyságban újonnan rögzített zenével került az albumlisták élére.

Jelenlegi koncertjei az I’m Growing Old című dallal kezdődnek. Az idő kérlelhetetlen múlásával, az öregedéssel, az elmúlással áll szemben.

Ez nem öregemberes kesergés, hanem kíméletlen vallomás.

Másfél órával – nagyjából húsz-huszonkét dallal – később általában a Strange Things Happening Everyday című spirituálé rock ’n’ roll, R&B, boogie woogie-elemekkel gazdagított feldolgozása zárja a műsort, de ha épp úgy tartja kedve, Chuck Berry rock ’n’ roll örökzöldje, a Johnny B. Goode is felcsendülhet. Budapesti fellépése újabb alkalmat kínál arra, hogy ennek a páratlan életműnek egy új szeletét is megismerjük. Bár nemrég bejelentették, hogy visszatér a The Voice brit mentoraként, új albumról egyelőre nem érkezett hír, a koncertek repertoárja pedig változatlan. Egy azonban bizonyos: Tom Jones egy ideig még nem akarja szögre akasztani a csizmáját.

Tom Jones magyarországi koncertjét a budapesti MVM Dome-ban, június 28-án, este 8 órától rendezik.

 

Nyitókép: Tom Jones nemcsak az idő múlásáról vall  
Fotóforrás: Tom Jones hivatalos honlapja (Live Nation engedélyével)