És amit akkor megalkottak, még ma is sok szempontból érvényesnek és fontosnak számít. Bőven megvan tehát a német tradíció a vámpírfilmek terén, Peter Thorwarth rendező csak egy régi hagyományt elevenített fel, ráadásul összekeverve a néhány évtizeddel ezelőtti amerikai akciófilmek jellemző struktúrájával: némi túlzással gyakorlatilag leforgatta a Drágán add az életedet vámpírokkal. Sőt, még a Tűzparancs című Steven Seagal–Kurt Russell-klasszikus is eszembe jutott, ami már csak azért is adja magát, mert nagyrészt az is egy repülőgépen játszódik, és abban is vannak terroristák. Persze a különbségek legalább annyira számítanak, mint a hasonlóságok, a Vérvörös égboltban pedig az a legjobb, hogy a sok ismerős elem ellenére is frissnek és eredetinek hat.

Nadja a kisfiával Európából az Egyesült Államokba tart egy éjszakai repülőjáraton. Szerencsétlenségére pont egy olyan járatot nézett ki magának, amelyet egy csapatnyi terrorista próbál eltéríteni, akik azonban egészen új szinten űzik az ipart. Eszük ágában sincs váltságdíjat követelni, sőt, vallási vagy politikai motiváció sem húzódik meg a tetteik mögött: egyszerűen csak megshortolták a tőzsdén a légitársaságot, hogy a merénylet hatására hatalmasat kaszáljanak a zuhanó részvényárfolyamon. Úgy tervezik, hogy a gépet a halálba irányítják, az egészet rákenik két arab utasra, ők pedig az óceán fölött, egy megbeszélt ponton ejtőernyőkkel kiugranak, majd mennek a dolgukra, várva a nagy tőzsdei kaszálást. A terv ragyogó, csakhogy nem számolnak Nadjával. A gépen utazó nő ugyanis vámpír, aki egy speciális orvosi eljárás miatt tart az Egyesült Államokba, és bár a célja az volt, hogy az éjszakai gépen magát embernek álcázva kihúzza valahogy a menetidőt, a terroristák érkezésével a helyzet megváltozik, és kénytelen szabadjára engedni a benne lakó állatot, hogy megvédje saját magát és a kisfiát. Igen, Nadjának van egy gyereke még a vámpírlét előtti időkből, és mostanáig képes volt megállni, hogy őt is vámpírrá változtassa, mert anyai szíve nem engedi, hogy ez a romlott gonoszság fiát is hatalmába kerítse.

 

A Vérvörös égbolt Nadjája ilyen szempontból a Die Hard John McClane-jének lelki társa. Ő sem akar hős lenni, csak épp rosszkor van rossz helyen, és ha meg akarja védeni magát és szeretett fiát, kénytelen felvenni a harcot. Már az is szokatlan húzás Thorwarthtól, hogy filmjében nem a vámpír a rosszfiú, sőt, valójában ő a gép utasainak egyetlen reménysugara. Nadja ráadásul utálja, hogy ő vámpír, ezért mindent megtesz azért, hogy az ellenfeleit úgy pusztítsa el, hogy azok utána ne változzanak vámpírrá. Természetesen nem kell filmgurunak lenni ahhoz, hogy tudjuk: előbb-utóbb már nemcsak terroristákkal, hanem más vámpírokkal is meg kell küzdenie a gépen, de a film annyira bravúrosan építi fel a cselekményét, hogy a kiszámíthatóság ellenére végig fenn tudja tartani az érdeklődésünket.

Az akciójelenetek teljesen korrektek, de amiben a film átlagon felül teljesít, az a maszkmesterek munkája. Az összes vámpírmaszk pazar kivitelezésű, a véres jelenetekből pedig nemhogy nem spórolták ki a gore-t, hanem már-már sportot űznek abból, hogy mindent megmutassanak, és a filmnek ezek a jelenetei is hitelesnek hatnak. A számos szörnyeffekt és a rengeteg vér ellenére a Vérvörös égboltot inkább mondanám a megszokottnál véresebb akciófilmnek, mint horrornak: a film hivatalos műfaji besorolása egyébként akcióhorror. A Nadját alakító Peri Baumeister olyan szintű drámai játékot mutat be, ami jóval több, mint ami egy akciódús vámpírfilmtől elvárható, de a Faridot alakító Kais Setti is hiteles és szerethető arc. A film nagy találata azonban egyértelműen az egyik terroristát alakító Alexander Scheer, akinek annyira para az arcberendezése, hogy még akkor is tőle tör ránk a frász, amikor mellette egy vámpír éppen torkokat tép széjjel.

A film jól adagolja az izgalmakat, két nagy akció között mindig ad egy szusszanásnyi időt, egyedül a vége felé tér le kissé a korábbi helyes útról, és talán érzelgősebbé és pozitívabbá válik a kelleténél, amivel inkább kelti egy amerikai, semmint egy német film hatását. Mondjuk, a németek mellett az amerikaiak is beszálltak a film költségvetésébe, úgyhogy ez valószínűleg az ő hatásuk lehet. Egy kicsit rontottak a filmen, de annyit szerencsére nem tudtak, hogy az egészet tönkretegyék.

 

A Vérvörös égbolt a Netflix választékában látható.